A jelenlegi magyar politikai történések egyre világosabb képet rajzolnak. A parlamenti tér beszűkült, a valódi politikai mozgástér pedig kint tágul.

Az Alaptörvény 17. módosítása egyszerre zár ki régi fideszeseket és olyan ellenzéki szereplőket, akik 2026-ban a Tisza kedvéért léptek vissza. A régi struktúrák szétestek, az új még nem épült fel – és ebben a vákuumban a parlamenti ellenzék gyakorlatilag nem létezik. Jelek mutatnak arra is, hogy az új kormány is belső konfliktusok kialakulásának veszélyével küzdhet. A Fidesz pedig a parlamentben csak védekezik. Gyakorlatilag csak kívülről kiabál be, miközben a korábbi alkotmányozási múltja miatt egyelőre hiteltelenül beszél „demokráciavégről”.

Ez a helyzet határozott politikai teret mutat, egyben talán mégis a politikai tér gyengesége, és történelmi feleősség és lehetőség.

Most van itt az idő a markáns, konstruktív, parlamenten kívüli politizálásra – ahol nem a régi pártlogikák, hanem a valós társadalmi igények diktálnak. A tér nyitva, a szereplők hiányoznak. A kérdés egyszerű: ki lép be először. 

Talán most van itt az idő a markáns, konstruktív, parlamenten kívüli politizálásra