hir8 - Jámbor Péter 
Ha Christopher Nolan filmet rendez, az mindig garantáltan beírja magát az év mozis szenzációi közé. Az olyan filmek mint az Interstellar, az Eredet vagy a Tenet saját kútfőből sarjadó nagyívű történetek, de a Dunkirkkel és a legutóbbi rendezésével, az Oppenheimerrel azt is bebizonyította, hogy a történelemben is megleli azokat a drámai eseményeket, amik grandiózus filmeposzért kiáltanak. Most megtalálta a legnagyobb falatot: Homéroszt és az Odüsszeiát.
Ennél nagyobb vállalást valószínűleg még nem vett magára, zúdult is rá elég kritika emiatt, ám abban talán konszenzus van, hogy maximalizmusa és a monumentalitás iránti fogékonysága alkalmassá teheti Nolant a feladatra.
Dr. Karsai György klasszika-filológust kérdeztük, mit vár a Nolan-filmtől:
Ami nincs benne, az nem létezik
Az Odüsszeia az Iliász mellett az európai kultúra első írott emléke, az európai kultúra gyökere. Ez a két eposz az európai, és ezen keresztül a nyugati kultúrát és annak minden műfaját meghatározta, meghatározza mind a mai napig, ez a mi örökségünk. Ennek oka az, hogy minden benne van. Ma nem tudunk olyan irodalmi műfajt mondani, aminek a gyökere az ne ezekben az eposzokban lenne
– magyarázza Karsai.
Ezért sem véletlen, hogy az irodalom évszázadok óta nyúl vissza ehhez az alapanyaghoz, megemlíti James Joyce Ullysesét, Francois Fénelon Télemakhosz kalandjait, vagy épp Márai Sándor Béke Ithakában című művét.
Állítólag Goethe mondta annak idején: az, ami a homéroszi eposzokban nincs benne, az nincs. Ez tényleg igaz
– idézi a német költőt annak kapcsán, miért kiapadhatatlan forrás Homérosz klasszikusa a mai napig. Emellett úgy véli, hogy a film médiuma több mint alkalmas ezen történetek elmesélésére: „Homérosz mintha csak filmben gondolkodott volna, Olyan leírásai és olyan jelenetei vannak, amelyek egyszerűen kiáltanak a film után.”
The post Odüsszeia: Mit mondhat még el Christopher Nolan egy háromezer éves történetről? first appeared on 24.hu.
EUR/HUF
