„Azért nem teljesen, oda tényleg csak hajóval lehet bemenni” – nevet fel Tóth Géza, amikor a kalinyingrádi oroszokhoz hasonlítom a helyzetét. A gyümölcsöskertben nézelődünk: egyik oldalunkon a Zemplén Sátoraljaújhelyig nyúló vonalatai, a másikon a trianoni határ meghúzásában kulcsfontosságú szerepet játszó Kassa-Csap-vasútvonal.

Miközben leszedünk pár fekete szedret a bokorról, a férfi szürreális helyzetéről beszélgetünk. Valószínűleg ő az egyetlen az országban, aki egy egyszemélyes exklávéban él. A háza melletti híd lezárása miatt ugyanis két hete csak Szlovákián keresztül tud beautózni Sátoraljaújhelyre.

Határkorrekció

Az ominózus híd az éppen teljesen kiszáradt Ronyva-patakon vezet át, és ránézésre is elég rossz állapotban van. Egyik oldaláról teljesen hiányzik a korlát, a szélén lévő vaslemezek pedig több helyen szétrohadtak. A veszélyt lehegesztett sorompó, piros-fehér színű szalag és laminált papírból készült figyelmeztető tábla jelzi a sátoraljaújhelyi Köztársaság utcában.

A hídnak 1920 óta különös jelentősége van, Sátoraljaújhelynél ugyanis a Ronyva-patak vonalában húzták meg a trianoni határt. A jobb part maradt Magyarországé, a bal part pedig Csehszlovákiához került. Egy kis területnél azonban kivételt tettek. A patak bal partján található vízműtelep miatt korrigálták a határt, és nagyjából 20 hektárnyi területet visszaadtak Magyarországnak. A módosítás a vízműtelep mellett egy tanyát érintett.

Ezt a tanyát vette meg 1980-ban a ma 72 éves Tóth Géza családja. A férfi szüleivel és testvéreivel költözött be az ingatlanba, ami elhelyezkedése miatt különleges helyzetben volt. A tanya melletti híd másik oldalán ugyanis a Magyar Népköztársaság határőrsége működött. A határőrök a vasból készült figyelőtoronyból kémlelték a csehszlovák oldalt, és nyitották a Tóth-családnak és a vízműtelepre tartó munkásoknak a hídnál lévő piros-fehér-zöld színű határsorompót.

A rendszerváltás után már csak a hivatásos határőrök maradtak a hídnál, a 2007-es schengeni csatlakozás után pedig ők is távoztak. Lebontották a figyelőtornyot, a híd forgalma pedig jelentősen megnőtt.

Határnyitás

Tóth Géza és a híd vesszőfutása a schengeni nyitáskor kezdődött. A férfi azután írt először levelet a sátoraljaújhelyi polgármesternek, hogy ismeretlenek elkezdték bontani a híd vaskorlátját. Bár az önkormányzati vagyon karbantartásáért felelős Városellátó Szervezet megjavította, nem sokkal később újra bontani kezdték a korlátot.

A következő években a híd a város nemhivatalos határátkelőjeként működött. A belvárosi kishatárátkelő és a Sátoraljaújhelytől északra található nagyhatárátkelő mellett ez volt a harmadik út, amit a Szlovákiába tartó magyarok használtak. Mivel a híd állapota közben folyamatosan romlott, Tóth Géza többször is levélben kérte az önkormányzattól a felújítását. Érdemi előrelépés azonban nem történt, ráadásul a Városellátó 2019-ben közölte a férfival, hogy a híd nem is az önkormányzaté, így a felújítás sem a város felelőssége.

Tóth Géza ezután a vagyonkezelőhöz, a közútkezelőhöz és az alapvető jogok biztosához fordult, hogy tisztázzák a híd tulajdoni viszonyait. Az önkormányzat, a vagyonkezelő és az alapvető jogok biztosa 2021-ben helyszíni szemlét tartott a hídnál, azonban erről Tóth Gézát nem tájékoztatták, így a férfi csak utólag tudta meg, hogy az alapvető jogok biztosa szerint a híd a – szemlére nem meghívott – Magyar Közúthoz tartozik.

A Magyar Közút azonban nem sokkal később levélben közölte a férfival, hogy az alapvető jogok biztosa hibázott, ugyanis a határforgalomról szóló magyar-szlovák megállapodás alapján a híd az önkormányzathoz tartozik, így a felújítás is a város feladata. Tóth Géza szerint ezt a tényt később az önkormányzat is elismerte neki. Ekkor táblázták ki a hídnál, hogy a műtárgyat hamarosan lezárják, 2021. szeptember 1-jén pedig megkezdik a felújítását.

Időközben a szlovákok a koronavírus-járvány miatt egy földhalommal lezárták a Köztársaság utca végét a szlovák főútnál, így Tóth Géza csak a hídon keresztül tudta elhagyni a házát. Az egyik nap azonban munkagépek zaját hallotta, és döbbenten vette észre, hogy a Városellátó betonelemekkel zárja le a hidat. Szerencséjére megvolt neki az akkori jegyző telefonszáma, így azonnal segítséget tudott kérni. A munkagépek végül elhordták a betonelemeket, így csak 15 percig volt a ház mindkét irányból elzárva a külvilágtól.

Forrás