„Amikor Orbán Viktor februárban egy disznóvágáson volt, azon viccelődtünk a folyosón, hogy reméljük, ez nem a mi pályázatunk” – idézte fel a Nemzeti Kulturális Alap Gyulai Pál utcai épületében folyó beszélgetést Dániel és Krisztián, a szervezet két munkatársa, akik tavaly ősz óta foglalkoznak a Kiemelt Kulturális Programok Ideiglenes Kollégiumához érkező, az azonosító kódja alapján csak 790-esnek csúfolt kérvényekkel.

Nem tudni, hogy a miniszterelnök pátyi akcióját bonyolító szervezet ezek között volt-e, de a gyanakvásra minden okuk megvolt. A „kiemelkedő jelentőségűnek” minősített összművészeti és komplex kulturális programok támogatására elkülönített keretre tavaly augusztus óta tömegével pályáztak sikeresen olyan szervezetek, amelyeknek vajmi kevés köze volt a kultúrához: vadász- és sportklubok, munkaerőpiaci, bűnmegelőzési vagy éppen autószerelőket tömörítő egyesületek, darts klubok és horgász egyesületek és a sort hosszan lehetne folytatni.

Hogy mégis miért kaphattak ezek a egyesületek a más kollégiumokhoz képest csillagászati összegeknek számító, akár 10-20 milliós támogatásokat? Azért, mert az NKA munkavállalóit, többek között Dánielt is arra utasították leginkább szóban, hogyazokat a kérelmeket, amelyek nem illeszkedtek a megadott támogatási célhoz – mint a főzőversenyek vagy a sportrendezvények -, egységesen írják át „közösségépítő/kulturális programokra”.

Ezek a cégek és alapítványok – amelyek listája a teljesség igénye nélkül április 24-e óta elérhető az NKA holnapján is – kifelé sokszor semmilyen látható tevékenységgel nem rendelkeztek, azon kívül, hogy a nevük a kampányban különböző lakossági események kapcsán bukkant fel, fideszes politikusokkal összefüggésben.

A több száz ilyen szervezet egyike például a Magyar Sámsonok Alapítvány, ami idén áprilisig két alkalommal is elnyert 50–50 millió forintot „értékőrző kulturális, zenei és közösségépítő programsorozat megvalósítására”. Az alapítványnak se honlapja, se semmilyen nyilvános felülete nincs, egyedül a civil szervezetek névjegyzéke alapján lehet róla annyit tudni, hogy az elnöke Annus István József, Békéssámson fideszes polgármestere. A helyi lapok beszámolói szerint az egyesület a választások előtt mindössze egy, a ’80-as évek rockbulijait idéző koncertet hozott össze az orosházai járáshoz tartozó 2000 fős községen, olyan fellépőkkel, mint a P. Mobil.

Krisztiánnak egy konkrét pályázat különösen beégett az emlékezetébe.

A Zöld Dió Alapítvány egy olyan programsorozatra kért támogatást, amelynek középpontjában a somlói galuska állt – abban bízva, hogy a desszert addigra hungarikummá válik. A tervek között szépségverseny, evőverseny, retro autós felvonulás, valamint egy népszerű előadó koncertje is szerepelt, azzal az indoklással, hogy mindez

„a polgári értékeket is megfelelően népszerűsíti”.

Az alapítvány elnöke – nem meglepő módon – Bérciné Berke Szilvia, Fót 2-es számú választókerületének Fidesz-KDNP-s önkormányzati képviselője, a pályázatra pedig 20 millió forintot ítéltek meg.

Dániel és Krisztián – akinek a nevét a felismerhetőség elkerülése érdekében megváltoztattuk – akkor döntöttek úgy, hogy előállnak ezzel a történettel, személyes és egzisztenciális kockázatot vállalva, amikor megtudták, hogy a 790-es döntéseket és annak döntéshozóit az NKA egyáltalán nem akarja nyilvánosságra hozni.

Az is szemet szúrt nekik, hogy a pályázók egy részét maga a minisztérium kereste meg, és kérte fel igénylés benyújtására, ami az NKTK két dolgozója szerint meglehetősen szokatlan gyakorlat.

Erről onnan szereztek tudomást, hogy Dániel egyrészt rajta volt az erről szóló levelezéseken, másrészt volt olyan pályázó is, aki véletlenül a minisztériumi megkeresést is csatolta az NKA-hoz beadott anyagához.

Más forrásból az is tudomásunkra jutott, hogy a választások után a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) annak a lehetőségét is mérlegelte, hogy amíg tudja, folytatja a 790-es kollégium kifizetéseit.

Forrás