A cikk megjelenését a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség Nonprofit Zrt. támogatta.

Amikor az ember egy száraz bambuszt dob a tűzre, a növény hangos durranásokkal ég. Ez önmagában még nem tekinthető hatalmas csodának, mégis innen indult el a tűzijáték kalandos története, ami az időszámításunk előtti 2. században vette kezdetét, és annak ellenére, hogy sokan vitatják a hasznosságát, a mai napig tart – bár az is igaz, hogy a népszerűsége egyre csökken, ami nem véletlen. A bambuszon kívül persze más is kellett hozzá, hogy a szokás az egész világon elterjedjen: egy csomó három méter magas szörnyeteg, akik a hegyekben laktak, egy Li Tien nevű szerzetes és egy kínai alkimista, aki az örök élet elixírjét kereste, de csak odáig jutott, hogy felgyújtotta a házát és összeégette magát, viszont feltalálta a puskaport.

A szörnyek és a mongolok

Az első primitív tűzijátékokat Kínában vetették be a már említett szörnyetegek ellen, akik halon és rákon éltek, lázas megbetegedést terjesztettek az emberek között, és rettenetesen féltek a hangos durrogástól. Annyira, hogy John Withington angol történész tűzijátékügyi nagy műve, A History of Fireworks szerint azokban az időkben, amikor szabadon garázdálkodtak, egyetlen felkészült kínai sem hagyta el az otthonát egy jó száraz bambuszszár nélkül, hátha szüksége lesz rá. Vannak azonban olyan helyzetek (és szellemek), ahol egy sima bambusznál nagyobb durranásra lenne szükség: itt jött be a képbe Li Tien, az a szerzetes, aki rájött, hogyan lehetne tökéletesíteni ezt a meglehetősen egyszerű védekezési módszert. A megoldás természetesen a puskapor volt.

Az államalapítás ünnepét idén több programmal is ünneplik, az est csúcspontja egy 32 perces audiovizuális produkció lesz a Duna fölött. A drónokkal és fényfestéssel elmesélt történet a Kárpát-medence természeti világából indul, majd a magyarság ezeréves történetét meséli el, ezt kétszer is megismétlik. Emellett több mint 100 program várja a látogatókat az elektronikus zenétől a gyermekprogramokon át a Mesterségek Ünnepéig, de természetesen a körmenet idén sem maradhat el. A programokról részletesebben itt lehet tájékozódni.

Hogy pontosan mikor élt Li Tien, már nem lehet tudni – annyi biztos, hogy valamikor a 7. és a 10. század között. Az időablakot valamennyire lehetne szűkíteni, ha kiderülne, hogy mikor találták fel a puskaport, de a történészek között ebben sem uralkodik egyetértés – egyes verziók szerint már a 2. században, mások szerint a 9-ben. Ez utóbbi a valószínűbb: a puskaport valószínűleg 850 körül kísérletezték ki, és a közhiedelemmel ellentétben nem kifejezetten azért, hogy tűzijátékra használják, akármilyen rémisztők is lehettek azok a három méter magas hegyi szellemek. A kínaiak már a 10. század elején hadászati célra használták a mongolok ellen, de a szerzetes megtalálta a spirituális hasznosítását is: a puskaporral preparált bambusz sokkal nagyobbat szól, mint a sima (Marco Polo megdöbbent beszámolója szerint a durranásokat tíz mérföldnyire is lehetett hallani). Nem csoda, hogy Liu-Jang városában, ami a mai napig a tűzijátékgyártás központjának számít, szobrot is emeltek neki.

Misztériumjátékok, pápák és királyok

Bár konfliktus idején az ellenség felgyújtása prioritást élvezett, a puskapor a békeidőkben is kiemelt helyet kapott: a 12. században már tűzijátékkal köszöntötték az uralkodót és az újévet, az alkimisták pedig egyre ravaszabb formákat, színeket és hangokat csalogattak elő a petárdákból, rakétákból, füstbombákból és tűzkerekekből. Nem csoda, hogy a hadászati célú felhasználás mellett az európaiak is elirigyelték tőlük ezt a luxust: a színes fényeket először vallásos misztériumjátékokhoz, később világi rendezvényekhez is felhasználták, míg el nem jutottak odáig, hogy egy magára valamit is adó uralkodónak kínos lett volna úgy bált adni, hogy nem rendez hozzá tűzijátékot is. Persze az igazi nagyszabású mutatványokra azért csak vallási ünnepeken került sor: különösen híres volt a 15. századtól kezdve az új pápa megválasztásakor tartott tűzijáték, amihez a rakétákat az Angyalvárból lőtték fel.

Persze a tűzijátéknak nemcsak vallásos, hanem állami jelentősége is volt: Európa-szerte így ünnepelték a királyok koronázását, a trónörökös születését és nagyjából mindent, amikor a király úgy érezte, hogy egy kis pirotechnikával emelni lehet az ünnep (és az állam) fényét. Az őrület Európában a 18. században érte el a csúcspontját. Az olasz Ruggieri fivérek (a család még mindig a tűzijátékiparban tevékenykedik) ekkor mutatták be minden eddiginél látványosabb rakétáikat Franciaországban, ahol ez különösen csábító újdonságnak tűnt. Emiatt is történhetett meg minden idők legsúlyosabb tűzijáték-balesete. Nem ez volt az egyetlen ilyen eset, onnantól kezdve, hogy a kínai alkimista magára gyújtotta a házat, a látványosságot kisebb-nagyobb balesetek kísérik.

Az állami parádék

Ez nem igazán vette el a kedvét azoknak, akik saját magukat, az országukat vagy valamilyen jeles eseményt így akartak ünnepelni, sőt, a tűzijáték már a pápaválasztás alkalmával a hivatalos ünnepségek kísérőjévé vált, és utat talált a világ nemzeti ünnepeihez is. Ez azonban nem ment olyan gyorsan, mint ahogy az ember hinné: augusztus 20. sokak számára teljesen összefonódott a tűzijátékkal, ahogy Amerikában július 4., Franciaországban pedig július 14. is, de ez nem mindig volt így, és nem is kell feltétlenül így maradnia.

Bár Magyarországon már Mátyás és Beatrix esküvőjén is tartottak tűzijátékot, csak a közelmúltban vált az augusztus 20-i program szinte kötelező részévé: először 1829-ben rendezték meg, majd hat éven át tűzijáték nélküli ünneppel kellett beérniük a főváros lakóinak. Utána sem tartották meg éves rendszerességgel, és amikor legközelebb próbálkoztak vele, nem sikerült: 1860-ban a tervek szerint Szigetvár ostromát jelenítették volna meg, méghozzá látványos rakétabemutatóval együtt, ebből azonban nem lett semmi, a feldühödött tömeg pedig rátámadt a szervezőkre. 1926 óta aztán igyekeztek minden évben tűzijátékot rendezni, de néha közbejött egy-egy nem várt esemény, például a második világháború, a kommunista hatalomátvétel, aztán 1956. Az évente megrendezett Szent István-napi tűzijáték végül 1966-ban indult újra, igaz, kicsit más köntösben: Istvánról egyre kevesebb, az új kenyér ünnepéről és az alkotmány ünnepéről egyre több szó esett.

Ősi hagyomány francia mintára

Akárhogy is nevezték, egyvalami megmaradt: a tűzijáték, mint amolyan ősi hagyomány, amiről jobb híján talán már mindenki el is hitte, hogy mennyire ősi, és ami mellett a legerősebb érv már a századelőn is az volt, hogy külföldi turistákat lehetne vele a városba csábítani. Persze az ötlet nem volt teljesen eredeti: 1913-ban Telkes Aladár fővárosi bizottsági tag is azt nehezményezte, hogy míg Franciaországban ingyenes színielőadásokkal, díszkivilágítással, dalos versenyekkel és persze tűzijátékkal tartják meg a nemzeti ünnepet, Magyarországon ezek a látványosságok hiányoznak.

Bár Telkes itt elsősorban a külföldi turistákra gyakorolt vonzerőre koncentrált, a beadványából kitűnik, hogy a belföldi turizmus legalábbis ezek nélkül is működött: Budapest valóságos „búcsújáró hellyé” vált az ünnep idejére. Volt is miért jönni: mióta számos kaland után megkerült, elveszett, ismét megkerült, majd ismét elveszett a Szent Jobb (nyugalom, utána megint meglett), az ünnep fontos részét képezi a körmenet, de már a középkor óta vásárok és egyéb látványosságok kísérték – hogy mikor mi, arról a korszellem, a vásárosok kreativitása és az állami szervezők igényei döntöttek. Így például a vásár mellett hol kobzosok és igricek, hol különböző mutatványosok szórakoztatták a közönséget, de megesett az is, hogy Jókai Mór tartott beszédet az ünnepségen, vagy épp Blaha Lujza vezette a díszmenetet. Sőt, ugyanebben az évben történt az is, hogy versenyt rendeztek a legnagyobb orrú vagy legmagasabb embereknek, és még tombolát is tartottak.

Van élet a tűzijátékon túl is

Nem biztos, hogy az ehhez hasonló versenyek kiállnák az idő próbáját, mindenesetre jól mutatják, hogy amiként változik az ünnephez való hozzáállás, úgy változik maga az ünnep is – nem csoda, hiszen bár a mai napig le lehetne akasztani valahonnan egy igricet, nem biztos, hogy ugyanolyan hatást váltana ki a közönségből, mint a középkorban. És ami a tűzijátékot illeti, bár a mai napig népszerű program, de egyre többen kíváncsiak a szórakozás más módjaira is.

Ennek megfelelően a tűzijátékozáshoz való hozzáállás is változik: ami egykor szinte kötelező volt, már nem az, és egyre több szervező veszi figyelembe az anyagi szempontok mellett a környezetvédelmieket is. Csak egy példa: Tatán 2019-ben tiltották be a szilveszteri tűzijátékot, ami miatt 13 ezer, a környékbeli tavakon telelő vadlúd életét tették elviselhetőbbé. Egy vadlúd persze nem csinál nyarat, de egyre gyakoribb, hogy önkormányzati szinten korlátozzák az ünneplés ezen formáját, nemcsak a ludakra, hanem a kutyákra, az esetleges tűzesetekre és a felszabaduló káros anyagokra való tekintettel is.

Az új idők egyik új slágere ezért is a drónshow, ami ugyanúgy fényes, cserébe kevésbé hangos látványosságot ígér, jobban koreografálható, mint az egyszerű tűzijáték, környezetbarát, ráadásul még olcsóbb is, mint a rakétázás. A másik, szintén egyre népszerűbb alternatív megoldás a fényfestés, amivel szintén látványos eredményeket lehet elérni a tűzijáték kellemetlen mellékhatásai nélkül. A szellemektől rettegő kínaiak hangosabb bambuszokra vágytak, de ha lettek volna drónok, kivetítők és lézerek akkoriban, egész biztos, hogy Li Tien sem elégedett volna meg némi plusz puskaporral.

Az idei program

De mit nézzünk augusztus huszadikán, ha nem tűzijátékot? Szerencsére van mit: az ünnep legfőbb látványossága augusztus huszadikán, este kilenctől egy 32 perces, egyetlen dramaturgiai ívre épülő audiovizuális produkció jelenti majd a Duna fölött, amiben egy tízperces tűzijáték is szerepet kap, de nem ez lesz a főszereplő: a show-t a drónok és a fényfestés viszik el.

Mivel a fényvetítésre a pesti oldalon kerül sor, a műsort Budáról ajánlott nézni, a zenei aláfestésről Zságer Balázs, DJ Bootsie és iamyank gondoskodik. A műsort este tízkor ismétlik, akkor már tűzijáték, a Himnusz és drónok nélkül, szóval aki az egész programra kíváncsi, érdemes a kilences kezdésre készülnie.

A teljes program négy napon át tart tizenegy helyszínen, így a Margit-szigeten napközben családi programok várják az érdeklődőket, délután a Random Trip LGT Specialja, utána a Boban Markovic Orkestar; az estet a Quimby zárja. A Szabadság téren food truckok lesznek, a Várkert Bazár térségében gasztronómiai fesztivál zajlik egészen augusztus 22-ig. A Budai Várban szokás szerint a Mesterségek Ünnepe zajlik majd, és természetesen nem marad el a Bazilikánál a Szent Jobb-körmenet és az ünnepi istentisztelet sem. És akinek mindez még nem lenne elég: a Műegyetem rakpartra az ünnep tiszteletére nemzetközi elektronikus zenei fesztivált szerveznek, a Kossuth téren pedig a hagyományos katonai tiszteletadás és a honvédtisztjelöltek eskütétele után szabadon látogatható a Parlament, estére pedig a tér diszkóvá változik az Anima Sound Systemmel és JumoDaddy fellépésével. A részletes program itt található.

A cikk megjelenését a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség Nonprofit Zrt. támogatta.

Forrás