Az egyre súlyosabb aszályok hatására a Komárom-Esztergom megyei történelmi település, Tata vizei aggasztó mértékben apadnak, miközben a város közepén található Öreg-tó évről évre rendkívüli mértékben töltődik fel iszappal. A helyzet kezelését nehezíti, hogy a tó funkciói tisztázatlanok: egyszerre szolgál védett madárfajok élő- és telelőhelyeként, szabadidős központként és a helyi halászat kulcsfontosságú centrumaként. Ezek a tevékenységek a helyi természetvédők szerint hosszú távon érdekütközésekhez, majd a tó fejlesztéseinek hátráltatásához vezetnek. Ráadásul a tatai tavak ökoszisztémáját nemcsak az egyre súlyosabb vízhiányos időszakok fenyegetik, hanem a közelben fekvő városok, Komárom, Tatabánya és Oroszlány térségébe telepített ipari parkok óriási vízigénye is.

• Tata és az Öreg-tó történetéről itt olvashat
• A tatai tavak élővilágáról készült fotóink itt láthatók

Az Öreg-tó vízszintje augusztus 5-én 164 centiméterre csökkent a korábbi évek átlagos nyári 183-193 centiméteres szintjéhez képest. Ez a tendencia már július elején kirajzolódott, amikor a tó vízszintje 2003 óta nem látott szintre apadt, és a helyzetet tovább rontotta a következő hetek száraz, szeles és szinte teljesen csapadékmentes időjárása.

Ekkor naponta akár 1-2 centiméteres vízszintcsökkenésre, azaz mintegy 20 millió liter víz elpárolgására is lehetett számítani, de, mint azt Molnár András, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (ÉDUVIZIG) tatai szakaszmérnökségének vezetője kérdésünkre elmondta, a több mint hatszáz éve halastóként funkcionáló állóvíz állapota még menthető. A 250 hektár területű Öreg-tóba a Tatabánya felől érkező Által-éren, a megyeszékhely tisztított szennyvízéből, illetve kisebb karsztvízforrásokon keresztül érkezik vízutánpótlás. Molnár szerint azonban az elmúlt három év aszályos időszakai során a karsztvízszint folyamatosan csökkent, ezért a források elapadtak vagy nagyon lecsökkent a vízhozamuk, ami nemcsak Tata térségében, hanem a Dorogtól Balatonig elterülő teljes vízrendszerben éreztette a hatását.

Túl nagy a vízdeficit

Az Öreg-tó az 1971-ben ratifikált Ramsari egyezmény hatálya, illetve Natura 2000-es természetvédelmi besorolás alá tartozik, vagyis a világ legfontosabb élőhelyeinek kijáró védelmet élvez. Évente mintegy hét vadlúdfajból álló, több tízezres madársereg érkezik ide Skandinávia és Szibéria északi részei felől, hogy átvészeljék az ottani kemény telet. Ebben a változatos madárpopulációban olyan fajok is megtalálhatók, mint a nagy lilik, a vetési lúd, a nyári lúd és a kihalás szélén álló vörösnyakú lúd. Ilyenkor a Vízügyi Igazgatóság rendszerint mínusz 70-90 centiméterig engedi le a tó vizét a Dunába, hogy a sekélyen tartott vízszinttel segítse az őszi lehalászást, és ideális telelési környezetet biztosítson a madaraknak. Csakhogy ez az eljárás az utóbbi években egyre hangosabb ellenállást váltott ki a természetvédőkből.

Az Öreg-tó leengedésének hagyománya tavaly novemberben bicsaklott meg a városban megrendezett Ramsari Városok Polgármestereinek 4. Kerekasztal Találkozója miatt. A tó vizét a másfél évtizedes hagyománnyal ellentétben lassabban kezdték el leengedni, hogy minél több madárfajt vonzzanak a konferencia, illetve az évente megrendezett Vadlúd Sokadalom idejére – nyilatkozta akkor Molnár András. A Tatai Vadlúd Sokadalom társszervezője, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ugyanakkor már tavaly is kiállt a tó vizének magasabban tartása mellett. A szervezet Komárom-Esztergom Megyei Helyi Csoportjának elnöke, Csonka Péter a Qubitnek elmondta, hogy az egyesület a klímaváltozás egyre erőteljesebben mutatkozó következményei miatt évek óta lobbizik a tó téli vízszintjének magasabban tartásáért. Csonka elmondta: az MME a mínusz 30-45 centiméteres küszöbértéket tartaná elfogadhatónak természetvédelmi szempontból.

Molnár szerint tavaly a természetvédők részéről az a kérés érkezett a vízügyi igazgatósághoz, hogy ne engedjenek le annyi vizet, mint az előző években, azonban mivel az üzemmenettől való eltérést hivatalosan nem kérték, az ÉDUVIZIG tartotta magát a megszokott protokollhoz. A szakaszmérnök ugyanakkor hozzátette, hogy „idén például gond nélkül feltölthettük volna a tavat, hogyha nem kellett volna olyan mélyről indulnunk”. Szalay Ildikó, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének alelnöke is a tó magasabb vízszinten tartása mellett érvelt, de elmondta, hogy a természetvédő szervezetek nehezen tudják megvétózni a helyi halászközösségek akaratát – a halászok szerint ugyanis a vízszint magasabban tartása nehezíti a lehalászás menetét (Csonka szerint ennek megoldására már léteznek technológiák).

Túl sok az iszap

Forrás