Az olasz hadsereg tűzszerészei több mint 250 robbanótestet semlegesítettek a Dolomitokban, miután több túrázó is jelezte, hogy lövedékeket láttak a hegyekben. Nem véletlen, hogy eddig nem kerültek elő: a tüzérségi lövedékek és gránátok csaknem száz éve a jég alatt pihentek, most viszont a felmelegedés miatt az Alpok gleccserei visszahúzódtak, így egyre több emlék kerül elő az 1915 és 1918 között a hegyekben zajló fehér háborúból.

Stefano Morosini, a Bergamói Egyetem történészprofesszora szerint az első emlékek az 1990-es években kerültek elő a jég alól, de azóta a gleccserek egyre gyorsuló ütemben olvadnak, így évről évre egyre több lőszer, holttest és katonai felszerelés kerül elő a hegyekből. Morosini szerint a most előkerült robbanótestek különösen veszélyesek, így ha valaki hasonlóra bukkan túrázás közben, hozzájuk se nyúljon, hanem értesítse a hatóságokat.

A fehér háború

Az eddigi évek során felszínre kerültek a Scorluzzo tetejére épített barlangi barakkok, az itt hátrahagyott ágyak, személyes tárgyak, fegyverek, újságok és konzervek, de alig telik el év anélkül, hogy az itt elesettek katonák maradványait is felszínre hozza az olvadás. Bár az áldozatokról pontos adatok nem ismertek, becslések szerint körülbelül 1-1,2 millióan eshettek el a hegyi harcokban, amelyekben az olasz és az osztrák-magyar hadsereg csaptak össze egymással.

A dél-tirolit tartották az első világháború egyik legkegyetlenebb frontszakaszának: az összecsapások 2000 méter felett zajlottak, de a San Matteo-i csatát 3684 méteres magasságban vívták – ennek következtében a hegycsúcs 6 méterrel alacsonyabb lett a háború után, mint előtte volt. Az itt elesettek egy részével tüzérségi tűz, golyó vagy gránát végzett, de volt, aki megfagyott vagy lavinaomlás áldozata lett – ami nem is volt véletlen, a harcoló felek ugyanis egymás állásai fölött szándékosan lőtték a meglazult havat, ennek következtében 1916 december 13-án 2-10 ezer katonát sodort el a hó.

Forrás