A nevetségességig abszurd helyzetet teremtett Orbán Viktor azzal, hogy miközben a saját médiája és beszélő fejei nem győztek lelkesedni a Trump-kormányzat kiszivárgott terve iránt, miszerint a volt miniszterelnök lehetne az amerikai-orosz-kínai közös jelölt az ENSZ főtitkári pozíciójára, maga Orbán öt nap alatt egy büdös szót nem szólt erről.

Nem csak a 444 hétfőn elküldött kérdéseire nem reagált, hanem az online térből is kioffolt teljesen, miközben világszerte kormányzati szinten reagálgattak az ötletre.

A Wall Street Journal három országból származó információira hivatkozva írta meg Trumpék tervét, és hozzátette, hogy az amerikaik tapogatóztak Orbánnál, aki állítólag nyitott az ötletre, de csak akkor áll bele az indulásba, ha biztosan meg is kapja a pozíciót. Orbán nem akart nyilatkozni nekik sem.

Itthon közben az orbánista lapok címlapon, vezető anyagban hozták a hírt, mekkora világpolitikai tényező Orbán, szemben a súlytalan Magyarral. „Gondoljunk csak bele: Orbán Viktor 16 év kormányzás után, az áprilisi választási vereséget követően akár a világdiplomácia egyik legfontosabb pozíciójába kerülhet” – álmodozott Deák Dániel.

Hogy Orbán külföldre távozása jó eséllyel a ma ismert Fidesz végét és a magyar politika hosszú korszakának végét jelentené, azt már inkább a nem-orbánista elemzők kezdték elemezgetni, Orbán erről sem mondott semmit saját híveinek.

Pedig elég lett volna felidéznie saját 2018-as nyilatkozatát: „Persze a bürokraták, néhány, otthon megbukott és aztán így az ENSZ-be ejtőernyőzött politikus szeretné folytatni a politikai pályáját, és egy világkormányzásban szeretne részt venni, de ezek aberrált egyéni ambíciók.”

Nyilatkoztak viszont mások:

• az orosz külügyminiszter-helyettes iparkodott jelezni, hogy Orbán még jelölhető az ENSZ főtitkári posztjára;
• az ukrán külügyminiszter keresetlen szavakkal utasította el az ötletet;
• míg Magyar Péter úgy vélekedett, hogy „ne egy maffiafőnök vezesse az Egyesült Nemzetek Szervezetét”.

Ezeknél nagyobb jelentőségű azonban a francia külügyminiszter nyilatkozata, miszerint

az ENSZ Biztonsági Tanácsában vétójoggal rendelkező Franciaország nem támogatja Orbán főtitkári jelölését.

Jean-Noël Barrot a szenátusban egy kérdésre válaszolva kijelentette: „nem, az ENSZ főtitkári posztja nem arra szolgál, hogy vigaszdíj legyen egy választásokon vereséget szenvedett, népe által elűzött vezető számára, miközben Marine Le Pen még tavaly márciusban is személyesen is eljött Budapestre kampányolni.”

A nyilatkozat alapján a francia kormánynak nemcsak Orbán személyével van baja, hanem az állítólagos amerikai-orosz-kínai koalícióval is, aminek Orbán az intézője lenne: „Franciaország nem fogadhatja el, hogy az ENSZ-t – a szervezetet, amit a béke, a fejlődés és az emberi jogok szolgálatában társalapított – lényegében megfosszák életerejétől, megbénítsák azok a nagyhatalmak, amelyek inkább szabad kezet akarnak, hogy a legerősebb törvényét érvényesítsék. Egyrészt azért, mert ez a mi elképzelésünk a szabályokon és a jogon alapuló nemzetközi rendről, amely igazságosságot és szabadságot garantál a világ minden népének, de azért is, és kétségkívül elsősorban azért, mert ez a mi érdekünk is, hiszen illuzórikus azt gondolni, hogy meg tudnánk védeni a francia nőket és férfiakat a háború, a mesterséges intelligencia, az éghajlatváltozás vagy a világjárványok kockázataitól nemzetközi együttműködés és az ENSZ által lehetővé tett multilateralizmus nélkül.”

Hogy az esetleges fiaskót hogyan magyarázza majd a fideszes tábor, azt Deák Dániel máris bemutatta, miután beszámolt a francia vétóról: „Egy ENSZ-főtitkári kinevezés rendkívüli nemzetközi lehetőség lenne. Az itthon maradásnak viszont nagyon is lehet értelme és súlya: Orbán Viktor a politikai erejét a magyar jobboldal talpra állítására fordíthatja.”

Panyi Szabolcs már a nyáron arról írt, hogy Orbán a FIFA vagy az ENSZ valamelyik vezetői pozíciója révén szerezne mentelmi jogot. Az újságíró legutóbb arról spekulált: „Esetleg az az elképzelés, hogy visszalépjenek a maximális követelésektől, és Orbánnak a végén a főtitkár-helyettesi posztot adják meg?”

Forrás