A rablócápa-alakúak (Orectolobiformes) rendjébe, azon belül a bambuszcápafélék (Hemiscylliidae) családjába tartozó fajokat az alkalmazkodás egyik legmeglepőbb példájának tartják az evolúcióbiológusok: az állatok apály idején az uszonyaikon közlekednek, sőt, akár a partra is kimerészkednek élelem után kutatva.

A tudomány mindeddig 9 ilyen fajt ismert, egy friss kutatásban most egy tizediket írtak le: a Hemiscyllium dudgeonae nevet kapta a felfedezője, Christine Dudgeon tengerbiológus után. Dudgeon és társai az új faj leírása mellett a Pápua Új-Guineán ismert más bambuszcápákról is sokat elárul: leginkább arról, hogy az egyes fajok pontosan milyen területeken élnek, és az élőhelyeik hol találkoznak egymással.

Dudgeon eredetileg egy másik bambuszcápát, a Hemiscyllium michaelit akarta megfigyelni, amikor találkozott az általa meghatározott új fajjal. A családhoz tartozó cápák méretre meglehetősen hasonlóak, a genetikai vizsgálatok mellett a mintázatuk alapján lehet őket megkülönböztetni, ennek a fajnak pedig nem leopárdszerű mintázata volt, mint a közelben élőknek, hanem pöttyök és foltok tarkítják.

A lusta cápa

A kutatók összesen 11 egyedet gyűjtöttek be, ezekből 9-ből szövetmintát vettek, mielőtt visszaeresztették volna őket a tengerbe. A minták alapján végzett genetikai vizsgálat megerősítette, hogy valóban eddig ismeretlen fajra bukkantak, igaz, a helyiek már régóta ismerték a cápákat, és kadedekedewa néven emlegették őket (ez az ottani nyelvjárásban lusta cápát vagy kutyacápát jelent).

Dudgeon és társai úgy vélik, hogy a faj csak a Milne-öbölben él, így valószínű, hogy a többi bambuszcápánál is veszélyeztetettebb – már csak azért is, mert a többi Pápua Új-Guineán élő fajhoz hasonlóan őket is fokozottan veszélyezteti a klímaváltozás, a partmenti építkezések és a pálmaolaj-ültetvények terjedésével együtt járó erózió és környezetszennyezés.

Forrás