„Ezt a letartóztatásom alatt, a Venyige nyolcadik emeletén, a halálsoron tettem” – mondta az uniós támogatások korrupt elosztása miatt folyó büntetőeljárás I. rendű vádlottja, K. T. kedden a Budapest Környéki Törvényszéken, amikor a bíró idézte az általa korábban tett egyik ügyészségi vallomást (a Venyige utcai büntetés-végrehajtási intézményben tartják fogva az előzetesben lévőket; az intézmény embertelen állapotairól már 2010-ben írt egy jelentésében az állampolgári jogok akkori biztosa). A 25 milliárd forintos, volt minisztériumi vezetőket és egykori állami cégvezért is érintő óriásper keddi tárgyalása már a harmadik lehetőség volt, arra, hogy K. részletes bírósági vallomást tegyen, és bár erre hajlamosnak mutatkozott, ez végül nem történt meg.

Amikor a csaknem másfél órás adminisztráció után K. elkezdhette a vallomástételt, előbb a kirendelt védője, Vincze Tamás bejelentette: a vádlott továbbra is azt állítja, hogy nem kapta meg a védőkirendelő végzést és a kamarai határozatot, és szerinte addig neki nincs védője. Majd amikor K. kapott szót, azzal kezdte a vallomását, hogy többek között azt mondta: „súlyos ténybeli tévedésekkel küzd” az eljárást vezető Oláh Gaszton bíró, mondván, többek között lefőosztályvezetőzte őt, holott „én életemben nem voltam főosztályvezető”; sőt, K. szerint azt is vizsgálni kell, hogy egyáltalán hivatalos személynek számít-e.

„Nem tűröm, hogy engem meghazudtoljon” – szakította félbe K. szavait a bíró, és idézett annak 2022. május 13-án tett ügyészségi vallomásából, amiben azt mondta, hogy miután megszűnt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (ahol addig dolgozott elnöki tanácsadóként), „bekerültünk a Pénzügyminisztérium alá, én ott főosztályvezető voltam”. Erre reagálva beszélt K. az ominózus Venyige utcai halálsorról, valamint arról, hogy neki álláspontja szerint a kihallgatás idején nem volt ügyvédje – egy korábbi meghatalmazott védőjével valóban megszakította a kapcsolatot, és azt fel is jelentette –, továbbá arról, hogy ő cukorbeteg, és miután órákon át vallatták, úgy írta alá a jegyzőkönyvet, hogy nem is látta, mit ír alá.

„Azzal vádolja az ügyészt és a jegyzőkönyvvezetőt, hogy meghamisították a jegyzőkönyvet?” – kérdezett vissza Oláh Gaszton, mire azt felelte: „Én ezt nem mondtam, ön adja a számba, bíró úr”. Később azt mondta, hogy azt a vallomását később módosította, mert a valóság egyes részei keveredtek benne. Miközben erről beszélt, a bíró többször megkérdezte, hogy akar-e összefüggő és részletes vallomást tenni, amire ő mindig igenlően válaszolt, hozzátéve, hogy csak még befejezi a gondolatmenetét, illetve többször hangoztatta, hogy szerinte nem szabadna átlépni azon a kérdésen, hogy akkor neki most van-e szabályszerűen kirendelt védője, vagy sem.

Oláh Gaszton többször is rászólt, hogy kezdje meg az érdemi vallomástételt, majd miután ő változatlanul folytatta, egy idő után rászólt: „ennyi volt, K. T., üljön le, ennyi volt”. K. egyébként már a múlt szerdai tárgyaláson is vallomástételre készült, akkor több mint húsz percig beszélt, állítása szerint a vallomástétel felvezetéseként, többek között a Varga Judit-féle, az ügyészségről szóló hanganyagot, Rogán Antal feltalálói tevékenységét, Adolf Hitler 133. születésnapját, esetlegesen eltűnt nyomozati iratok létét – vagyis nemlétét – emlegette fel, végül azt mondta, mostanra halasztja a vallomástételt.

A bírói felszólításnak, hogy fejezze be a beszédet, K. ezúttal eleget tett – múlt hétfőn, amikor a bíró kiküldte, mondván, nem a tárgyalás méltóságának nem megfelelő öltözékben, egy saját gyártású pólóban van, biztonsági szolgálattal kellett kivezettetni –, így a tárgyalóteremben ülve hallgatta végig, ahogy a bíró később ismertette az eddigi vallomásait; időnként rászólva, hogy húzza be a lábát. K. egyébként most is saját gyártású pólóban jött, a szünetben megmutatta, hogy azon az a 2025-ös Orbán-idézet szerepelt, miszerint semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lett jegyezve, minden el lesz rendezve; a tárgyalóteremben azonban ezúttal nem vette le a dzsekijét, így elkerülte, hogy most is kiküldjék (mint a persorozat kezdete óta már négyszer).

Az iratismertetés közben, az egyik vádlotti tanúvallomása apropóján K. T. szót kért, és beszámolt arról, hogy 2023-ban, amikor a nála elvileg lefoglalt iratokat tartalmazó zsákot kibontották, „és most az állítólag az én házamban lefoglalt iratokról beszélünk”, azok nem voltak spárgával összefogva, miközben a 2022-es lefoglalási jegyzőkönyvben a hatóság rögzítette, hogy az iratokat spárgával összefogják és elhelyezik megnézés nélkül. Azt állította, hogy nem tudta, azok milyen okiratok, „nálam ilyeneket biztosan nem foglaltak le”.

Amikor idáig jutott, Oláh Gaszton megjegyezte, K. beadványainak kilencven százaléka azzal foglakozik, hogy lábbal tiporják az ő emberi jogait, ami a bíró szerint nem érdemi védekezés, K. szerint viszont az. Ezután a vádlott újra lehetőséget kapott, hogy vallomást tegyen, odáig jutott, hogy „nekem nem volt sok ügyvédem, egy be lett perelve, most nem mondom el, miért, biztosan nem érdekli, egy visszament bírónak, biztosan az én hatásomra”, amikor Oláh Gaszton ismét elvette tőle a szót, és folytatta K. korábbi gyanúsítotti vallomásai, illetve beadványai ismertetést.

A perben a(z elmaradt) vallomástétel után elvileg az ügyész és az ügyvédek kérdezhették volna K. T.-t, de a bíró azt mondta, hogy a vádlott folyamatosan ugyanarról beszél, márpedig a bíróság nem biztosítja a vádlott további szónoklásának lehetőségét, így az ügyész megismételt kérése ellenére sem tette lehetővé azt, hogy kérdéseket tegyenek fel K.-nak. Erre a következő tárgyaláson lesz lehetőség, mondta végül a bíró, mire K. úgy reagált, hogy ő csak azt akarja tudni, ez egy jogi eljárás vagy egy statáriális.

Mi ez az egész eljárás?

A „széles körben kiterjedt korrupciós bűncselekmény gyanújával” kapcsolatos első hír 2022. április 20-án jelent meg, amikor a Pénzügyminisztérium igen szűkszavú közleményben bejelentette, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség hivatali vesztegetés elfogadása bűntette és más bűncselekmények gyanúja miatt őrizetbe vette a tárca három pályázatkezelő munkatársát. Az akkor kormánypárti Magyar Nemzet azt írta, hogy „több minisztériumban is lecsaptak” olyanokra, „akik pályázatok kedvező elbírálásáért cserébe kenőpénzt fogadtak el”, de a lap szerint csak „alacsony rangú bürokraták (…) osztályvezetői szintig terjedő kis hálózatáról rántották le a leplet”.

Néhány nappal később aztán kiderült, hogy a Miniszterelnökség egy főosztályvezetője és egy pénzügyminisztériumi helyettes államtitkár érintett lehet az ügyben. A nyomozás során a 2015-2022 közötti időszakból több mint 300 érintett pályázatot vizsgáltak meg, és az ügyben akkora az iratanyag – nagyjából 100-120 ezer oldalnyi –, hogy a bírósági informatikai rendszer lefagyott, amikor megpróbálták feltölteni; csak a vádirat mintegy 400 oldalas.

Az ügyészség szerint az ügy főbb szereplői egymás között tolvajnyelvet használtak, különféle álnéven vagy becenéven emlegették a többieket: Kékszakáll, Pumukli, Pulykahusi, Faszfej, Okos madár, Kudlik Juli és Görögsali. A másodrendű vádlott az Öreg, a harmadrendű vádlott a Kedves álnevet kapta, a helyszíni ellenőrzéseket Gestapónak nevezték. Az I. rendű vádlott a konspiráció részeként butatelefont is beszerzett, amit évente cserélt; ügyészségen tett egyik, később visszavont, illetve módosított vallomása szerint azt hitte, az ilyen telefont nem lehet lehallgatni.

A hivatali vesztegetés elfogadása és más bűncselekmények miatt indult perben múlt hétfőig úgynevezett előkészítő ülések folytak, aki azon elismerte a bűnösségét, azt az ügyészség úgynevezett mértékes indítványa alapján ítélték el. Az eljárás 54 magánszemély vádlott ellen indult, közülük kilencen éltek ezzel a lehetőséggel, így a vádalkut kötött XVIII. rendű vádlottal, H. A.-val együtt eddig tíz embert ítéltek el az ügyben jogerősen. A per viszont most már 79 vádlott ellen folyik, mert januártól változott a cégekre vonatkozó büntetőjogi szabályozás, így már a gazdasági társaságok is vádlottak a perben.

Forrás