Magyarország megsértette az uniós jogot azzal, hogy az embercsempészet miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélt személyek büntetését automatikusan „speciális reintegrációs őrizetté” alakította, amely a gyakorlatban az elítéltek szabadon bocsátását és kiutasítását jelentette – mondta ki csütörtökön az uniós bíróság.

A luxembourgi székhelyű testület ítéletében helyt adott az Európai Bizottság Magyarország ellen benyújtott keresetének. Megállapította, hogy a magyar szabályozás nem biztosította az uniós jog által megkövetelt hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat. Magyarország 2023-ban kormányrendeletet fogadott el, amely előírta: embercsempészet előkészítése vagy elkövetése miatt szabadságvesztésre és kiutasításra ítélt személyek büntetése automatikusan „speciális reintegrációs őrizetté” alakul. Az érintetteknek szabadon bocsátásukat követően 72 órán belül el kellett hagyniuk Magyarországot, és a büntetésük időtartama alatt nem térhettek vissza az ország területére.

A rendeletet 2025. augusztus 19-én hatályon kívül helyezték, alkalmazása során ugyanakkor 2525 személy került „speciális reintegrációs őrizetbe”. Az Európai Bizottság úgy vélte: a szabályozás rendszerszintű kockázatot teremtett arra, hogy az illegális bevándorlás elősegítésével kapcsolatos bűncselekmények büntetlenül maradjanak, és veszélyeztette az uniós bevándorlási és határellenőrzési politika hatékonyságát. A testület szerint a kormányrendelet elfogadásával Magyarország megsértette az uniós jogból eredő, hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciók kiszabására vonatkozó kötelezettségét, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset nyújtott be a bírósághoz.

A bíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy a „speciális reintegrációs őrizet” nem tekinthető hatékony szankciónak, mivel a jogerősen kiszabott szabadságvesztést ténylegesen nem hajtották végre; azt az ország elhagyásának kötelezettségével és a visszatérés ideiglenes tilalmával helyettesítették. A testület szerint a szabály visszatartó erővel sem rendelkezett, mivel az embercsempészetben részt vevők számolhattak azzal, hogy magyarországi elfogásuk és elítélésük esetén legfeljebb kiutasítják őket az országból, és bizonyos időre megtiltják visszatérésüket.

A bíróság azt is megállapította, hogy az intézkedés az arányosság követelményének sem felelt meg, mivel az érintettek szabadon bocsátása automatikusan, a bűncselekmény körülményeinek és az elkövető személyes helyzetének egyedi értékelése nélkül történt. Az ítéletben hozzátették: önmagában az a tény, hogy a Magyarország területére való visszatérés tilalmának időtartama a kiszabott szabadságvesztés-büntetés időtartamának felel meg, nem elegendő ahhoz, hogy az arányos büntetés követelménye teljesüljön. (MTI)

Forrás