Közel nyolcévnyi utazás és több mint 10 milliárd kilométer megtétele után sikeresen megkezdte a Merkúrhoz való megérkezés utolsó fázisát az európai és a japán űrügynökségek (ESA, JAXA) közös missziója, a BepiColombo. Az ESA legfrissebb, csütörtök délutáni tájékoztatása szerint a Cebreros mélyűri antennán keresztül vett jelek megerősítették, hogy a két összekapcsolt szondát a bolygóközi úton hajtó szállítómodul (MTM) problémamentesen levált. Az űreszköz rendszerei kifogástalanul működnek, így a küldetés egységei immár egyenesen a Merkúr körüli pályára állás felé tartanak.

A 2018 októberében elindított BepiColombo útja rendkívül bonyolult és energiaigényes volt. Bár a Merkúr jóval közelebb van a Földhöz, mint a külső Naprendszer óriásbolygói, a Nap gigantikus tömegvonzása miatt a szondák lelassítása és pályára állítása hatalmas kihívást jelentett. A mérnökök elektromos hajtóművek és összesen kilenc hintamanőver kombinációjával, a Föld, a Vénusz és a Merkúr gravitációjának segítségével érték el a megfelelő sebességet. A küldetést a perzselő, akár 430 Celsius-fokos hőmérséklet is nehezíti, ami a szakemberek szerint ahhoz hasonlít, mintha a szondákat egy működő pizzasütő közvetlen közelében kellene üzemeltetni.

A mostani sikeres leválással egy hónapokig tartó, rendkívül összetett műveletsorozat vette kezdetét. A tervek szerint november 21-én a Merkúr gravitációja befogja a szondákat, majd decemberben a két egység – az ESA felszínt vizsgáló MPO (Mercury Planetary Orbiter) és a JAXA mágneses teret elemző Mio (Mercury Magnetospheric Orbiter) szondája – elválik egymástól. A saját működési pályáik elfoglalása után a hivatalos tudományos mérések áprilisban kezdődnek meg – ez lesz az első alkalom, hogy két teljesen önálló űreszköz kering majd egyszerre a Naprendszer legbelső bolygója körül.

A kutatók azt remélik, hogy a két űrszonda felvételei és mérései választ adnak a Naprendszer legkevésbé feltárt kőzetbolygójának rejtélyeire. A BepiColombo részletesen feltérképezi a Merkúr felszínét, elemzi annak vulkanikus múltját, exoszféráját, valamint a bolygón található különös mélyedéseket. Ezek a más égitesteken nem tapasztalt alakzatok úgy festenek, mintha a felszín lassan elemésztődne, kialakulásuk pontos oka azonban szél és víz hiányában egyelőre ismeretlen.

A mérések választ adhatnak arra is, miért szokatlanul sűrű a Merkúr a méretéhez képest. A vezető elméletek szerint mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt egy hatalmas bolygókezdemény csapódhatott az égitestbe, amely lehámozta annak külső kérgét, hátrahagyva a jóval sűrűbb magot. A BepiColombo az 1974-es Mariner–10 és a 2011-es MESSENGER után mindössze a harmadik misszió, amely eléri a Merkúrt, és az általa gyűjtött adatok jelentősen bővíthetik a Naprendszer kőzetbolygóinak kialakulásáról és fejlődéséről alkotott tudásunkat.

Kapcsolódó cikkek:

Forrás