Gripen-baleset: Ha Sikeres, Akkor Is életveszélyes Lehet A Katapultálás

Ahogy arról a 24.hu-n részletesen beszámoltunk, hétfő délelőtt Szolnok mellett lezuhant a Magyar Honvédség egyik Gripen JAS 39-es vadászrepülőgépe. Habár a tapasztalt, több mint 2000 órányi rutinnal rendelkező pilóta sikeresen katapultált, mentők szállították el: Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter tájékoztatása szerint állapota súlyos, de nem életveszélyes. A Vezess.hu cikkében körbejárta, hogyan működik, és mennyire veszélyes a katapultálás a modern harci repülőgépeknél.

Habár már a 20. század elején világossá vált, hogy szükség van a repülőknél vészelhagyási lehetőségre, ez sokáig a fülkéből, géptestből való kimászást, ejtőernyős kiugrást jelentette. Az 1950-es évektől elterjedő sugárhajtású gépeknél azonban a nagy sebesség miatt új megoldás kellett találni. Erre szolgáltak válaszul a katapultülések, amelyek gyakorlatilag az ülés alá szerelt robbanótöltettel repítik ki, székkel együtt a pilótát. A kemény plexit vagy robbanótöltetek távolítják el, vagy maga az ülés töri azt át, majd a repülőgéptől biztonságos távolságban automatikusan nyitják az ejtőernyőt.

A katapultálás azonban nem veszélytelen: a kilövés pillanatában a gyorsulás a normál földi gravitáció 14-20-szorosával terheli a pilóta testét, valamint a menetszél, a hirtelen nyomásváltozás, és a landolás is okozhat sérüléseket.

Mint azt a lap megjegyzi: a modern vészelhagyások nagyjából 60 százalékánál a gerincoszlop hirtelen összenyomódásából fakadó sérüléseket szenved, melynek eredményeként egy-egy ilyen katapultálás után 1-3 centimétert veszíthet magasságából a „kilövést” elszenvedő pilóta. A kabin és a kinti légköri nyomás közti eltérés emellett mellkasi és keringési traumákat okozhat, az erek pedig megrepedhetnek a szemekben, így nem ritka az átmeneti látáskárosodás, vagy akár a látásvesztés. A földet érés a hirtelen lassulás miatt szintén sérülést okozhat: a végtagok védelmére azonban a modern felszerelésekben a kezeket-lábakat a másodperc tört része alatt behúzó, rögzítő feszítőrendszer működik.

Milyen rendszert használ a honvédség?

A Magyar Honvédség kötelékében is alkalmazott Gripen JAS 39-esekben a katapultülések legrégebbi, legelismertebb gyártója, a brit Martin-Baker Mk10-es modelljének S10LS változata található. Bár nem ez a legmodernebb eszköz, az 1973 óta gyártott, több tucat ország több tucat repülőgéptípusában alkalmazott nagyon is bevált, ez az eddigi legnagyobb példányszámban gyártott típus.

A nagyjából 80 kilogramm tömegű S10LS Mk10-esnél a pilóta lábai között található kar meghúzása után tíz, összesen 2,75 kilogramm robbanóanyagot tartalmazó „rakéta” robban be, a kilövés pedig a pilóta testsúlyához és magasságához hangolható. A rakéták negyed másodpercig 18 g-s gyorsulást biztosítanak, miközben a kilövés pillanatában a Gripeneknél a beépített mikro-robbanótöltetek által szemvillanás alatt megrepesztett plexifedelet lerobbantja a nyomáskülönbség, ugyanakkor a 12 apró piropatron megfeszíti a végtagokat villámgyorsan összehúzó és rögzítő hevedereket.

A kilövésnél a kabinban marad a gyorsítást megkezdő fő kilövő munkahenger, míg az ülés hátulján lévő megvezető sínek garantálják a megfelelő irányban való távozást. A hevederfeszítők mechanizmusa és az oxigénpalack az ülés oldalain találhatók, az ejtőernyők a fejtámlában kapnak helyet.

Az ülés kilövése után a másodperc törtrésze alatt zajlik le a stabilizáló ernyők nyitása, ezeknek kb. egy másodpercig van szerepe, majd a katapultülésbe épített nyomásérzékelők adatai alapján nyílik a fő lassítóernyő, amely 7 m/sec süllyedési sebességgel juttatja a földre az ülést, és vele a pilótát. Földközelben maximálisan 1150 km/h sebesség mellett lehetséges a gépelhagyás, míg nagyobb magasságban akár 1,8 Mach-nál is biztonságos a katapultálás, ugyanis a ritka levegőben még szuperszonikus sebességnél is kisebb a torlónyomás, mint kis magasságban, hangsebesség alatt.

Kapcsolódó