Radó Péter oktatáspolitikus a Népszavának adott interjújában úgy fogalmazott, akkor szeretett volna véleményt formálni, amikor már nem a saját vágyait akarja viszontlátni a kormányzati intézkedésekben, hanem konkrétan történt valami, és van miről beszélni. Száz nap letelte után az oktatáskutató a látottak alapján megfogalmazta kritikáit a Tisza-kormány szakpolitikájával kapcsolatban.

Radó szerint történtek lépések, amelyeket szükséges volt megtenni, nem tett meg a kormány néhány olyan lépést, amelyet megtehetett volna, és nem nagy számban ugyan, de tett olyan lépéseket is, amelyeket nem kellett volna.

Az oktatáspolitikus úgy látja, a személyzeti politika súlyos sebekből vérzik: az Oktatási Minisztérium nagy számban alkalmaz a korábbi kormánytól örökölt embereket, akik lényegében nem csinálnak semmit, miközben az újak között vannak, akik önkéntesként dolgoznak, fizetés nélkül, és az önállósággal más szempontból is problémák vannak:

„A másik, amit látok, hogy nagyon erős kézi irányítás zajlik a miniszterelnöki hivatalból, ami leginkább a személyzeti politikán látszik.”

Radó szerint ha a kormány átveszi a kontrollt egy minisztérium felett, azonnal legalább 200-250 emberre van szüksége. A Tiszának nem voltak emberei az oktatási szektor irányítására, óriási a káderhiány.

Kiemelt problémának látja, hogy szeptember közepére nem jutott el odáig a kormányzat, hogy csináljon egy gyors költségvetési módosítást, amelyben elkülönít egy sort a minisztériumok költségvetése számára.

A szakember legnagyobb hiányérzete, hogy még mindig nincs következetes stratégiai kommunikáció az oktatási tárca részéről. „A PR-kommunikáció, az »abszolút filmszínház« itt is működik, de nem igazán látni nyilvános eseményeket, sajtótájékoztatókat, ahol kérdezni is lehetne. A minisztérium szinte kizárólag a Facebookon kommunikál, ami elég egyoldalú kommunikáció” – mondta Radó, aki úgy látja, kockázatkerülő, konkrét ügyekhez kapcsolódó kommunikáció folyik, de arról semmit sem tudni, hogy magát a rendszert milyen irányba szeretnék megváltoztatni, de nem kezdődött meg a háttérintézmények kialakítása sem.

Az oktatáspolitikus szerint eddig lényegében olyan intézkedések történtek, amelyekhez nem kellett szervezet, nem kellett kialakult apparátus, nem kellett költségvetési forrás, ezek főként bizalomerősítő intézkedések. Ami a stratégiai irányt illeti, kizárólag dilemmák vannak, semmit sem tudni, hogy magát a rendszert milyen irányba szeretnék megváltoztatni:

„Mindenesetre amik eddig történtek, szépen kommunikálható kozmetikai intézkedések, de maga a rendszer változatlan. Ez a tanév úgy indult el, hogy a NER centralizált, bürokratikus oktatási rendszerét működtetik tovább.”

Radó szerint Lannert Judit miniszternek vannak tervei, de úgy látja, elég erős politikai kontroll alatt áll, és néhányszor valószínűleg már a kezére csaptak. Kritizálta, hogy az iskoláknak nincs saját költségvetésük, nincs valódi, helyi döntési jogosultság, az iskolavezetőknek továbbra sincsenek munkáltatói jogaik. (Népszava)

Forrás