Azok, akiknek az agyát a megfelelő helyen elektromos árammal stimulálják, kiemelkedően teljesítenek egy nehéz feladatban, ám utána nagyobb mértékű mentális kimerültséget tapasztalnak, derül ki a PNAS folyóiratban megjelent tanulmányból.

A Müncheni Egyetem kutatói a New Scientist által ismertetett vizsgálatukban elektródákat helyeztek 31 önkéntes koponyájára, hogy aztán félórára egy MRI-szkennerbe zárva 20 percen keresztül úgynevezett „3-back” memóriatesztet végeztessenek velük. Ez utóbbiban a folyamatosan érkező ingeráradatból kell a megnevezett elemtől számított harmadik elemet megjegyeznie és azonosítania a tesztalanyoknak. A nehezítés az volt, hogy az önkéntesek választhattak, hogy 1 euróért egy könnyű vagy 2 euróért egy nehezebb feladatot abszolválnak.

A kutatók az erről mit sem tudó, véletlenszerűen kiválasztott résztvevőknél elektródák segítségével transzkraniális egyenáramú ingerléssel (tDCS) stimulálták az agy dorzolaterális prefrontális kérgét. Korábbi kutatások ugyanis kimutatták, hogy ez az agyterület játszik meghatározó szerepet a kognitív erőfeszítések szabályozásában. A tDCS-kezelésben részesülő önkéntesek gyorsabban és pontosabban reagáltak, mint azok, akik nem kaptak ilyen stimulációt. Átlagos reakcióidejük például 0,98 másodperc volt, szemben a stimulációban nem részesülők 1,12 másodperces átlagával.

A teszteket követően a mágneses rezonancia-spektroszkópia nevű, nem invazív eljárással végzett vizsgálattal a kutatók azt találták, hogy a tDCS-ben részesült önkéntesek dorzolaterális prefrontális kérgében magasabb volt a glutamát nevű neurotranszmitter szintje. Minél magasabb volt a glutamátszintjük, annál valószínűbb volt, hogy a 2 eurót érő nehezebb feladat helyett az 1 eurós, könnyebb feladatot választották. A kutatócsoport szerint eredményeik megerősítik, azt a korábbi sejtést, hogy a mentális kimerültség a glutamát felhalmozódásának következménye.

„Megalapozottnak tűnik az az állítás, miszerint a stimuláció hatására az emberek »keményebben dolgoztak«” – idézi a New Scientist Emile Radyte neurológust, a brit székhelyű Samphire Neuroscience munkatársát, aki a transzkraniális egyenáramú stimuláció (tDCS) alkalmazását kutatja olyan állapotok kezelésére, mint például a premenstruációs szindróma. Szerinte ugyanakkor a tanulmány nem bizonyítja, hogy a magasabb glutamátszint okozta volna a fokozott mentális fáradtságot.

Nilli Lavie, a University College London kutatója szerint sem biztos abban, hogy a fokozott mentális fáradtság hátterében nem feltétlenül a glutamát felhalmozódása áll, valószínűbb, hogy ennek pusztán az az oka, hogy az agy több energiát használt fel. Lavie arra is felhívta a lap figyelmét, hogy MRI-készülék segítsége nélkül egyébként sem egyszerű elérni és pontosan célba venni a müncheniek által alklamazott módszerrel dorzolaterális prefrontális kérget. Ehelyett, javaslata szerint sokkal egyszerűbb megoldás, ha az emberek stimulánsként inkább kávét isznak.

Forrás