-- Olvasási idő kb.: 4 perc és 6 másodperc
(A daganatos betegségek kialakulásáért valamilyen fertőző ágens vagy kórokozó felelős lehet. Culevit.hu)
Sokszor a kiszolgáltatott ember nem érti, összekeveri egy kedves szívességgel, és észre sem veszi, amikor éppen megfertőzték, megvásárolták. Azt főleg nem látja meg, hogy, aki ezt tette vele mennyire lenézi őt. Olyan megalázás ez, amit a megalázott nem is érzékel, környezete azonban igen. Sokszor a következményeit is más viseli. Az, aki megvásárolta pedig olyan ember, aki úgy hat rá mint a kábítószer, függővé teszi azokat, akiknek sokszor a kicsiny szívességek pirulái nélkül is ott lenne a segítség. Sőt a “jótevő” kötelessége lenne a fájdalomcsillapítás, néha azt is teszi. Csak éppen elhiteti áldozatával, vagy meghagyja áldozatát abban a hitben, hogy egy szívességben részesült. Pedig virtuális szintetikus drogot hozott házhoz. Olyan “szívességet tett”, amit a “megajándékozott”, tisztességes lelkületű ember révén viszonozni akar, hiszen a jóérzésű ember ilyen. Nem érzi, hogy jószándékú gesztusa, hálája már valami teljesen mássá alakul. Talán bűnössé is tette. Pedig elég lenne függőségétől megszabadulnia.
Sokszor a függőségből való kigyógyítás fáj, a függő őrjöngve duhajkodik gyógyítói ellen. Aztán végül mégis büszke lesz gyógyultságára.
A kábítószer tilos, a kábítás is, az álhírek terjesztése is, akkor is, ha valós eseményt meghamisítva terjesztenek. Hamisítás az is, amikor a közpénzekről valótlant állítunk, azokkal nem, vagy nem a kellő módon számolunk el. Ez a köz, a tömegek kábítása. A legfájdalmasabb az, amikor a szívességek, esetleg a jelentős ajándékok csalfa dózisait osztogató, és a kiszolgáltatottat és a közvéleményt bódító, és a köz vagyonával randalírozó ugyanaz a bűnöző. Ilyenkor ugyanis már ez a fajta drog a közéletbe is beszivárog. Ez olyan kábítószerhasználat, amikor akaratunk ellenére folyik a vénánkba a szer, mint egy kitéphetetlen, láthatatlan infúzió. A megajándékozott nem is tudja, hogy éppen megvásárolták egy köbméter tűzifával, két zsák krumplival. Nem tudja, nem is érti. Hiszen “jóvanazúgy“. Ez már nem könnyű drog, ez már a kimérten adagolt valódi méreg, a társadalom szervezetében nem parazita, hanem kötőszövet. Belülről rombol, mint a rák. Az amúgyis legyengült szervezet immunrendszere pedig öntudatlanul és elemei ösztönnel ellenáll. Immunissá válik.
Pintér Sándor belügyminiszter évekkel ezelőtt rávilágított a társadalmat romboló daganatra, ő is nevén nevezte a közélet és a gazdaság rákos megbetegedését, úgy nevezte: korrupció.
Ez az egyetlen betegség, ami még a COVID-19-ből is képes volt táplálkozni. Talán hatékonyabban sújtja a társadalmat az összes többi bűnös vírusnál.
Most, amikor a kormány egyes híresztelések szerint még inkább elvonni készül a forrásokat az önkormányzatoktól, mások szerint azonban csupán a logikus, ésszerű helyi irányítást és gazdálkodást szeretné elérni az állandósult veszélyhelyzet okozta károk enyhítésére, most a legfontosabb, hogy ez a rákos daganat is mielőbb megkapja a szükséges és hatékony terápiát. Most a legfontosabb, hogy a korrupció, de még annak árnyéka is elkerülje a sérülékeny, piciny, néha alultáplált, de még egészséges településeket, mindenekelőtt a kisebb falvakat.
A korrupció és a köz tulajdonának dézsmálása mindenkit érint, nem olyan bűnök ezek, amelyek azokat és azok családját sanyargatja, akik drogoznak, prostitúcióban vagy csalárd módon élnek. Pontosan fordítva van ez! Azokat betegíti, azokat károsítja a legerősebben, akik tisztességesek, reggel öt órakor munkába indulnak, hajlonganak a kiskertekben, a gyártósorok felett, tanítják gyermekeinket, ápolják betegeinket. Még nyugdíjasainkat, idős társainkat is károsítja ez a bűnözési forma. Leginkább azok életében romboló hatású nyavalya ez, akik ezt a rombolást észre sem veszik, sokszor a rájuk nehezedő “mókuskerék” és munka terhe miatt. Nem láthatják meg, hogy nem ajándékot, hanem nekik járó juttatásnak egy csonka részét kapták meg. Nem érzik, hogy meglopták őket. Azok életét fertőzi a kistelepülések megvesztegető “jótékony” és szavazatéhes vezetője, akik az ajándékok mögött a jóságos “vezetőnk”-et látják. Nem is feltételezik a jóságos “vezetőnk” mögött a kitudja milyen érdekből vagy akár kényszerből lappangó gonoszt. Az ilyen vezetők és cinkosaik azok, akik parazitaként azonosulnak a rombolással, mardossák a kór gyógyítására törekvőket. Az elérhető és hatásos pirulákat olyan üvegszekrénybe zárják el, ahol azokat elérni csak a kegyből osztogatott közmunka, segély, és szociális juttatások reménye nyithat ki.
A rák – sajnos tudom, mert családomban sűrűn járt vendégségbe – alattomos, de tapasztalatból tudom azt is, hogy sokszor gyógyítható. Fontos időben felismerni és azonnal kezelni. A korrupció is olyan, és sokszor már csak csonkítással lehet megmenteni a beteget.
A korrupció még a ráknál is alattomosabb, képes nála aljasabbá válni. A korrupciónak is van immunrendszere, védekezik. Néha csúsztatásokkal, hazugsággal, néha erőszakos, fájdalmas fenyegetéssel, néha csalfán a betegséget terjesztő simogatással magához csalogatja és maga mellett tartja áldozatait. Szorításában tartja őket egészen addig, amíg azok nem válnak még inkább függővé. Ezért kell ezt a vírus módjára terjedő és daganatként felemésztő aljasságot, gyökereiben is és kifejlett állapotában is kivetni, kivágni a társadalom szöveteiből. Mindeközben a falvakban élők a korrupció polipjára, rákos terjeszkedésére immunissá váltak.
Egy erőszaktevő szinte mindig szemébe néz áldozatának. A sunyi bűnöző azonban arcát, kilétét eltakarja, önmagát letagadja és bűnét valaki más képmása mögé rejti. Néha még képvisel is másokat – sokakat — , mégis biztosan nem is ismeri az abban rejlő felelősséget.
A korrupció a leggyengébb közösségek szervezetében minden bizonnyal gyilkos betegség.
Szerencsére ma már egy megvert kiskutyának, cicának, rosszul tartott lónak is vannak jogai ahhoz, hogy megvédjék őket. Ezért hiszem, hogy a társadalmat, a közösséget is megvédi egyszer az igazságszolgáltatás gépezete.
Forrás: Blog.hu
