-- Olvasási idő kb.: 4 perc és 47 másodperc

Fidel is csak figyel! (forrás: https://oglobo.globo.com/)

Szeretem a fajsúlyosabb hírportálokon csemegézni. Ma a CNN-en volt a sor. Elsősorban európai híreket kerestem, amikor az egyik oldalon megakadt a szemem egy kubai érdekességen, amit a CNN a brazil O GLOBO-ról szemlézett. Ma tényleg nem akartam ismét Karib-térségbe keveredni. Persze a kíváncsiság győzött.  Az eredeti cikk látványos fotókkal hívja fel a figyelmet arra, hogy a csodával határos módon, de leginkább a kubai hiánygazdasággal dacoló kubai szakik leleményességével lélegeztetőgépen tartott, és a kubai nyaralások fotóin megszokott amerikai veteránok mellett  –a szemlézett cikk szerint– új luxus autók jelentek meg Havanna utcáin. A cikk írója arról számol be, hogy a kubaiak sóvárogva nézik az új autócsodákat. Az egyik ilyen képen talán korszakváltó hangulatot sugall, hogy az európai mércével azért még nem luxus kategóriába tartozó négykerekű jövevényre  Fidel és Raul Castro mellett még Miguel Díaz-Canel elnök is lekandikál. Utóbbi egyébként az első elnök, akit nem Castro-nak hívnak. Bár már Raul Castro regnálása idején, kb. 12 éve elkezdődött Kubában egy privatizációs és gazdasági  “újhullám”, ami odáig jutott, hogy  kezdték elérhetővé tenni a kubaiaknak a saját tulajdonú lakások megszerzését, és általában a tulajdonszerzést. Nem igen tartott sokáig, illetve nagy változás nem történt. A szigetországot sújtó kereskedelmi embargók hatására az országban egészen 2022-ig szinte lehetetlen volt magán célra autókat importálni. Kis kutatás után összeállt a kép.

Rendben, technikailag már értem. De miből? Megint az a fránya kíváncsiság! Hamar kiderült, hogy Kubában a mai éves átlagkereset kb.[több forrás átlaga alapján] 10041 amerikai dollárnak felel meg, ha jó helyen dolgozol és nem vagy nő. Sajnos azon a tájon a nők gyakran csak a felét keresik meg ugyanazzal a munkával mint férjeik, ha pedig nem Havannában élsz és akár még egy elmaradottabb tájon, akkor még a felét sem.  Egyébként a kis kutatásom előtt ennél lesújtóbb számot vártam. Hitelt Kubában idegen devizában nem lehet elérni. Az viszont igaz, hogy igazán vásárolni sem tudnak az emberek a megtakarításaikból, mert jóformán nincs mit. Ezt a jelenséget a 80′-as években Románia is tudta produkálni. tehát, azt már tudhatjuk, hogy elvileg össze is lehet kuporgatni egy járgány árát. A megfigyelt jelenség azt is bemutatja, hogy az osztálynélküli társadalomban is kezd hasadni a szakadék a hivatalosan nem is létező társadalmi rétegek között. Tovább kutattam. Első körben az érdekelt, hogy ott mennyi az annyi, ha egy olyan autót szeretne venni Pedro, amilyeneket a képeken látni.

Bevallom meglepődtem, hogy viszonylag gyorsan rá is találtam egy igencsak profi kubai autókereskedési oldalra. Elsőre nem bíztam benne, hiszen köztudott, hogy Kuba nem igazán támogatja az internetes kereskedést, meg hát a hálózattal is van egy kis gond. A turisztikai irodák és konzulátusok szerte a világban felhívják a figyelmet a kommunikációs nehézségekre. Még a telefonálásnál is. Meglepett tehát, hogy hamar megtaláltam az autocubana.com weboldalt. Megnyitva tényleg luxus és felsőkategóriás autók lepik el a képernyőt. Azt sikerült kideríteni, hogy több hasonló is van, de ez egy piacvezető oldalnak tűnik. Következő megfigyelésem, hogy az oldal a hirdetési kereső üresen hagyása mellet, és a keresési árat a 100,00 és 300 000,00 dollár között hagyva, összesen 512 darab olyan személyautót (és kisteherautót) tartalmaz, amit Kubában árulnak. Természetesen azt tudjuk, hogy ez nem definiálja az ott forgalomban lévő autók számát. Összehasonlítva a magyar viszonylattal, megnyitva a hasznaltauto.hu oldalt, ma 91 ezer autót kínált. Kuba új játékos és tegnapelőttig szegények még egy vasalót is pult alatt vásároltak. Igen ám, de mi a következő infó? A 2009-es Volkswagen Passatért 60 000 CUC-ot kérnek! Mi ez a cucc? Kubában két pénznem létezik. A kubai peso, amit a helyiek használnak és a konvertibilis kubai peso, aminek értéke egy az egyben megy az amerikai dollárral. Ez a kaubai állam által beállított fix árfolyam. Ha forintra akarnék váltani ma 1 CUC 355,71 forintba kerülne.  A képen látható hirdetés alapján megvehetnénk, elvileg Kubában (erre még vissza fogunk térni), ezt a csinos kis VW-t csekély 21 342 600 forintért. 

Az említett hazai oldal alapján ez a modell és évjárat itthon 800 000 és 2 350 000 forint között érhető el.  Itt minimum tízszeres árkülönbség van. Mi van akkor, ha olcsóbbat szeretnék, vagy mondjuk egy rafkós veteránautó kereskedő vagyok és kihasználom a még ideiglenesen Kubában állomásozó amerikai veteránautó sereget és valami nagyon régi 1957-es Plimuth-ot, vagy csak egy leharcolt 1982-es Moszkvicsot vennék? Vannak szép számban. Bár, ahogy csökkentem az árat a keresőben, úgy nő bennem a “csalódottság”. Ezeket sem kapom meg kb.4-5000 dollár alatt. Azt lehet megfigyelni, hogy Kubában ártól és évjárattól, de még a kategória szerinti besorolástól függetlenól is átlagban öt-, hatszoros áron jutnak hozzá az autóikhoz azok is, akik a mindennapi élethez, és azok is, akik prémium kategóriás autót szeretnének. Azonban minél újabb, vagy minél inkább számít felsőkategóriásnak a kiszemelt járgány az “ár-szorzó” egyre növekedő, lineáris görbét mutat. Amennyiben egy-két ezrest szánunk a vásárlásra a találatok száma már elenyészővé csökken.

Rendben, azt már tudjuk, hogy beindult a kubai nepper biznisz. Azt még mindig nem értem, hogy ott, ahol az autó családtag és eddig nem is lehetett hozzájutni, hiszen ezért tartották életben a régi négykerekű matuzsálemeket, ott hogyan kínálnak eladásra olyan autókat, amikre én nem hajazhatnék? Ki ez a kereskedő, hol van?

A weboldalon már az első pillanatban gyanús volt, hogy egészen kiforrott és még kereskedelmi hirdetési felületeket is kínál a tervgazdaságban élő felhasználóknak. Az IP és WOHIS domains keresés alapján hamar kiderült, hogy az oldal tulajdonosa amerikai cég, és az is, hogy azt az USA-ban működtetik, a weboldalon eleve amerikai számon lehet elérni a kereskedőt.

Keveset kellett kutatni, hogy kiderüljön: Ezek az új autók leginkább Amerikában vannak, eladóik amerikaiak, akik a kubai piacirést tették üzleti stratégiájukká. Ügyesek voltak, hiszen az is kiderült, hogy az én első gondolatom is már pörgő piac. Hiszen a Kubában lévő veteránokat saját maguk kutatják fel és kínálják fel Pedronak, hogy majd ők eladják, mondjuk az USA-ban. Bár a különböző lekeresések oda vezettek, hogy szinte bizonyos, hogy erről az oldalról került már Magyarországra is kubai gyöngyszem. Azért az jó hír, hogy a Kubába importált autók többségét az Amerikában élő kubai emigránsok vásárolják meg otthon maradt családtagjaiknak.