Az aszály miatt veszélybe került a tatai Öreg-tó, 23 éves mélyponton a víz szintje. Egymás után dönti a negatív rekordokat a Velencei tó. Napi egy centiméternyit apad a Balaton, módosítani kellett a Kékszalag vitorlásverseny útvonalát. Látványosan csökken a Duna vízszintje, Baján bezárták a szabadstrandot. Rekordalacsony a Dráva vízszintje. A Tápió-Hajta vidékéről két dolog hiányzik: a Tápió és a Hajta. A Galgában és a Zagyvában folyik valamennyi víz, de ezek az élőhelyek is a végüket járják. Elfogyóban a Tisza. Gyakorlatilag kiszáradt a Sebes-Körös. Eltűnt a víz a sátoraljaújhelyi Ronyva-patakból, a kismarosi Morgó-patakból. Láthatatlan csermellyé apadt a Zagyva.

Az elmúlt héten ehhez hasonló hírek járták be a hazai sajtót és a közösségi oldalakat. De hogy néz ki mindez a valóságban? Az alábbiakban néhány budapesti és a fővároshoz közeli tó, folyó és patak állapotát mutatjuk be; a fotókat 2026. július 14-15-én készítették a Qubit szerkesztőségének tagjai.

Duna, Margitsziget

Szerda korán reggel, futás közben készítettem néhány képet a Margitszigeten. A sziget északi és déli végei felé és a Margit hídon álltam meg, keresve néhány pontot, ahol jobban érzékelhető, mennyire alacsony a Duna vízszintje. Emlékezhetünk, hogy 2024 szeptemberében a futókört is lezárták, majd a szigetre sem lehetett bemenni, akkora volt az árvíz. Az persze extrém állapot volt, de most még a szokásos nyári viszonyoknál is rosszabb a helyzet. Mindenhol messze kilátszanak a partszél és a meder kövei, meredeken lefelé futnak a hajókikötők hídjai, amelyeknek normál állapotban alig van lejtésük. A déli szigetspiccnél simán be lehet sétálni a híd lábához, a horgászok és a hobbifotósok élnek is a lehetőséggel. – Nagy Gergely

Duna, Hajógyári-sziget

Nehéz 2026-ban megdöbbenni azon, hogy a klímaváltozás mennyire átalakítja közvetlen környezetünket. Nekem valahogy mégis sikerült, amikor kedden a Hajógyári-sziget egyik sárgára tikkadt rétjéről, egy drón kameráján keresztül néztem, ahogy a sziget északkeleti partján a Duna helyén egy algás tó tátong, a stégek alatt pedig alig maradt víz. A Duna vízállása az óbudai vízmércén aznap 85 centiméter volt, vagyis a folyó itt mindössze 20 centiméterrel állt magasabban a 2018 októberében mért rekordalacsony értéknél. Közben az élet ment tovább: kenusok pakolták a hajóikat, társaik megkerülték a szigetcsúcsot, ahol egy férfi a kutyájával úszott, és úgy tűnt, mintha a gyökeresen megváltozott éghajlat ellenére minden a normális kerékvágásban zajlana. – Tóth András

Duna, Szentendrei-sziget

A Visegrádi szorost elhagyó Duna hordalékából kialakult, a Dunakanyar kellős közepébe ékelődő Szentendrei-sziget északi csúcsa, a Kisoroszi szigetcsúcsként is emlegetett szigetspicc egyike a legendás kiránduló- és táborozóhelyeknek. 2026. július 15-én azonban a szokásosnál jóval több maradt szárazon a Iassan sekélyedő zátonyból. Legutóbb három évvel ezelőtt lóháton jártam erre, a rekordközeli alacsony vízállás és a vízhiánytól szenvedő vegetáció miatt kevéssé hasonlított az egyébként festői panoráma az akkor látottra. Ahol magasabb vízállás esetén méteres, sodró víztömeg hömpölyög, ott most száraz lábbal, a hordalékos kavicságyon sétáltunk be a meder mélyebb részei felé egészen a legtávolabbi száraz pontig, és készítettünk felvételeket. Nagymarosnál az eddig mért legalacsonyabb vízállás -73 cm volt. Július elejére -21 centimétrig apadt a víz, július 15-i ottjártunkkor a nagymarosi vízmérce -57 centit mutatott. – Vajna Tamás

Budapesti patakok

Eddig sem tűnt úgy, hogy a Rákos- vagy a Szilas-patakot a Dunához hasonlóan át lehetne úszni, most mégis sokkoló ezeknek a környékén kutyát sétáltatni. A Zuglóban élők egyik legkedvesebb futó-sétáló-kutyázós útvonala az egyébként sem túl bővizű Rákos-patak mentén vezet, amelynek környezete porosra szárad, és az éppen csordogáló patak is inkább csak a szúnyoglárvákat szolgálja ki. A Szilas-patak helyzete még talán ennél is elkeserítőbb. Szomorú látni, ahogy az egyébként itt örömmel pancsoló kutyák zavarodottan és szomorúan keresik a vizet ott, ahol korábban hűsöltek. Most ugyanis csak alig van víz a patakban, egy közepes testű kutyának épp a bokájáig ér. Nehéz volt itt fotózni, ugyanis a medret betakarja a nádas, de igyekeztem keresni néhány biztató oázist, ahol csordogál némi víz. Az újpalotai paneldzsungelből és a XV. kerületből idejáró embereknek azonban nem teljesen szokatlan a látvány: a Szilas-patakkal már jó párszor előfordult, hogy augusztusra a kánikulában szinte teljesen kiapadt – most azonban csak július közepén járunk. – Kun Zsuzsi

Tatai Öreg-tó

A tatai Öreg-tó üresedő medre nem meglepő látvány, ugyanis az októberi lehalászás és a vadludak visszatérésének időszakában 90-100 centiméteres átlagos szintre engedik le a tó vizét, amit tavasszal kezdenek el újra feltölteni. Ugyanakkor a tó a nyári időszakban ennél jóval bőségesebb víztömeggel rendelkezik, rendszerint 183-193 centiméteres az átlagos vízmélység. Idén azonban, 2003 óta először, 170 centiméteres vízmélységgel negatív rekordot döntött az ország legidősebb mesterséges eredetű tavának vízszintje. Bár a tavat tápláló Által-éren keresztül érkezik némi vízutánpótlás, száraz és szeles időben naponta akár 1-2 centiméterrel, azaz 20 millió liter vízzel is csökkenhet az Öreg-tó vízmennyisége. – Kuglics Sarolta

A Jászság és vidéke

Schell Gergely környezettudatossági szaktanácsadó, pszichológus a Hajta, a Galga, a Zagyva, a Felső-Tápió, az Alsó-Tápió és a Tápió-összefolyás vidékét járta be, és július 12-én, vasárnap a Facebookon tette közzé az ott készült fotókat. Mint írta, „a vizes élőhelyek helyén gyakorlatilag kiégett, kiszáradt táj fogadott. Gyökérrendszerig nyírt fű mindenütt. A Tápió-Hajta vidékéről két dolog hiányzik: a Tápió és a Hajta. A Galgában és a Zagyvában folyik valamennyi víz, de ezek az élőhelyek is a végüket járják.” A képeket szíves engedélyével közöljük.

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás