Magyarország komoly népegészségügyi kihívásokkal néz szembe: hazánkban több mint 5,5 millió ember él súlytöbblettel, a lakosság közel negyede pedig elhízott. Eközben a cukorbetegek száma meghaladja az 1 milliót, és becslések szerint hasonló nagyságrendű lehet a magas vércukorszinttel élő, prediabéteszes betegek száma. Legalább 3 millióan küzdenek magas vérnyomással vagy egyéb szív- és érrendszeri problémával. Ezek az adatok elsőre különálló betegségekre utalhatnak, a szakemberek szerint azonban ugyanannak az összetett anyagcsere-folyamatnak a különböző megjelenési formái lehetnek. Mi áll a háttérben?

Hazánk népegészségügyi mutatói az Európai Unió legrosszabbjai közé tartoznak és globális összehasonlításban is aggasztó képet mutatnak a magyar lakosság egészségéről. „Ezek az adatok valóban elkeserítőek, és érdemes mögéjük nézni, ha szeretnénk hosszú távon javítani a magyarok egészségi állapotán” – mondja Lengyel Csaba, belgyógyász-diabetológus, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Diabetes Társaság elnöke. A számok mögött ugyanis nem egymástól független betegségek állnak: a 2-es típusú diabétesz, a hozzá sok esetben szorosan kapcsolódó szív- és érrendszeri elváltozások és egyéb társbetegségek nem különálló problémák, hanem ugyanannak az egészségügyi folyamatnak a következményei, közös gyökerük pedig a túlsúly és az elhízás.

„A láncreakció középpontjában a felszaporodott kóros zsírszövet áll, illetve az általa okozott kis intenzitású, de folyamatosan jelenlévő gyulladásos állapot” – mondja Lengyel. Ez a krónikus gyulladás a szív, a vese, a máj és más szervek károsodásához vezethet, komplex szindrómát alakíthat ki, amely sokáig észrevétlenül roncsolhatja a szervezetet – főként, ha a tünetekre koncentrálunk, és nem a betegségeket kiváltó valódi okokra. A súlyfelesleg kialakulását számos körülmény befolyásolhatja, többek között genetikai tényezők, illetve természeti vagy mesterséges környezeti hatások. Éppen amiatt az elhízás gyakran túlmutat az egyén kontrollján, vagyis nem pusztán akarat kérdése.

A túlsúly és az elhízás nemcsak az egészségben eltöltött évek számát csökkentheti jelentősen, hanem sok esetben magát az életet is lerövidítheti, így a megelőzés a közvélekedéssel szemben nem pusztán esztétikai, hanem sokkal inkább orvosi kérdés, hangsúlyozza a belgyógyász-diabetológus. Az elmúlt években jelentősen bővültek az elhízás biológiai hátteréről szóló ismereteink, és új kezelési lehetőségek is megjelentek, ugyanakkor a probléma népegészségügyi jelentősége továbbra is kiemelkedő.

Az elhízás maga is komplex betegség, súlyos szövődményekkel

Az összetett anyagcsere-betegségek hátterében elsősorban a hasüregben felhalmozódó zsigeri zsírszövet áll. Amikor a bőr alatti zsírszövet tárolókapacitása kimerül, a zsír más szövetekben és szervek körül, például az izmokban, valamint a szív és a vesék környékén is felhalmozódhat. Ez a folyamat nemcsak helyi gyulladást idéz elő, hanem olyan gyulladást fenntartó jelzőanyagok – úgynevezett gyulladásos mediátorok – termelődéséhez vezet, amelyek a vérkeringésbe jutva az egész szervezet működésére hatást gyakorolnak. Ennek következtében felborulhat a zsír- és szénhidrát-anyagcsere, tartósan magas vércukor- és koleszterinszint, valamint magas vérnyomás alakulhat ki, amelyek hosszú távon károsíthatják az érrendszert. A súlytöbblet emellett az ízületeket is fokozott terhelésnek teszi ki, rontja a légzés hatékonyságát, növeli a meddőség, valamint több daganatos megbetegedés kialakulásának kockázatát is – számos további súlyos szövődmény mellett.

A láncreakció során állandósuló prediabéteszes állapot életmódváltással és személyre szabott terápiával még visszafordítható, azonban, ha ez elmarad, érelmeszesedés alakulhat ki és megjelenhetnek a szívelégtelenség első jelei, hosszabb távon pedig akár szívinfarktus és agyi stroke is bekövetkezhet – vagyis a szövődmények akár halálos kimenetelűek is lehetnek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a nem fertőző betegségek által okozott korai halálozás több mint 80 százalékáért négy, egymással jelentős összefüggést mutató betegségcsoport felel: a diabétesz, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a krónikus tüdőbetegségek és a daganatos megbetegedések. A WHO már másfél évtizede kiemelt figyelmet fordít e népbetegségek visszaszorítására, a szakértő szerint azonban a kedvezőtlen trendek továbbra is komoly kihívást jelentenek.

Lengyel Csaba az elhízást, a 2-es típusú diabéteszt, valamint a hozzájuk jellemzően társuló szív- és érrendszeri-, valamint vesebetegségeket egyetlen, egymást erősítő szindróma megnyilvánulásainak tekinti (kardiovaszkuláris-renális-metabolikus szindróma) és ezt az orvostársadalom is egyre inkább így látja. Idén júniusban az Amerikai Szívtársaság, az Amerikai Kardiológusok Kollégiuma, az Amerikai Diabétesz Társaság és az Amerikai Nefrológus Társaság közös irányelvet adott ki, amely már komplex módon kezeli ezt a szindrómát. „Ez egy mérföldkőnek számító áttörés, és egy komoly szemléletváltást mutat” – teszi hozzá a szakértő.

Minél hamarabb avatkozunk be, annál jobbak az esélyek

„A korai felismerés és a szűrés jelentősége nem hangsúlyozható eléggé” – mondja Lengyel. Különösen aggasztó trendnek tekinti a gyermekkori elhízás utóbbi években megfigyelhető előretörését, hiszen ez többek között a többszörösére emeli a szív- és érrendszeri megbetegedések felnőttkori kialakulásának kockázatát. A WHO által 2024-ben közölt adatok szerint a 7 éves magyar gyermekek 27 százaléka túlsúlyos, közülük 12 százalék pedig már elhízott. A belgyógyász-diabetológus szerint ezért kiemelt figyelmet kell fordítani az egészségnevelésre, amit minél hamarabb, már az általános iskolában el kell kezdeni. Fontos, hogy a társadalom minél szélesebb köre megismerje a BMI-értékek és a haskörfogat mérésének jelentőségét, folyamatosan figyelemmel legyen ezek változásaira, és tudja, mely ponton érdemes már orvosi segítséget kérni. Mivel az elhízás kezelése komplex feladat és hosszú távú együttműködést igényel, az empátiára és egyenes kommunikációra épülő orvos-beteg kapcsolat kulcsfontosságú.

A korai felismerésnek azért nagy a jelentősége, mert az időben megkezdett, személyre szabott kezeléssel megelőzhető lehet a szindróma és a súlyos szövődmények kialakulása. A kezelés több pilléren nyugodhat: az életmódterápia és dietetikai támogatás mellett szükség esetén gyógyszeres kezelés vagy műtéti megoldás is szóba jöhet, mindig az érintett állapotához, kockázataihoz és orvosi mérlegeléshez igazodva. Már a megszokotthoz képest napi 700 kalóriával csökkentett táplálékbevitel és napi fél órával több intenzív séta is sokat számíthat. A szakértő szerint azonban a legnagyobb kihívást gyakran nemcsak maga a fogyás, hanem az elért testsúly hosszú távú fenntartása jelenti. A szervezet különböző hormonális és anyagcsere-folyamatokon keresztül reagálhat a súlycsökkenésre, ami megnehezítheti a tartós eredmények fenntartását.

Éppen ezért káros az a megközelítés, amely az elhízás problémáját leegyszerűsítve pusztán az akaraterő hiányának vagy gyengeségnek tekinti, és támogatás helyett az ítélkezésre helyezi a hangsúlyt. Ez sok beteget visszatarthat attól, hogy szakemberhez forduljon, pedig már a kismértékű súlyvesztés is kézzelfogható eredményeket hozhat és nagy mértékben járulhat hozzá a társbetegségek kialakulásának megelőzéséhez. Mindössze 5 százalékos testsúlycsökkenéssel javíthatók a magas vércukor- és vérnyomás értékek, az 5-10 százalékos csökkenés megelőzheti, hogy a prediabéteszes állapot cukorbetegséggé alakuljon, ennél nagyobb súlyvesztéssel pedig jelentősen mérsékelhető a szív- és érrendszeri szövődmények kockázata. Miközben a terápiás lehetőségek is egyre hatékonyabbá válnak, a társadalmi stigmák mellett a szakmai szemléletnek is változnia kell: a komplex betegségfolyamatot nem az egyes szakterületek felől, hanem holisztikus, integratív belgyógyászati szemlélettel kell kezelni. Az elhízás kezelése akkor lehet igazán eredményes, ha nem elszigetelt problémaként, hanem a hozzá kapcsolódó anyagcsere-, szív- és érrendszeri, illetve vesebetegségekkel együtt vizsgálják. Ez a szemlélet a megelőzésben és a kezelésben egyaránt fontos szerepet játszhat.

A cikk a Lilly Hungária Kft. támogatásával készült.

Forrás