
A Göteborgi Egyetem és Leibniz-i Régészeti Központ archeológusai rekonstruálták, hogy miként hatott a neolitikus földművesek betelepedése a Sejerø szigeteken élő halászó-vadászó-gyűjtögető népességre – írja a New Scientist az Antiquity folyóiratban megjelent tanulmányra hivatkozva.
Ehhez egy időszámítás előtt 3900 körül 40-es évei elején elhunyt, a szakirodalomban Rødhals-ember néven emlegetett férfi meglepően éppen fennmaradt férfi csontmaradványait vizsgálták. A radiokarbonos kormeghatározás alapján az illető ugyan már a földművelés megjelenése utáni időszakban élt, ám az archeogenetikai elemzés eredményei egyértelműen azt bizonyítják, hogy a nyugati vadászó-gyűjtögető európai népességéhez tartozott. Az izotópelemzés azt is kimutatta, hogy étrendjében jelentősen nagyobb arányban szerepeltek szárazföldi eredetű táplálékok, mint más gyűjtögető-vadászok esetében, eltemetésének módja ugyanakkor több hasonlóságot mutat a korai neolitikus földművesekével, mint a késő mezolitikus vadászó-gyűjtögetőkével.

A kutatók szerint mindez arra utal, hogy a Rødhals-ember rendszeres kapcsolatban állt a földművesekkel. Fontos megjegyezni, hogy az izotópos vizsgálatok szerint gyermekkorában az illető lényegesen nagyobb mértékben támaszkodott tengeri erőforrásokra. Bár étrendjéből a halak, tengeri emlősök, kagylók és rákok később sem tűntek el, serdülő- és felnőttkorában már jóval több mezőgazdasági termelésből származó táplálékot fogyasztott. Ez arra utal, hogy azon vadászó-gyűjtögető generáció tagja lehetett, amely elsőként élt együtt a betelepülő földművesekkel. Mindez azt jelenti, hogy a Rødhals-ember közvetlen szemtanúja – sőt, akár résztvevője is – lehetett a neolitikus forradalomnak.

A kutatók szerint a „Rødhals-ember rendkívül ritka lelet: egy teljes csontváz, amely egy olyan személyé, aki szemtanúja volt az őskor egyik legmeghatározóbb átalakulásának: a vadászó-gyűjtögető életmódról a földművelésre való áttérésnek. A teljes beolvadás, illetve menekülés helyett a földműves kultúra bizonyos elemeit beépítette saját életébe, miközben megőrizte őshonos felmenőinek életmódját.” Bár csak egyetlen ember történetéről és egyetlen generációról van szó –, az ősi DNS-elemzés, a nagy felbontású mintavételezés és a többizotópos ökológiai vizsgálatok kombinációja révén feltárulnak a teljes népcsoportokat jellemző viselkedési minták.








