
A jó kormányzás középpontjában egy meglepően egyszerű gondolat áll: mielőtt elfogadnak egy törvényt, meg kell vizsgálni, hogy javít-e a helyzeten, vagy inkább ront rajta. Ez elsőre annyira magától értetődőnek tűnik, hogy hajlamosak lennék legyinteni rá. Az elmúlt 16 év viszont elég világosan megmutatta, hogy ez korántsem ennyire egyértelmű a gyakorlatban.
A jogszabályok hatásvizsgálata lényegében vagy egy rendszerszintű „előnézet”, vagy a már létező szabályozási rendszer felülvizsgálata. Előbbi esetén még a bevezetés előtt nézik végig, hogy milyen hatásai, költségei és hasznai lehetnek az új szabályozásnak, utóbbi esetén ezt utólag végzik el. Ennek a munkának a része a versenyszempontú elemzés is, amely azt próbálja kiszűrni, hogy egy tervezet vagy egy már meglévő jogszabály indokolatlanul szűkíti-e a piaci versenyt.
Magyarországon a hatásvizsgálat mindig is inkább mostohagyerek volt, még 2010 előtt is. Az elmúlt tizenhat évben viszont csendben leépültek azok a mechanizmusok is, amelyek legalább minimálisan rákérdeztek egy-egy törvény értelmére az elfogadása előtt. A hatásvizsgálatokat, így a versenyszempontú értékeléseket is egyre inkább háttérbe tolták, megkerülték vagy egyszerűen kiüresítették.
Ennek következménye egy olyan törvényhozási gyakorlat lett, amely szinte futószalagon, érdemi kontroll nélkül gyártja a jogszabályokat. Az árát pedig egyre inkább a gazdaság fizette meg. Ebben a cikkben röviden bemutatjuk, mit jelent a versenyszempontú hatásvizsgálat, miért lenne fontos, mi történik, ha tartósan elmarad, és hogyan lehetne ezt a gyakorlatot újra komolyan venni Magyarországon.







