A demokratikus politikai rendszerek legitimációjával foglalkozó szakirodalom tanúsága szerint a demokráciákban élő társadalmak egyidejűleg sorakoznak fel a demokrácia mint absztrakt, követendő ideálkép mögé (diffúz rezsim-támogatás) és rendkívül kritikusak annak tekintetében, hogy ezek a demokratikus rendszerek hogyan teljesítenek és hogyan működnek a gyakorlatban (specifikus rezsim-támogatás). A két attitűdegyüttes közötti látszólagos feszültség egyik oka abban keresendő, hogy még tudományos diskurzusokban sincs igazán konszenzus arról, hogy pontosan mit is jelent a demokrácia, hát még az átlagos állampolgárok szintjén.

Az Europion legújabb kutatásában arra tettünk kisérletet, hogy átfogó képet adjunk a magyar társadalom demokratikus attitűdjeiről, megkülönböztetve a különböző demokratikus elméletekből kibontakozó demokráciadimenziókat, illetve az ezekhez fűződő állampolgári attitűdöket. A minimalista, többek között a Robert Dahl amerikai politológus nevéhez köthető megközelítés szerint a demokráciát egy olyan procedurális intézményegyüttesre lehet redukálni, ami lehetővé teszi az egyenlő feltételekkel vívott politikai versengést és a békés, a vesztesek által is széles körben elfogadott hatalomátadást. A demokrácia liberális toldaléka, amelyet korunk erős emberei előszeretettel tesznek meg kedvenc mumusukká, azonban tovább megy ennél. A liberális demokrácia „a többség zsarnokságának” ellenszereként jött létre, olyan elvárásokat és akadályokat támasztva a megválasztott hatalom mindenkori gyakorlói elé, mint az alkotmányosság, a fékek és ellensúlyok rendszere, a kisebbségi jogok és egy sor egyéb elem, amely messze túlmutat a procedurális megközelítésen.

Más gondokodók, például a brit politológus, Carole Pateman szemében azonban egy demokrácia csak akkor lehet teljes, ha az valódi részvételiséggel társul, és nem csak a négyévente választott politikusok belterjes játszóterére korlátozódik. A részvételiség legismertebb, de korántsem kizárólagos formája a népszavazás, de ide tartozik minden olyan kezdeményezés, ami az állampolgári véleményeket igyekszik becsatornázni a döntéshozatali folyamatba. A részvételiséggel rokon megközelités a „deliberatív demokrácia”, amely olyan befolyásos gondolkodók munkásságában játszik kulcsszerepet, mint Jürgen Habermas. A „deliberatív demokrácia” ideáltípusában a közpolitikai döntések előtt széles körű viták és egyeztetések zajlanak az érintett csoportokkal, tehát a rendszer demokratikus mivolta nemcsak abban nyilvánul meg, hogy milyen intézményes keretek között történik a döntéshozatal, hanem abban is, hogy a döntéseket milyen mértékben készítik elő, mennyire egyeztetik és indokolják meg.

Végül, de nem utolsósorban a demokráciafelfogások talán legvitatottabb eleme a demokratikus rendszerek egalitáriánus jellege. Azzal talán nehéz vitatkozni, hogy a rendszer egalitáriánus minimumként biztosítson politikai egyenlőséget az állampolgároknak (egy ember egy szavazat, szabad választhatóság stb.). Az már vitatottabb kérdés, hogy a csoportszintű egyenlő képviselet (például a kisebbségek képviseleti kvótájának kérdése) mennyire elengedhetetlen, arról a kérdéskörről nem is beszélve, hogy a politikai egyenlőségnek milyen mértékben kell kimeneteli (output-alapú) egyenlőséggel társulnia. A demokráciaelméletek stilizált egalitáriánus felfogása szerint mindenesetre egy jól működő demokráciának van egy természetszerűen egalitáriánus tendenciája is, mivel a többség akarata óhatatlanul a materiális javak (újra)elosztásának egyenlősítő irányába mutat.

Anélkül, hogy bármilyen szinten igazságot igyekeznénk tenni a különböző megközelítések között, az Europion október elején elvégzett kutatásában a különböző elemek kívánatos mivoltáról kérdeztük válaszadóinkat, megközelítésenként 4-4, összesen 20 állítás értékelésére kérve őket. A módszer a Varieties of Democracy projekt (V-DEM) elméleti keretére rímel, amely ugyanezen szempontok szerint értékeli a különböző országok politikai rendszereit. Az állításokat, az 1-5-ös skálán számított egyetértési átlagpontokat, valamint a támogatók (inkább vagy teljes mértékben egyetértők) arányát a fent felvázolt öt megközelítés szerint csoportosítva az alábbi táblázat tartalmazza. Az öt blokkot kiegészítettük egy hatodikkal, ami a demokrácia átalános szintű (diffúz) támogatásáról kérdezi a válaszadókat. Az öt alapblokkba tartozó állítások megfogalmazásánál fontosnak tartottuk megjeleníteni az egyes demokratikus intézmények és szabályok lehetséges hátulütőjét egy „még akkor is, ha…” kezdetű tagmondat formájában. Ez a szembeállítás teszi lehetővé annak hatékony érzékeltetését, hogy a demokratikus kereteknek „áruk van”, ezzel ösztönözve a válaszadókat az átgondoltabb értékelésre.

Első ránézésre is kitűnik az adatokból, hogy a demokrácia egy adott dimenziójától és az ehhez tartozó állításoktól függetlenül az átlagpontok jócskán meghaladják a 3-as értéket, azaz a magyar társadalom többsége a demokrácia valamennyi felfogását magáévá teszi. Ugyanez látszódik az állításokkal egyetértők arányából, illetve az ezekből számított blokk-átlagpontokból. Az állításokkal inkább, vagy teljes mértékben egyetértők aránya szinte kivétel nélkül meghaladja az 50 százalékot, de van olyan állítás is, ahol a 84 százalékot is eléri.

Blokkok szerint vizsgálva a legmagasabb átlagpont (és támogatóarány) a deliberatív megközelítést övezi (4,03-as átlagpont és 73 százalékos átlag-egyetértési arány). Szintén 4 körüli átlagpontot ért el, és 70 százalék körüli támogatottságnak örvend a liberális és procedurális megközelítés; ezektől a 3,8 körüli átlagponttal és 60 százalék körüli támogatottsággal némileg elmarad a participatorikus és egalitáriánus megközelítés. Ha tehát árnyalni kellene a képet, akkor azt mondhatjuk, hogy a magyar társadalom elsősorban igazságos politikai versenyt, erős fékeket és ellensúlyokat és kellőképpen megalapozott és megvitatott döntéseket vár el a politikai elittől, és relatív kevésbé tartja fontosnak a részvételiséggel kapcsolatos szempontokat és az egalitáriánus követelményeket.

Ezek az átlagok azonban viszonylag széles szórást fednek el az egyes állítások értékelései között. A deliberatív elemen belül pl. 7 százalék támogatja a döntések nyilvános megindoklását, de csak 63 százalék tartja fontosnak a „társadalmi vitát” a javaslatokról. Még szélesebb a szórás a liberális dimenzióban: 84 százalék támogatja a bíróságok függetlenségét de csak 51 százalék a hatalom sajtó általi szabad bírálatát. Az egalitáriánus dimenzióban pedig a döntő többség (74 százalék) támogatja, hogy a gazdagabbak ne tudjanak nagyobb politikai befolyást szerezni a döntéshozatalban, de sokkal ambivalensebb a társadalom (59 százalékos támogatás) annak tekintetében, hogy az egyenlő szavazati jog a politikai ismeretektől függetlenül mindenkit megillessen, illetve különösen a kisebbségek parlamenti képviselétének kérdésében (50 százalékos támogatás).

A magyar társadalom természetesen nem kezelhető monolitikus egységként a demokratikus attitűdök tekintetében sem. A szakirodalmi eredményeknek megfelelően az Europion adataiból is kirajzolódik egyrészt egy generációs, másrészt egy iskolázottsági hatás, harmadrészt pedig politikai szavazótáborok közötti különbségek. A hatások mértékét a lenti radarábrákon mutatjuk be; az egyetértők százalékos aránya helyett itt vizualizációs megfontolásból az 1-5-ös skálán mért átlagpontokat használjuk.

A generációs hatás nem teljesen lineáris. Hasonló mértékű a demokrácia egyes dimenzióinak támogatottsága a 18-29 és a 30-39 éves korcsoport tagjai között, szintén hasonló a 40-49 és az 50-59-es korcsoport tagjai között, és jelentősen magasabb – dimenziótól függetlenül – a legidősebb, 60 év feletti korosztályban. A leglátványosabb különbség a demokrácia általános (diffúz) támogatottságában fedezhető fel: itt a 60 évnél idősebbek átlagpontjai 0,7 ponttal meghaladják a 16-29 éveek átlagpontját, ami szokatlanul éles különbségnek minősül az 5-ös skálán.

Az iskolázottsági csoportok közötti különbségek – miszerint a magasabban iskolázottak tendenciaszerűen nagyobb mértékben támogatják a demokráciát, mint az alacsonyan iskolázottak – a legélesebbek a procedurális dimenzióban, szintén viszonylag markánsak a liberális és a deliberatív dimenzióban, de teljesen eltűnnek a participatorikus és az egalitáriánus dimenziókban. A demokrácia diffúz támogatásának tekintetében is viszonylag jelentősek a különbségek az iskolázottsági csoportok között.

A szavazótáborok közötti különbségek vegyes képet mutatnak. Az országgyűlési választásokon a Tiszára szavazók csak a procedurális dimenzióban, illetve a demokrácia diffúz támogatásában különülnek el élesen a többi szavazói csoporttól – pozitív irányba. Ők valamivel nagyobb mértékben támogatják a demokrácia liberális és egalitáriánius dimenzióit, mint a többi választói csoport, de a deliberatív dimenzióban már azonos mértékben támogatják a demokráciát, mint a Fidesz és a Mi Hazánk szavazói. A participatorikus dimenzióban pedig a fideszesek egyenesen demokráciapártibbak a tiszásoknál, ami vélhetően összefüggésben áll a Fidesz-kormányok idején csúcsra járatott „nemzeti konzultációk” utóéletével.

Hogyan függnek össze az egyes dimenziókra adott átlagos értékelések, és legfőképpen melyik dimenzió dominál a (látens) attitűdökben, amikor a demokrácia diffúz támogatásáról kérdezzük az állampolgárokat? Ennek legegyszerűbb bemutatására egy korrelációs mátrixot számoltunk, amelyben az 1-hez közeli (sötétebb cellák) jelentik az erősebb, a 0-hoz közelebb értékek (világosabb cellák) a gyengébb összefüggéseket.

Az értékek alapján elmondható, hogy a különböző demokráciadimenziók támogatottsága jellemzően együtt jár, de a korrelációk ereje viszonylag széles sávban szól. Például aki támogatja a liberális dimenziót, nagy valószínűséggel támogatnia fogja a deliberatív dimenziót is (r=0.65) valamint a deliberatív és a participatív dimenzió is magas korrelációt mutat (r=0.66). Lényegesen távolabb kerülnek azonban a demokráciával kapcsolatos gondolkodásban a participatív és a procedurális dimenziók (r=0.36), valamint a procedurális és az egalitáriánus dimenzió is (r=0.43)

Ami a demokrácia diffúz támogatását illeti, a korrelációk az egyes dimenziókkal mérsékeltek, azaz nem emelhető ki egyetlen olyan demokráciadimenzió sem, amiből közvetlen módon következne a demokrácia általános (diffúz) támogatása. Valamivel magasabb összefüggést mutat a diffúz demokráciatámogatás a procedurális és a liberális dimenziókkal (r=0.41, r=0.44), azaz az állampolgári gondolkodásban a demokrácia támogatása leginkább a demokrácia intézményes kereteivel áll összefüggésben. Ezt az összefüggést egy olyan többváltozós statisztikai modell is megerősíti, amelyben a demokrácia diffúz támogatását az egyes dimenziók és egy sor kontroll-változó (demográfiai, pártpreferencia stb.) segítségével modelleztünk. A modell alapján a procedurális és a liberális dimenziók támogotottsága az, ami a legerősebben magyarázza a demokrácia általános, diffúz támogatását.

Az Europion az eredményekhez felhasznált adatokat 2026. október 12-én vette fel mobil- és webapplikációs adatfelvétel segítségével. A felmérésben 2000 fő vett részt, az eredmények reprezentatívak a magyar 16 éves kor feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és régió tekintetében. A minta és az alapsokaság demográfiai szegmensei közötti kisebb százalékos eltéréseket súlyozással korrigáltuk, a súlyozási eljárásban a válaszadók különböző digitális tevékenységeit és az áprilisi választásokra vonatkozó szavazat-visszaemlékezéseit is figyelembe vettük.

A szerző az Europion közvélemény-kutató intézet kutatási igazgatója; korábbi cikkei itt olvashatók.

Forrás