Még augusztus végén is volt olyan nap, amikor 47-50 fok volt Tunéziában, ami még Észak-Afrikában is extrém hőségnek számít. Az országban már július közepe óta akadozik a vízellátás, a vezetékes és a palackozott vízé egyaránt. A helyzet augusztus második felére vált igazán aggasztóvá, a hónap végén már a legtöbb nagyáruházban csak üres sorok fogadták a palackozott vízért érkezőket. Ha jön szállítmány, akár órákat állnak sorba az emberek, hogy vásárolni tudjanak. Egy ember bolttól vagy várostól függően egy vagy két karton vizet vásárolhat. Az ország egyes részein mind többen szorulnak nem ivóvíz minőségű vízre.

„Az első tuniszi reggelünkön bementem a sarki kisboltba, hogy vegyek egy üveg vizet. Az eladó győzködött, hogy hogy vegyek többet, mert nem lehet kapni sehol, sem más boltban, sem a nagy szupermarketekben. De mivel utazás közben hajlamos vagyok gyanakvással kezelni mindenkit, aki el akar nekem adni valamit, nem hittem neki. Most már tudom, hogy igaza volt” – írta Eichner Hanna dokumentumfilmes, akinek korábban a Jó blogban bemutattuk az egykori szenegáli főváros, Saint-Louis részben szintén a klímaváltozással összefüggő filmjét.

Az idei nyári extrém hőség túl nagy terhelést jelentett a tunéziai elektromos hálózatnak, emiatt egyrészt akadozik a lakossági áramellátás, tervezett és nem tervezett áramszünetek váltogatják egymást. Ez hatással van a vízhálózatra is, ami sok házban elektromos pumpával működik, így áramszünet esetén leáll.

Emellett az elektromos hálózat problémái a palackozott vizek előállításában is komoly gondot okoznak, mivel a palackozási eljáráshoz is áram kell. Ráadásul a kezdetben alkalmi nehézségek miatt az emberek elkezdték felhalmozni az ásványvizet otthon, beindítva a pánikszerű felvásárlás spirálját: a fogyatkozó készleteket látva egyre többen próbáltak tartalékot felhalmozni.

„A helyi csapvíz minősége egyébként elfogadható, azt mondják, sokan csak az íz miatt választják a palackozott vizet. Beszámoltak azonban arról is, hogy az elmúlt években sokat romlott a közszolgáltatások minősége, így többek között a csapvíz minőségével szemben is egyre nagyobb a bizalmatlanság” – írta Eichner Hanna, aki ebből elsősorban azt érzékeli, hogy a boltokban nehéz vagy éppen lehetetlen palackozott vízhez jutni.

A turistákat kímélik a vízhiány okozta sokktól, az éttermek és kávézók többnyire felszolgálnak vizet, illetve a hotelekben is zavartalannak tűnik az ellátás. Emiatt Eichner szerint egyre látványosabb az ellentmondás: a tengerparti szállodákban még a habpartik sem maradnak el, miközben sokak otthonában nincs áram és folyóvíz. A helyzet egyes régiókban annyira súlyos, hogy az Al Jazeera szerint már tüntetések is voltak az országban a vízhiány, a romló közszolgáltatások és a magas árak miatt.

Forrás