Sorsdöntő ütközetbe Indultak A Magyarok – Ma 500 éve Vívták A Mohácsi Csatát

Augusztus 24-én Tomori Pál a lovasaival győzelmet aratott a felvonuló szultáni had előőrsén, majd visszahúzódott Mohács mellé, a király táborához. Szulejmán szultán roppant hada egynapi járóföldre lehetett, II. Lajos király ezért minden nap csatarendbe állította a katonáit, harcra készen várták az ellenséget. Nehéz terepet választott az oszmán vezetés, Eszékről egyenesen Mohácsra tartottak „toronyiránt”, erőiket kénytelenek voltak három részre osztani, lassan haladtak egymást követve. Napra pontosan 500 évvel ezelőtt, 1526. augusztus 29-én végre mozgás támadt a láthatáron: Ibrahim nagyvezír érkezett meg a ruméliai sereggel. Dél már bőven elmúlt, a nagyvezír táborverésre adott parancsot, a magyarok is úgy gondolták, közeledik a sötétség, késő már harcba bocsátkozni.

Nem adtuk harc nélkül – érkezik a könyv a mohácsi csatáról

A 24Extra legfrissebb kiadványaként már előrendelhető a Mohács: Nem adtuk harc nélkül Magyarországot című kötet a BookLab gondozásában, amely a nagyívű cikksorozatunkra alapozva térképekkel, forrásszövegekkel és fotókkal bővítve mutatja be a csata történetét az első török-magyar összecsapásoktól a máig ható következményekig.

Első körben megfutamítottuk a törököt

Tomori azonban meglátta a lehetőséget, miként a csata legfőbb krónikása, a keresztény seregben harcoló Brodarics István kancellár írja: „a csatát semmiképpen el ne halasszák, kisebb a veszély most, mintha másnap az egész haddal kell szembeszállniuk. Semmi kétség, hogy győzni fognak! E szóra a király nyomban megfúvatta a kürtöket, és a harsonazengéssel, dobpergéssel együtt kiáltás, vagy jobban mondva ének szállt fel a mieink ajkán: Jézusnak, Üdvözítőnknek nevét hívták régi szokás szerint.”

Délután 4 óra környékén a magyar balszárny lovassága az ellenségre zúdult, az hátrálni kezdett, majd az egyébként túlerőben lévő ruméliai lovasság megfutott.

Rohamra indult a tartalék is a királlyal, de a török ágyúk és a janicsárok tűzfalát nem tudták áttörni. Közben megérkezett Szulejmán szultán serege és az anatóliaiak, kiteljesedett a körülbelül háromszoros oszmán túlerő. A magyarok egyik rohamot vezették a másik után, vissza-visszavonulva, hogy a török ágyúk hatósugarán kívül rendezzék soraikat – itt írtunk erről részletesen. Órákig tartott az öldöklés, a keresztények eltökéltségét mutatja, hogy a középkorban kiemelkedően magas veszteséget szenvedtek, a sereg fele halt hősi halált.

Egész Közép-Európa átalakult

II. Lajos menekülés közben életét vesztette, a csata után Szulejmán megszállta Budát, az oszmán had másfél hónapos magyarországi tartózkodása alatt embertelen pusztítást végzett, Győrtől Zimonyig, Eszéktől Egerig feldúlta az országot. Szulejmán ezt követően számos alkalommal vezetett hadjáratot a Magyar Királyságba, 1541-ben elfoglalta Budát, és megkezdte a királyság középső, később Hódoltságnak nevezett területének megszállását.

A mohácsi csata és az ország szívének elvesztése nemcsak a magyar történelmet terelte máig ható módon más mederbe, hanem egész Közép-Európát átalakította. A mohácsi csata 500. évfordulójára külön cikksorozattal emlékezünk a 24.hu-n a téma legnevesebb kutatóinak közreműködésével, és már előrendelhető az eredményeket összegző, térképekkel és forrásokkal kiegészített könyv is Mohács: nem adtuk harc nélkül Magyarországot címmel a BookLab Kiadó gondozásában. Vállalkozásunk kiemelt célja a Moháccsal kapcsolatos tévhitek eloszlatása, a csata, valamint előzményeinek és hatásainak bemutatása úgy, ahogy azt ma a legfrissebb kutatások fényében látjuk.