-- Olvasási idő kb.: 3 perc és 16 másodperc

Orbán Viktor belpolitikai csődje és ezzel a FIDESZ térvesztése valószínüleg több tényezőnek is köszönhető. Kétségtelenül az egyik a reményvonat száguldása, amin a remény rabjai és a VÁLTOZÁS megszállott konstruktőrei még együtt utaznak. A másik anti-fidesz erő pedig éppen maga Orbán Viktor lehetett, amikor elhanyagolta a belpolitikát és kizárólag a nemzetközi politikai szuperkarrierjére koncentrált. Talán elhitte, hogy valóban világszínvonalon is számít. Igaz, nemzetközileg fajsúlyossá vált, de ma már azt láthatjuk, hogy nem is annyira. Trump eddig nemhogy törlesztett volna Orbán kampány támogatásáért, de a vámháborús stratégiáját Magyarország a német kitettség miatt nagyon megsinyli majd. Az orosz energia kitettség okán pedig a tágabb hazai pálya, az Európai Unió faragja Orbán nemzetközi tekintélyét. Viselkedése olyan mint a meggyengűlt, veszélyes sebekből vérző , csapdába esett vad. Vicsorogva támadást színlel, de már nincs ereje, a falka közelebbi és távolabbi tagjai előtt erőt demonstrál, új zsákmánnyal kecsegteti követőit. Tudja mit kellene tennie, hogy ő maradjon a territorium vezére. De nem meri meglépni. Egyelőre —szerencsénkre— nem, egyelőre talán elhiszi önmagának, hogy van még ereje és talán azok közül, akiknek még hisz már senki nem mer neki szólni, hogy ez nem így van.

A nemzetközi politikusi szerep kútba veszett, hiszen mára a Közel-Kelet belépett a nyílt háború korába és egy ilyen helyzetben Orbán és Magyarország csak veszteségeket szenvedhet el. Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő röviden és közérthetően foglalta össze mi történt:

“Az Egyesült Államok ma hajnalban közvetlen csapást mért Iránra, Izraellel összehangoltan, három nukleáris létesítményt támadva. Ezzel Amerika nem csak szövetséges, hanem hadviselő fél lett – egy olyan térségben, ahol eddig a háttérből irányított. Ez a lépés végleg felrobbantja a diplomáciai illúziókat, mert a Közel-Kelet újrarendeződése most már nem tárgyalóasztaloknál, hanem célkeresztekben, harc közben zajlik. Irán válasza csak idő kérdése. […] Moszkva elégedetten figyeli a NATO figyelmének szétszóródását, és az olajár emelkedését, Peking vélhetően kihasználja az új helyzetet és vizsgálja, hogyan oszthatja újra globális rendet. És itt jön az, amit fontos megérteni!!!

Ez nem három különálló konfliktus. Ez egyetlen stratégiai válságlánc.
– Ukrajna honvédő háborúja Oroszország ellen.
– Irán most már nyílt háborúban áll az USA-val és Izraellel.
– És ugyan Tajvanban még nincs háború, de a kínai fenyegetés nőni fog és emiatt USA-nak már ott is jelen kell lennie…

Washingtonnak most három térségben kell egyszerre figyelnie, döntenie, erőt mutatnia. És ilyen történelmi nyomás alatt kevés államnak sikerült mindig jól dönteni büntetlenül.

Az olaj ára már emelkedik. A migráció új hullámát most nem háborúk, hanem rendszerek összeomlása indíthatja el. A térség nem a béke, hanem a túlélés logikája szerint mozdul. És mi, itt Európában? Megint csak figyelünk. A globális játékban nézők vagyunk – de az árát mi is megfizetjük majd. Történelmi ponton vagyunk.

És ez még csak a kezdet… NEM VILÁGHÁBORÚ MÉG, DE ANNAK ELŐSZOBÁJÁBA LÉPTÜNK…

A Kelet tömb – Oroszország, Kína, Irán, Észak-Korea Belorusszia – egyre nyíltabban áll szemben a Nyugattal…”

Vagyis Orbán esetlegesen elért nemzetközi politikai ereje ebben a jelenlegi globális klimában elszállt, egyszerű külső szemlélője lett a világ átalakulásának. Elvész minden külső segítség és a beigért gazdasági fellendülés elmarad, a politikai elszigetelődés nő, az ellenzék erősődik. Egyett még tehet, kivár és közben folytatja az immár politikai szakzsargonná vált Tanú stratégiát , és mint azt már június 6.-i reggeli interjúja során meg is tette arra hivatkozik, hogy ” a nemzetközi helyzet fokozódik” és háborús vészhelyzetre hivatkozva a választások kiírása nélkül megtartja hatalmát. Ebben az esetben azonban már nehéz lesz vele vitatkozni, hiszen a világháborús veszély tényleges. Kérdéses, hogy lesz-e képessége a valódi honvédelemre és a magyar érdekekre koncentrálni vagy a hatalmon maradás mindent visz majd?

A kérdés sajnos költöi, a tény pedig száraz:
Orbán hatalmon maradása egyszemélyi problémába zanzásítja a magyar demokráciát. Mindeközben a magyarok VÁLTOZÁS iránti vágya olyan erős, hogy a gazdasági, morális és közéleti válság viharában már szinte semmi sem számit,látszólag polarizálódtunk:

– Változás minden áron, bármi csak Orbán ne,
– Orbánnál nincs jobb és mindenki nyugodjon le görög-píbe.

Szerencsére még nem késő. Amennyiben kissé kisimulnak a körülmények és mégis lesz ’26-ban választás, akkor addig esélyes lehet a választói akarat rétegződése és kialkulhat a kontroll, a fékek és ellensúlyok szükségszerű erőinek rendeződése és térnyerésére is.