A Frontiers Planet Prize olyan tudósokat keres, akik skálázható, bizonyítékokon alapuló megoldásokat dolgoznak ki, hogy segítsenek az emberiségnek a Föld tűrőképességének keretein belül élni. A száz fős 100 nemzetközi zsűri a magyar jelöltek közül a Tölgyesi Csaba ökológus kutatási eredményeit találta a legígéretesebbnek. A 25 nemzeti bajnok közül kiválasztott három nemzetközi győztest 2027 januárjában díjazzák – adja hírül az MTA.

A magyarországi kutatóhelyek által jelölt kutatók munkáit az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága rangsorolta, majd három jelöltet nevezett a nemzetközi versenybe. Az egyes országok jelöltjei közül 100 fős nemzetközi zsűri választotta ki országonként a legjobb pályázót. A zsűri elnöke Johan Rockström svéd klímakutató, a Stockholm Resilience Centre igazgatója és a globális fenntarthatósági kutatások egyik legismertebb alakja volt.

A világ legnagyobb, Földünk egészségével foglalkozó tudományos versenyén évente három kutatónak ítélnek oda fejenként egymillió dollárt, hogy ezzel is támogassák áttörő kutatásaikat, amelyek valódi eredményeket tudnak felmutatni. A Frontiers Planet Prize zsűrijének indoklása szerint Tölgyesi Csaba egyike azon 25 kivételes tudósnak, akinek a kutatásai elősegítik a Föld rendszeréről alkotott ismereteink bővítését, miközben gyakorlatias, skálázható megoldásokat kínálnak, hogy az emberiség biztonságban élhessen, és fennmaradhasson a bolygó tűrőképességének határain belül. A Frontiers Planet Prize fő célja, hogy a tudományos eredmények eljussanak a döntéshozókig, így Tölgyesi és csapata kutatása cselekvésre ösztönözheti a politikai vezetőket is.

Az ökoszisztéma-helyreállítást egyre inkább kulcsfontosságú eszköznek tekintik a klímaváltozás mérséklésében, tanulmányunk azonban rávilágít ennek korlátaira – nyilatkozta Tölgyesi Csaba a díjazottak kihirdetése után. – Mi egy prediktív modell segítségével kimutattuk, hogy a globális léptékű élőhely-helyreállítás a szén-dioxid-kibocsátásnak csak kis részét tudná ellensúlyozni: a legoptimistább forgatókönyv szerint 12 százalékot, a jelenlegi kibocsátási trendek fennmaradása esetén pedig kevesebb mint 4 százalékot. Ezek az eredmények megkérdőjelezik, hogy az élőhely-helyreállítás, melynek az erdősítés csak egy típusa, valóban alkalmas módszer-e a szén-dioxid-megkötésre, azaz a klímaváltozás mitigációjára. Mi ehelyett a méltányos helyreállítást szorgalmazzuk, amely a biológiai sokféleséget, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az ellenállóképes ökoszisztéma-szolgáltatásokat helyezi előtérbe.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás