Vasárnap hajnali 3 órakor ismét 2 órára kellett visszaállítani az órákat – már amit még manuálisan kell állítani –, és ezzel 2027. március 28-ig visszatértünk a közép-európai időhöz. Ez önmagában aligha volna hír, ha nem lenne kollektív emlékezetkiesésünk azt illetően, hogy most akkor tényleg eltörölte-e az EU az óraátállítást, és ha igen, akkor a kettő közül melyik időszámítás állandósul. A rövid válasz az, hogy egy időben tényleg közelinek tűnt az eltörlése, de jött a covid, aztán meg a háború és az energiaválság, és a téma egyre hátrébb csúszott a napirenden.

Az elmúlt egy évben azonban újra mozgásba lendült a hét éve elakadt ügy. Spanyolország tavaly ősszel visszaemelte az uniós témák közé, az Európai Bizottság új tanulmányt rendelt a lehetséges forgatókönyvekről, amelynek az eredményei az év végére várhatók, a múlt héten pedig 44 európai parlamenti képviselő sürgette levélben a tagállamok közlekedési minisztereit, hogy az október 29-i tanácsi ülésen végre lépjenek. A labda a tagállamok térfelén pattog, de nincs teljes egyetértés abban, hogy a sötét reggeleket vagy a sötét estéket válasszuk – ebben a kérdésben a tudomány is szemben áll a közvéleménnyel.

Brüsszeli bürokraták

A Bizottság 2018 nyarán tartott nyilvános konzultációt az óraátállítás témájában, amire 4,6 millió válasz érkezett, és a válaszadók 84 százaléka a megszüntetését támogatta – igaz, a felmérés nem volt reprezentatív, a kitöltők 70 százaléka például német volt. A testület még abban az évben javasolta, hogy minden tagállam maga döntse el, melyik időt tartja meg véglegesen, az Európai Parlament (EP) pedig 2019 márciusában 410 igen és 192 nem szavazattal támogatta a javaslatot, és 2021-et jelölték meg az utolsó óraátállítás évének.

Az uniós jogalkotásban azonban nem elég az EP szavazata, az Európai Unió Tanácsának, vagyis a tagállamok minisztereiből álló testületnek is ki kell alakítania az álláspontját, és ez mindmáig nem történt meg. A közlekedési miniszterek már 2018 őszén jelezték, hogy előbb összehangolt tervet és hatásvizsgálatot szeretnének látni, mert ha a szomszédos országok eltérően döntenek, akkor akár egy rövid utazás során is többször át kellene állítani az órát, ami a menetrendektől a határon átnyúló kereskedelemig mindenhol zavarokat okozna. Hogy miért nem haladt az ügy? A már említett forgatókönyv: elsöpörte a covid, a háború meg az energiaválság.

Aztán tavaly ősszel, amikor már mindenkinek csak homályos emlékei voltak az uniós kavarásról („dehát az EU megszavazta, nem?”), váratlanul újra középpontba került a téma: Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök bejelentette, hogy Spanyolország szorgalmazza az óraátállítás uniós eltörlését, mert az szerinte alig takarít meg energiát, cserébe káros az egészségre. Néhány nappal később az EP plenáris vitáján Apostolos Tzitzikostas közlekedési biztos is kiállt a megszüntetés mellett, a Bizottság pedig idén februárban új tanulmányt rendelt a lehetséges forgatókönyvekről, amelynek hivatalosan az év végére kell elkészülnie.

A múlt héten aztán Peter Liese német néppárti képviselő 15 tagállam és hat frakció összesen 44 EP-képviselőjének aláírásával levélben kérte a közlekedési minisztereket, hogy az október 29-i, csütörtöki tanácsi ülésen végre lépjenek, mert szerinte a tagállamok évek óta a hiányzó hatástanulmányokra hivatkozva tartják befagyasztva a javaslatot. Gyors fordulatra ennek ellenére nem érdemes számítani, mivel a Tanácsnak előbb közös álláspontra, majd a Parlamenttel is megállapodásra kellene jutnia, mielőtt a tagállamokra kerülne a sor, hogy eldöntsék, melyik időnél maradnak.

A Fidesz örök nyarat akart, a kutatók a téli időt javasolják

Az Orbán-kormány 2021 és 2025 között többször jelezte, hogy közös uniós döntés esetén a nyári időszámítás állandósítását támogatná, Gulyás Gergely akkori miniszter azonban rendre hozzátette, hogy egyedül nem akarnak lépni, a 2024-es magyar uniós elnökség alatt pedig – szintén a hatástanulmányok hiányára hivatkozva – nem mozdult előre az ügy. A Tisza-kormány eddig nem foglalt hivatalosan állást az ügyben, így a csütörtöki tanácsi ülés lehet az első alkalom, hogy kiderüljön, merre hajlik az új közlekedési tárca. A szakma véleménye ezzel szemben évek óta változatlan: a Magyar Alvás Szövetség a téli idő megtartását javasolja, idén tavasszal pedig egy, a napidőhöz jobban igazodó időzónareformot is felvetett a szervezet.

Abban, hogy a jelenlegi rendszer a legrosszabb megoldás, a kutatók között szinte teljes az egyetértés. A belső, cirkadián óránkat elsősorban a fény hangolja a külvilághoz, az átállítás után ezért napokig, egyeseknél hetekig elcsúszik egymáshoz képest a biológiai ritmusunk és a munka vagy iskola diktálta napirendünk. Ennek kimutatható ára van, főleg a tavaszi, egy óra alvásvesztéssel járó átállítás utáni napokban, amikor rendre megnő a szívinfarktusok és a balesetek száma. Közben az óraátállítás eredeti célja, az energiamegtakarítás (emiatt vezették be az első világháború idején, és emiatt élesztették újra az 1970-es évek olajválsága után) szinte teljesen elveszítette a jelentőségét, és az Európai Parlament 2019-es jelentése szerint ma már gyakorlatilag semmit sem spórolunk vele.

A kétféle állandó időszámítás hosszú távú hatásait viszont kevesen vizsgálták, ezért is keltett nagy figyelmet a Stanford Egyetem kutatóinak tavaly szeptemberben a PNAS folyóiratban megjelent modellje, amely megyei bontásban becsülte meg az Egyesült Államokban, hogy mennyire terheli a cirkadián rendszert a három lehetséges megoldás – a mostani évi kétszeri átállítás, illetve az egész évben érvényes téli, valamint nyári idő. Eszerint a váltogatás a legrosszabb, az állandó standard (téli) idő mellett pedig mintegy 2,6 millióval kevesebb elhízott ember és nagyjából 300 ezerrel kevesebb sztrókos eset lenne, míg az állandó nyári idő ennek a hatásnak a kétharmadát hozná – igaz, a korán kelő „pacsirták”, vagyis az emberek nagyjából 15 százaléka épp a nyári idővel járna jobban.

Az őszi visszaállítás máshol szedi az áldozatait: mivel a sötétedés egyik napról a másikra a délutáni csúcsforgalomra tolódik, az amerikai Autópálya-biztonsági Biztosítóintézet (IIHS) tavaly publikált elemzése szerint az őszi váltást követő öt hétben 13 százalékkal nő a halálos gyalogos- és kerékpáros-balesetek száma, míg tavasszal 24 százalékkal csökken. A nyári időszámítás hívei ebből arra következtetnek, hogy ha egész évben maradna a nyári idő, akkor a délutáni csúcsforgalom télen is világosban zajlana, ami elsősorban a gyalogosok és a kerékpárosok életét védené. Az autósoknál viszont a sötétebb reggelek miatt épp nőhetne a kockázat, a kép tehát korántsem egyértelmű – az biztos, hogy a következő hetekben mindenkinek érdemes jobban figyelnie a délutáni szürkületben.

Sötét reggelek vagy sötét esték

Ha egyszer valóban megszűnik az átállítás, a világosságot vagy a reggelekre, vagy az estékre kell tolnunk. Budapesten állandó téli idő mellett karácsony környékén fél 8 körül kelne fel a nap, és 4 körül menne le, júniusban viszont már háromnegyed 4-kor pirkadna, és este nyolc előtt alkonyodna. Állandó nyári idő mellett mindez egy órával később történne: nyáron este háromnegyed 9-ig lenne világos, decemberben viszont reggel fél 9-ig sötét maradna, délután pedig 5 körül sötétedne.

A téli, pontosabban standard idő mellett szinte egységesen kiállnak az alváskutatók, mert szerintük a reggeli fény a legfontosabb a belső óra beállításához, és a standard idő áll közelebb a napóra szerinti időhöz. Magyarország ráadásul a közép-európai időzóna keleti szélén fekszik, így állandó nyári idő mellett nálunk különösen hosszúra nyúlnának a sötét téli reggelek, és a diákok – köztük a biológiai órájuk miatt egyébként is nehezen ébredő kamaszok – lámpafénynél kezdenék az első tanórát.

A közvélemény többsége azonban rendre a nyári idő mellett teszi le a voksát, ahogy a kereskedelem és a turizmus is ezt tartja szerencsésebbnek, mondván, hogy a hosszabb világos esték több mozgást, élénkebb fogyasztást és kevesebb esti balesetet jelentenek. A kevés gyakorlati tapasztalat azonban óvatosságra int: Oroszország például 2011-ben állandó nyári időre állt át, de 2014-ben visszatért a télihez, mert a sötét téli reggelek a törvényhozók szerint is megemelték a lakosság stresszszintjét és rontották az egészségét. Az Egyesült Államok 1974-ben indult hasonló kísérletét pedig egy évig sem bírta ki a nép.

A Publicus Intézet 2021-es kutatásában a válaszadók 81 százaléka szerint kellene egyetlen állandó időszámítás, és 65 százalékuk a nyárit, 26 százalékuk a télit választaná – ez egybecseng a Qubit 2019-es, korántsem reprezentatív felmérésével, amelyben olvasóink szintén kétharmados többséggel döntöttek az örök nyár mellett. Európában is hasonló a kép: a YouGov hét nyugat-európai országra kiterjedő felmérése szerint Svédország kivételével mindenhol a nyári idő nyerne, Spanyolországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Olaszországban 59-64 százalékkal. Abban viszont, hogy egyáltalán el kell-e törölni az átállítást, már jóval megosztottabbak az országok: a németek 75 százaléka igennel felelt erre a kérdésre, az olaszok többsége viszont nemmel.

Ez a megosztottság pontosan leképezi a Tanácsban kialakult patthelyzetet: az eltörlést elvben szinte mindenki támogatja, azt viszont, hogy a sötét reggeleket vagy a sötét estéket vállaljuk-e, minden ország a saját földrajzi helyzete és napirendje alapján ítéli meg. Amíg ebben nincs megegyezés, addig marad a visszaszámlálás: a következő óraátállítás 2027. március 28-án esedékes.

* * *

Októberben az új világrendet, a világpolitikai és világgazdasági korszakváltás irányait fogjuk vizsgálni az exkluzív, csak Qubit+ tagoknak meghirdetett, következő tudományos estünkön, a 14. Qubit Live-on.

Velünk lesz Sz. Bíró Zoltán történész, állandó szerzőnk, hazánk legismertebb Oroszország-szakértője, Szunomár Ágnes közgazdász, Kína-szakértő, a Corvinus Globális Tanulmányok Intézetének vezetője és Béndek Ábris politikai elemző, USA- és EU-szakértő, valamint Takátsy Péter, a Katona József Színház színművésze. Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel mielőbb a Qubit+-ra!

Az estet az Amundi Alapkezelő Zrt. támogatja. Az Amundi szorosan követi és elemzi a világ változását. Tudj meg többet az Amundiról és az általuk kínált befektetési lehetőségekről! (x)

Forrás