„Ne felejtsünk el húslevest főzni, de ne felejtsünk el kutatni sem” – mondta Kiss Rita, a Magyar Tudományos Akadémia természettudományi alelnöke, a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság nemrég megválasztott elnöke a „Nők a tudományban, Tudományos teljesítmény, előmenetel és láthatóság – női kutatók az elmúlt 200 évben” című pénteki eseményen. A konferencia célja az volt, hogy transzparens módon mutassa be a női kutatói életpályamodellt és a női kutatók tapasztalatait, jó gyakorlatait. Ugyanakkor a hallgató számára rövid időn belül egyértelművé vált, hogy a nők egyelőre az MTA-n sem igazán léptek ki a patriarchátus eszmerendszeréből: továbbra is érzékelhető volt a nemi alapú megkülönböztetés, és egyfajta szenzációnak számított, ha egy nő fontos tudományos vagy döntéshozatali pozíciót nyert el. A konferencia két férfi előadásával kezdődött, akik a foghíjasan jelenlévő női közönségnek arról beszéltek, hogy az akadémia fennállásának kétszázadik évében a női kutatók milyen támogatásokat vehetnek igénybe ahhoz, hogy felzárkózzanak a férfi kutatók teljesítményéhez.

Az akadémikusok az MTA-n tapasztalható nemi egyenlőtlenségekre vonatkozó hatástanulmányokat és felméréseket is bemutattak a konferencián, ami az esélyegyenlőség jogszabályi kereteinek megalkotása miatt nagyon fontos, mondta a Qubitnek Kiss Rita. Az MTA-n érzékelhető nagymértékű nemi egyenlőtlenségekről már korábban is írtunk: az akadémiai tagoknak csupán 10 százaléka nő, amely arány azonban a karrierlétra alsóbb szintjein még nem így fest. Miközben a PhD fokozattal rendelkező kutatók csaknem fele nő, az MTA köztestületének már csak az egyharmada, az MTA-doktoroknak pedig csupán 18 százaléka nő. Az MTA-n tapasztalható nemi egyenlőtlenségekkel szemben Kende Anna szociálpszichológus, egyetemi tanár, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetének igazgatója is kiállt 2022-ben, amikor lemondott az MTA Pszichológiai Tudományos Bizottságában betöltött tagságáról, mert az akkor megválasztott 26 rendes tag között egyetlen nő sem volt.

Ami az európai uniós összehasonlítást illeti, még ennél is borúsabb a kép: az International Science Council (ISC) tavalyi felmérése szerint a vizsgálatba bevont 13 uniós tagállam tudományos akadémiáin Magyarországon van a második legkevesebb nő – mondta előadásában Acsády Judit, az ELTE HTK tudományos főmunkatársa. A rangsorban az MTA után már csak a Bolgár Tudományos Akadémia kullog 8 százalékos női kutatói aránnyal, és a legtöbb női akadémikust foglalkoztató Lett Tudományos Akadémián is mindössze 25 százalék a női kutatók aránya, vagyis az ideális, kiegyenlített nemi megoszlástól ez is bőven elmarad.

Forrás