Mint megírtuk, miközben 2024-ben rekordot döntött a globális átlaghőmérséklet, olyan forróságot eredményezve, amihez hasonló 125 ezer éve nem fordult elő a Földön, mostanra kritikus állapotot ért el a bolygó globális rendszereinek kétharmada. Már csak ezért sem mindegy, hogy mi okozta az időszámítás előtt (i.e.) 1177-ben csúcsosodó civilizációs összeomlást a bronzkori Mediterráneumban.

A Stockholmi Egyetem klímakutatóinak a Science Advances folyóiratban megjelent új tanulmánya összegzi azoknak a számítógépes modelleknek az eredményeit, amelyek a Földközi-tenger keleti és déli medencéjét több, mint 3 ezer éve bibliai szárazsággal sújtó klimatikus együttállásokat igyekeztek rekonstruálni.

A Connect Sci ausztrál tudományos portálon megjelent ismertető szerint a kutatók azt találták, hogy a régió több ezer éven keresztül fokozatos száradási tendencián ment keresztül, amelyet a Föld pályájának lassú változásai vezéreltek. Erre a hosszú távú trendre erősítettek rá a kutatók által modellezett éghajlati ciklusok, pontosabban ezek együttes, időben egymást követő, illetve egyszerre jelentkező hatása.

Ezen folyamatok konvergenciája a Földközi-tenger keleti részét egy kritikus hidroklimatikus küszöbértéken túlra taszította, csökkentve a vízellátást és növelve a mezőgazdaságra és az élelmezésbiztonságra nehezedő nyomást a már amúgy is sebezhető társadalmakban – fogalmaznak a kutatók, akik szerint korántsem mindegy, hogy az emberiség levonja-e a korábbi, egyebek mellett a Hettita birodalmat történelmi lépték szerint pillanatok alatt eltörlő, illetve a dicső Akkádokkal leszámoló klímakatasztrófák tanulságait és megpróbál változtatni az antropogén éghajlatváltozáshoz vezető rablógazdálkodásán. Már csak azért is, mert az emberi történelem korábbi klímaváltozásai nem voltak ennyire globálisak.

Mint írják, a Földközi-tenger térsége jelenleg is „a világ egyik éghajlatváltozási gócpontja, és a terület várhatóan melegebbé és szárazabbá válik a következő évszázadban. Eredményeink arra utalnak, hogy a jövőbeli aszálykockázat nemcsak a hosszú távú, ember okozta felmelegedéstől függhet, hanem attól is, hogy az Atlanti-óceán természetes változékonysága hogyan hat kölcsönhatásba ezzel a háttértendenciával”.

Forrás