„Kifizettem A Lakásomat, Mégis Félek, Hogy Kidobnak Belőle. Jött Egy Betolakodó, és Egy Vagyont Követel Tőlem”

„Én ezt a lakást kifizettem nullára. Több mint tíz évvel ezelőtt végtörlesztettem a banknál, amely hitelt adott, hogy megvásároljuk még a 2000-es évek közepén. Az összes pénzemet beletoltam, boldog ember voltam, hogy van végre egy saját, tehermentes ingatlanom. Amerikai konyhás nappali, plusz két szoba. Ezt tudtam összerakni saját erőből, itt Oroszlányban. Most pedig meg kellene vennem újra, más különben kiraknak belőle? Hogy van ez?”

A negyvenes éveiben járó Róbert a harmadik emeleti lakásának a nappalijában ül, és kálváriájáról mesél. Azt mondja, egy gátlástalan és dörzsölt ingatlanspekuláns markába került, és bárhogy próbálkozik, nem tud kivergődni a szorításából. Róbert szilárd meggyőződése, hogy ő minden tőle telhetőt megtett ebben a történetben, betartotta a magyar törvényeket, jóhiszemű volt, hallgatott az ügyvédeire, mégis egy nyomasztó abszurd főszereplőjének érzi magát, aki azt igyekszik évek óta sikertelenül bizonyítani a hatóságok és a hivatalok előtt, hogy a saját lakása igenis az övé, és hogy nem köteles albérleti díjat fizetni egy olyan embernek, aki még soha nem járt a lakásban (amit megvett). Akivel Róbert is csak egyszer találkozott egy benzinkúton, és aki megpakolta az ingatlant egy közel egymilliós végrehajtással, és könnyen lehet, éppen arra készül, hogy utcára tegye Róbertet.

„Attól rettegek, hogy egy nap arra érek haza a munkából, hogy nem tudok bemenni a lakásba, mert lecserélték a zárat. Nemrég még úgy gondoltam, hogy van egy saját tulajdonú ingatlanom, most pedig ott tartunk, hogy lassan elveszik az egészet.

Nekem az felfoghatatlan, hogy valaki kitalálja, hogy tulajdonos lesz egy olyan lakásban, ahol nem is járt, átnyomja a földhivatalon, lezongorázza a végrehajtásokat, ül a babérjain, malmozik, a bíróság pedig nem reagál semmit már egy éve nekem. Tartozásként bejegyeztette az albérleti díjat végrehajtóval, úgy, hogy én nem is írtam alá semmilyen papírt, vagy szerződést, hogy fizetek neki.

Akkor mégis mi alapján számolták ki, hogy épp ennyivel tartozom? Közel tíz éve kifizettem ezt a lakást, most meg ott tartunk, hogy egy idegentől vegyem meg azt, ami a sajátom? Kifizettem a lakásomat, mégis attól félek, hogy kidobnak belőle, mert jött egy betolakodó, és egy vagyont követel tőlem. Hogy van ez? Hogy lehetséges, hogy nem lép erre sem a rendőrség, sem a bíróság, a földhivatal pedig mindenben ezt az embert támogatja? Idegileg felőrült az elmúlt pár év, mindennap ezen rágódom. Senki nem érti körülöttem, hogy történhetett meg ez. Az az igazság, hogy tulajdonképpen én sem” – kezd bele a történetbe Róbert.