• Amit most érzünk, az élettanilag is több a szokásos nyári melegnél.
• De fontosabb, hogy ez nem csak egyéni probléma, hanem ugyanolyan természeti csapás, mint egy árvíz vagy egy járvány.
• Elhárítani vagy legalább a károkat mérsékelni is csak úgy lehet, ha a hatóságok és az emberek komolyan veszik, hogy néhány napig tényleg veszélyhelyzet van.

Amerikában mindenki emlékszik a Katrina hurrikánra, amely elöntötte New Orleanst és megölt 1300 embert. Vagy a Sandy nevű trópusi ciklonra, amelybe több tucat ember halt bele New York környékén. Látványos fotók, zenék és filmes feldolgozások örökítették meg a pusztítást. Még a magyar olvasóknak is ismerősen csengenek ezek a nevek, pedig tíz-húsz évvel ezelőtti eseményekről beszélünk egy távoli kontinensen. Arra viszont senki sem emlékszik, milyen hőhullámok pusztítottak egy éve a szomszédban.

„Egy nagy vihar a történelem része. Egy hőhullám csak időjárási esemény”

– írta tavaly az Atlantic. A hőhullámok mindig is névtelen katasztrófák voltak. Nincs meg bennük a földrengések vagy vulkánkitörések látványos drámaisága, és az alaptörténeteinkben, meséinkben és mítoszainkban sem nagyon tűnnek fel. Egyetlen hőhullám sem váltott ki olyan érdeklődést, mint a Vezúv kitörése vagy kapott olyan mitikus aurát, mint az Odüsszeuszt veszélybe sodró viharok.

Egyre többen gondolkoznak azon az Atlantic szerint, hogy ha a hőhullámoknak is lenne nevük, mint a Katrina és a Sandy hurrikánoknak, akkor jobban bevésődnének a kulturális emlékezetünkbe, és így többen lennének tudatában a veszélynek. 2022-ben Sevillában tesztelték ezt az elképzelést, és Zoénak kereszteltek egy hőhullámot. Aztán egy kutatás kimutatta szépen, hogy bár kevesen emlékeztek később a névre, de akik igen, azok több óvintézkedést tettek.

A cél pedig pont ez lenne: akár a hőhullámok becézgetésével, akár más módszerrel tudatosítani, hogy ez nem a szokásos nyári időjárás, hanem egy időben lehatárolt természeti katasztrófa, amely felforgatja a hétköznapi életet, halálos áldozatokkal és súlyos gazdasági károkkal jár. És amelyre ugyanúgy fel kell(ene) készülni, mint az árvizekre és tűzesetekre. Ahogy a WHO írja:

„a hőhullámok a legveszélyesebb természeti kockázatok közé tartoznak, de ritkán kapnak megfelelő figyelmet, mivel az általuk okozott halálesetek száma és a pusztítás nem mindig azonnal szembetűnő.”

Forrás