Képzeljük el, hogy egy híres zenei formáció albumot készít, de az összesen csak egy példányban létezik. A csapat a Wu-Tang Clan, a lemez a hetedik albumuk, a producerek Cilvaringz és RZA voltak, a felvételek 2008 és 2013 között, azaz öt éven át zajlottak.

A zene egyszerű árucikké silányulása elleni tiltakozásként azonban az albumot a Wu-Tang Clan mindössze egyetlen, de igencsak exkluzív kivitelű példányban, díszes, ezüst tokban jelenteti meg. A művet, azaz a műtárgyat egy csaló üzletember vásárolja meg kétmillió dollárért, azzal a kondícióval, amely 2103-ig megtilt bármilyen kereskedelmi felhasználást. Ő azonban másolatokat készít a zenéről, részleteket tesz közzé belőle, majd miután börtönbe kerül, az amerikai kormány elkobozza tőle az eredeti példányt. Ez csak évekkel később kerül egy olyan közösséghez, amely igyekszik megőrizni az alkotást a készítők eredeti szándékaihoz híven.

A Once Upon a Time in Shaolin (2015) című album és műtárgy történetéről van szó, amely egy új Netflix-dokumentumfilmen elevenedett meg – a történetet és a filmet az ArtnetNews cikke ismerteti.

A Joanna Natasegara rendezésében készült film bemutatja az album megszületését, szokatlan megjelenését és különös utóéletét. Eközben egy olyan műalkotás ellentmondásos kérdéseivel foglalkozik, amelyet elvben mindenki számára készítettek, mégis egyetlen ember birtokol.

A história javát Tarik Azzougarh producer (művésznevén Cilvaringz) szemszögéből ismerhetjük meg, aki a Shaolin-album kitalálója volt. Mind mondja, az album ötlete azután született meg benne, hogy a raplegendákkal együtt meglátogatta Egyiptomban a gízai piramisokat. Felötlött benne, miért ne készíthetne a Wu-Tang is valami olyasmit, „ami évszázadokon át fennmarad”?

A több éven át zajló laza munkálatok eredménye annyira jól sikerült, hogy pazarlásnak tűnt volna egyszerűen csak közzétenni a dalokat, hisz a digitális korban bárki lemásolhatta, terjeszthette vagy streamelhette volna őket, csökkentve ezzel a zene értékét. „Ekkor született meg az ötlet” – mondja Cilvaringz a filmben. „Mi volna, ha egy zenei albumot kortárs műalkotásként értékesítenénk?” Így jött létre a mű, két CD, 31 dal, egy díszes, kézzel készített ezüstdobozban, amelyet Yahya Rouach brit-marokkói művész tervezett.

A hozzáférés hiánya felháborodást váltott ki a Wu-Tang rajongóiból, az eladása viszont egyenesen botrányt robbantott ki: 2015-ben a hírhedt gyógyszeripari üzletember, Martin Shkreli vásárolta meg a Shaolint egy aukción, az akkori jelentések szerint 2 millió dollárért. Majd konfliktusba keveredett a Wu-Tang Clannel, mielőtt 2017-ben értékpapírcsalás miatt elítélték és börtönbe zárták. A Shaolin album pedig végül az amerikai igazságügyi minisztérium raktárába került.

Ekkor lépett közbe a PleasrDAO, amely a digitális kultúra kollektív megőrzését és közös tulajdonlását tartja céljának. Öndefiníciója szerint támogatja az alkotókat, hidat épít a művészet, a technológia és a kultúra között, illetve keresi a kollektív tulajdonlás új modelljeit. A tavaly elhunyt Jamis Johnson, a PleasrDAO akkori úgynevezett „chief pleasing officerje”, nem mellesleg elkötelezett Wu-Tang-rajongó vezette a mű megszerzésére irányuló kampányt, végül 2021-ben négymillió dollárért vásárolták meg a Shaolint az amerikai kormánytól. Azóta nyilvános terekben szervezett zenehallgatási eseményeken mutatták és mutatják be több helyszínen.

A The Disciple: A Wu-Tang Fable című film már látható a platformon.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás