Egy extrém esőzéssel és földcsuszamlásokkal kísért viharban legalább 58-an meghaltak a világon összesen élő kevesebb mint 800 tapanuli orángutánból, a három létező orángután faj legritkábbjából az indonéziai Szumátra szigetén – írja a BBC. Ezzel az ismert példányok nagyjából 7 százaléka pusztult el egyszerre. A faj kutatói korábban úgy becsülték, hogy ha az állomány akár csak évi 1 százalékkal csökken, a tapanuliak kihalnak.

A fajt csak 2017-ben fedezték fel, két ok miatt. Egyrészt Szumátra különösen távoli, hegyes dzsungeleiben, azon belül is egyetlen, 30+30 kilométeres körzetben élnek. Másfelől ekkor derült ki genetikai vizsgálatok révén, hogy ez az állomány nemcsak kicsit másképp néz ki és viselkedik, mint a durván 14 ezer egyedet számláló szumátrai orángután. Tőlük egyébként egy őskori vulkánkitörés választotta el őket fizikailag annyi időre, hogy új fajjá alakultak át.

A tapanuliak az orángutánok Conchita Wurstjai: náluk a nőknek is van szakálla, eltérően a polgári mainstreamet képviselő borneói rokonoktól. Akiket a legtöbben azonosítanak az orángutánokkal, mivel 104 ezren vannak. A tapanuliak szőre néha göndör és abban is egyediek, hogy tényleg szinte soha nem jönnek le a fákról. Tudósok egyszer 3 ezer órán át figyeltek egyet, és végig az ágakon hesszelt.

Néha azért lejönnek, az egyik áldozatot ugyanis egy kis őserdei faluban, egy összeomlott ház romjai alatt találták meg, ahová gyümölcsért látogatott el. Az ezer ember halálát okozó brutális vihar maga egyébként nem most volt, hanem tavaly novemberben, de most készült el az a tudományos kutatás, amit az ügyben indítottak azután, hogy feltűnt: a vihar után érezhetően megritkult az orángutánészlelések száma. Így még ez a friss, 58 áldozatos szám is konzervatív becslésnek számít. Azt ugyanis nem tudják pontosan, hogy a letarolt erdők miatti élelemhiány hány további emberszabásúval végzett.

Forrás