„Tudják, mi az a Halloween? Úgy ejtik: »hallovin«, és a brutális, esztelen és léha amerikai »szórakozások«, sőt »ünnepnapok egyike«” – indít erős felütéssel a Dolgozók Világlapjában 1949-ben megjelent cikk, amiből kiderül, hogy ilyenkor, október 31-én, a mindenszentek előestéjén álarcos szörnyetegek járják a hanyatló nyugatot, akik, ha nem fizet nekik az ember, „bepiszkítják a házát, betörik az ablakait s őt magát félholtra verik”. És ez még semmi: a halloween csak egy tünete annak a rothadó társadalomnak, ahol míg 1900-ban egy dollárért egy pár cipőt lehetett kapni, a dolgozók kiuzsorázása miatt most már csak egy pár „műgumi-cipősarkot” és egy pár cipőfűzőt vehet – míg a forint vásárlóereje töretlenül növekszik. Magyarország Amerikához képest tiszta Amerika lehetett a negyvenes évek végén.

Az amerikai farsang és az ördög falra festése

A derék dolgozók nem véletlenül csodálkoztak a dekadens amerikai szokásokon: az Arcanumban fellelhető újságok közül legfeljebb az amerikai magyar nyelvű kiadványok foglalkoztak a halloweennel, néhány évente pedig egy-egy Amerikába szakadt hazánkfia számolt be róla, hogy milyen furcsa is ez az amerikai farsang – általában inkább csodálkozva, mint rettegve. Akadtak azért kivételek: a Magyarország című napilap 1908-ban arra figyelmeztetett, hogy nem szabad az ördögöt a falra festeni, a gazdag jenkik márpedig pont ezt teszik, sőt, denevéreket biggyesztenek a poharak szélére, baglyokat a poharak közé, az asztalon pedig kígyók csúszkálnak.

Gyanús, hogy a lap tudósítója legalábbis másodkézből értesült arról, hogy hogy néz ki egy ilyen party, de még így sem tetszett neki egy cseppet sem. Meglepő módon ennél jóval megengedőbb volt a Katholikus Tanitónők és Tanárnők Lapja 1931-ben, ahol csak annyit említenek az ünnepről, hogy Amerikában ilyenkor „hangos énekszóval ugrálták körül a színesre festett lángokat, hosszú fehér lepedőkbe burkolózva és a nemzeti hagyományokhoz híven belülről üres, kivilágított tököket lóbálva a fejük fölött”. Katholikusok vagy sem, a leírásból nem úgy tűnik, hogy túlságosan elítélték volna a gyakorlatot, de a lapban azért megpróbálták tisztázni, hogy mi is az a halloween: „Halloween napja mindenszentek ünnepe, amikor a nép szellemeknek öltözködik, k.b. ugyanazon elv alapján, mint amely St. Miklósból »krampuszt« csinált”.

Magyarországon nincs halogén!

Az 1979 előtti időből ezek mellett alig találni híradásokat arról, hogy egyáltalán létezik halloween, ahol mégis említették, ott a szörnyülködéstől a csendes értetlenségig terjedt a skála. Ez utóbbi aztán lassan elmaradt: a máglya melletti kedélyes töklengetéstől eljutottunk az imperialisták rémuralmáig, és nagyon úgy tűnik, hogy ettől a felfogástól egyesek nem is szabadulnak túl egyszerűen. „Magyarországon mindenszentek van, nem halloween”, mérgelődnek az erre fogékonyak, a csontvázakba, boszorkányokba és tökökbe pedig valamilyen démoni jelenlétet látnak bele, ami nemcsak a magyar, hanem a keresztény hagyományokat is rombolja.

Nem csoda, hogy évről évre akad is valaki, aki azzal kerül be a hírekbe, hogy megpróbálja betiltani a halloweent – tavaly épp Zebegény polgármestere akadt ki a „haláltökökre”, és próbálta megakadályozni a falu főterén a családi tökfaragást, de súlyos hiba lenne azt hinni, hogy csak Ferenczy Ernő Ervin fél a tököktől, ennek Magyarországon ugyanis már komoly hagyománya van. Az is csak félig-meddig érthető, hogy az egyházak miért lázadnak a „pogány” szokás ellen: valószínűleg egyetlen boszorkánynak öltözött gyerek se hiszi, hogy valóban békává tudna változtatni bárkit, és hiába erősebb a Bibliát szó szerint értelmező hívők aránya Amerikában, ott ez a hagyomány nem okozott eddig akkora problémát. Lehet, hogy a Föld lapos, dinoszauruszok nem léteztek, de csokit lehet koldulni halloween idején.

De rendben, tegyük fel, hogy a halloween valóban káros, valódi magyar és keresztény hagyományokat pusztít el, öl, butít és nyomorba dönt – akkor viszont mit csináljon, aki ragaszkodna az autentikus magyar mindenszentekhez és halottak napjához? A karácsony tiszta sor: ott a fa, a bejgli és a kisjézus. A húsvét is elég egyértelmű, sonka, tojás, nyúl, feltámadt Jézus. De miről szól ez a hétvége, ha nem a pókokról és a tökökről?

Nem egy ünnep, hanem három

Kezdjük azzal, hogy a halloween, a mindenszentek és a halottak napja három külön ünnep. Ezekből kettő Európában hagyományosnak tekinthető, a halloween viszont kelta gyökerű, és a kontinensen nem igazán telepedett meg, Amerikában viszont az ír és skót kivándorlók miatt már annál inkább.

Aztán folytassuk azzal, hogy a mindenszentekről a katolikusok megemlékeznek, vagy legalábbis megemlékeztek, a protestánsok viszont már kevésbé, hiszen már a szentek létezését is kétségbe vonják, cserébe viszont ekkor ünneplik a reformáció napját, mivel Luther Márton 1517-ben a hagyomány szerint ekkor szegezte ki a tételeit a wittenbergi városháza kapujára. És erre jön még az is, hogy miközben a mindenszentek napja sokáig fontos keresztény ünnepnek számított, az utóbbi időkben már javarészt jelentőségét vesztette, és egybeforrt a másnapi halottak napjával, gyakorlatilag az előestéjének tekinthető, külön figyelmet már nem nagyon fordítanak rá.

Pogány gyökerek és a menetrend

Pogány-e a halloween? Úgy tűnik, igen, de ezen nincs mit csodálkozni, ha már a húsvét és a karácsony is az, csak ez még legfeljebb valamivel kevésbé otthonosan pogány; egy pápa, méghozzá III. Gergely tehet róla, hogy egyáltalán létezik, még ha nem is úgy, ahogy most ismerjük. Ő volt a felelős azért, hogy ez az ünnep egyáltalán szóba kerül, ha egyházi ünnepekről van szó, ugyanis ő próbálta meg a kelta területeken már régóta megünnepelt dátumot valahogy összeegyeztetni a kereszténységgel – így sikerült neki új ünnepet teremtenie.

Halloween október 31-én van, ami egybeesik a reformáció napjával (de nem mindenhol), viszont nem esik egybe se a mindenszentekkel, se a halottak napjával. A halloween a mindenszentek előestéje, cserébe viszont a mindenszentek most már egyre inkább a halottak napja előestéjének számít, a halottak napja (november másodika) viszont már semminek sem az előestéje, legfeljebb a Malakiások és a Bertoldok ünnepelhetik magukat előre, másnap ugyanis nekik lesz névnapjuk. Ez alapján viszont úgy tűnik, hogy a katholikus tanítónők tévedtek: a halloween nem azonos a mindenszentekkel (és nem, nem azonos a farsanggal sem, akármilyen furcsák az amerikaiak, akik még a futballt is kézzel játsszák), sőt, a halottak napjával sem, ami két nappal később van.

Nemcsak kelta, római is

Ezek szerint tehát nem üti egyik keresztény ünnepet sem, ami jó hír a puristáknak, mert nemcsak kelta, hanem római gyökerű is: a kelta törzsektől átvett római ünnepet megpróbálták Pomona istennő tiszteletére átformálni, aztán jött IV. Bonifác pápa, aki megpróbálta átformálni az ünnepet, és áthelyezni tavaszra, hogy minél inkább eltávolítsa a kelta újévtől, a Samaintól. Az ötlet nem jött be, a 9. században IV. Gergely pápa, valószínűleg nem függetlenül a klérus kelta származású tagjaitól, visszahelyezte október végére. Kisebb nehézséget okozott, hogy az eredeti ünnep az előző napi estétől indult, így átcsúszott elsejére, ami viszont már mindenszentek napjára esik – ennyiben mégis üti, hiszen ott, ahol ünnepelték, elsején is ezt ünnepelték. Supka Géza író, irodalomtörténész szerint az ünnep kelta gyökerét jól mutatja az is, hogy míg a halottak napját az egyház Európában csak a 9-10. század óta ünnepli hivatalosan, Angliában már a 8. században megtartották.

Utána jön a mindenszentek, ami már megint csak másról szól: ez azoknak a halott lelkeknek az ünnepe, akikről a naptár nem emlékezik meg név szerint (az egyház először csak a purgatóriumban szenvedők, majd külön ünnep nélküli szentek, később az összes vértanú emléknapjává tette ezt a napot). A Néprajzi lexikon szerint nem lehet tudni, hogy mikor alakultak ki az ünnephez kapcsolódó népi szokások, de a gyertyagyújtás és a sírok megtisztítása, virággal ékesítése ilyenkor bevettnek számít. Penavin Olga folklórkutató könyve (Népi kalendárium – Az esztendő néprajza a jugoszláviai magyarság körében) szerint ezek a szokások a római kori Feraliából, a februárban tartott halottak ünnepéből nőttek ki. Ez az ünnep egy héten keresztül tartott, a rómaiak hite szerint ilyenkor az elhunyt családtagok az élők világában járnak, ezért a hozzátartozóik ételeket visznek a sírokra.

Doroszlón, Topolyán ilyenkor mézeskalácsosok és kalácsárusok települtek ki a temetők kapujába, ahol egyébként is sokan megfordulnak: a mindenszentek dologtiltó nap volt, a férfiak sem dolgozhattak, az asszonyoknak is tartózkodniuk kellett a házimunkától, különösen a mosástól. Egyes helyeken élelmet is tettek a sírra; volt, ahol koldusoknak sütöttek kalácsot, máshol terítettek az elhunyt családtagoknak is az asztalnál, a néphit szerint ugyanis ilyenkor a halottak visszatérnek a sírból. Tátrai Zsuzsanna Ünnepről ünnepre című könyvében olvashatjuk, hogy ilyenkor nemcsak terítettek, hanem sok helyen ételt is felkínáltak a visszatérőknek: kenyeret, sót, vizet készítettek ki az asztalra, egyes vidékeken pedig ételt is temettek a sír földjébe.

Magyar szokások

Ahogy ara Radó Polikárp teológus, Tátrai és Penavin is felhívják a figyelmet, a mindenszentek szinte teljesen összemosódott a halottak napjával – ami nem is csoda, hiszen amilyen hétre esik az ünnep, az halottas hétnek számít, sőt, Supka szerint az egész november halottas hónap. Nem is csoda, hogy másodikára is hasonló tiltások vonatkoznak, mint elsejére, annál nagyobb csoda viszont, hogy az az ünnep, ami még az amerikás liberális elfogultsággal aligha vádolható Radó szerint is pogány gyökerű, vörös posztóvá vált a hagyománytisztelők szemében. Az Amerikából érkező, denevéres vacsoráról szóló hírek furcsának tűnhettek, de valószínű, hogy még a vadnyugaton is ritkaságszámba ment, ha valakit agyonvertek halloween alkalmából, viszont az ilyenkor megrendezendő ünnepségek magyar területeken sem voltak példa nélküliek: a mai Szerbiában a mézeskalács mellett gesztenyét is sütöttek, Göcsejnél borral és vidámsággal ünnepeltek, Zalában és Somogyban rétest sütöttek és gyertyát helyeztek az ablakba, hogy hazataláljon az elhunyt az asztalhoz.

Még a tökfaragás sem számít újdonságnak, igaz, ezt Magyarországon nem a halottak napjához kötődik, hanem a szintén boszorkányos hírű Luca-naphoz, amikor a boszorkányokat akarták elijeszteni a töklámpásba rakott gyertyával. Meg persze egymást is: akármilyen komolynak is tűnik egy-egy babona vagy népszokás leírása, azért valószínűleg senki sem állt vigyázzba, amikor kürtőskalácsozni, gesztenyézni vagy borozni kellett, és (persze a boszorkányokon kívül) senki nem vette olyan véresen komolyan azt sem, ha nekiállt lucaszékét faragni. Ahogyan azt sem, legalábbis már jó ideje, amikor valaki megrakta a máglyát, és tököket lengetett a feje felett – annál is inkább, mert tök még nem is volt akkor Európában, amikor ez a hagyomány a kezdetét vette.

Mi a jobb, a gumipók vagy a rétesező szellem?

Samain ide, Polikárp oda, Pomona ide, Feralia amoda, a halloween marad az, ami mindig is volt: ugyanolyan ünnep, mint a többi, amit vagy megtart valaki, vagy nem. Arról vitatkozni felesleges, hogy melyik a magyar ünnep, mert egyik sem az, ráadásul ahogy Gyanó Szilvia, a Balatoni Múzeum néprajzosa-múzeológusa is rámutat, egyik sem oltja ki a másikat. Már csak egy kérdés marad: ha valaki hagyománytisztelő, miért nem süt ilyenkor kalácsot a koldusoknak, és miért gondolja úgy, hogy egy műanyag pók ijesztőbb, mint amikor azért gyújtasz gyertyát a terített asztalnál, hogy egy halott bejöjjön a lakásodba, és ott kedvére szétnézzen, majd rétest egyen?

Forrás