Az új kormány sürgős feladatok hosszú listájával néz szembe: helyre kell állítani a demokratikus intézményeket, fel kell szabadítani a befagyasztott uniós forrásokat, újjá kell építeni a kiüresített államot, és fel kell tárni és elszámoltatni a korrupciós ügyeket. De a politikai napirend alatt ott húzódik egy csendesebb kérdés is: a politikai intézkedéseken túl mire van szükségük azoknak, akik az elmúlt tizenhat évben a rendszer célpontjai és áldozatai voltak?

Többek között bocsánatkérésre.

Ez valós pszichológiai, és nem pusztán politikai igény. A szociálpszichológia évtizedek óta foglalkozik a társadalmi megbékélés kérdésével, és segít megérteni, hogyan lehet feldolgozni egy tartósan igazságtalan politikai rendszer társadalmi és lelki következményeit. A NER az elmúlt tizenhat évben súlyos, nehezen számszerűsíthető károkat okozott. Nemcsak korrupcióval, kontraszelekcióval és az intézmények kiüresítésével, hanem azzal is, hogy a politikát félelemre, megalázásra és kirekesztésre építette. Milliókat bélyegzett árulónak, semmirekellőnek vagy vesztesnek. Ha egyszer a demokratikus intézmények helyreállnak, az elvont közvagyon visszakerül, és a bűncselekmények elkövetőit felelősségre vonják, vajon elérkezik-e az az érzelmi katarzis, amelyet sokan várnak?

Forrás