Elkészülthetett az Európai Unióból kilépés alapdokumentuma. Nem segíti véka alá rejteni a dologot a virtuális és valóságos teret, közterületeket és a médiát elárasztó EU-ellenesgégben pózoló kormányzati propaganda sem.

A még gondolkodni akaró FIDESZ-KDMP szimpatizáns azt látja, vagy azt akarja látni, hogy Orbán Viktor nem tesz mást, mint kissé magányos harcosként csupán annyit akar elérni, hogy az EU maradjon meg a kaptafánál és azt a tagállamokra vonatkozó szerződést tartsa és tartassa be, amit Magyarország a belépéskor aláírt. Néha valóban nehéz eldönteni, hogy a brüsszeli adminisztráció valóban az abban foglaltakon túlterjeszkedik-e.

Elkészült az „Európai Unióból kilépés alapdokumentuma”, legalábbis sokan ezt gondolják.

Forrong a közvélemény és az ország. Sokan Magyarország putyinizálódását, az idősebbek a valamikori ÁVO feltámasztását látják az újabb szuverenitásvédelmi törvényben. A mai fiataloknak csak történelem minden, ami az EU előtti Magyarország volt. Talán nem érzik, hogy az EU-tagság vivmányainak jelentőssége mennyire szővi át a hétköznapjaikat, és remélhetőleg jövőjüket is. Nekik ez már olyannyira természetes közeg, hogy amíg nem veszítik el látásukat, addig csak a szó jelentését ismerik, de addig nem fogják tudni mia az a vakság. Nem politikai értelemben. Szinte egyikünk sem érti mit jelent ez a szó. Egészen addig nem, amíg nem ismerünk meg egy nem látó embertársunkat, vagy nem élünk egy világtalan embertársunk környezetében.

A szuverenitási törvény szövegezése, a Szuverenitásvédelmi Hivatal kibővülő hatásköre olyan tény és gyakorlat, amit az Európai Unió szinte biztos, hogy nem fogad el. Az pedig egyenes út az Unióból való (így vagy úgy, de) biztos kiléptetésre. A veszély valós lehet, hiszen kinek az érdeke, hogy Magyarország ne legyen többé az EU tagja?

• Orbán Viktoré, hiszen az EU-nélkül szabad kezet kaphat és valószínübb, hogy azok fizaki értelemben sem lesznek megkötve.
• Oroszországnak – Putyinnak.
• Az USA-nak, méghozzá attól függetlenül, hogy ki éppen az aktuális elnők.

Márpedig, ha a HUXIT két domináns nagyhatalomnak és a magyar kormányfőnek közös célja akkor félő, hogy nem pesszimista sopánkodás, hanem logikussan nyomonkövethető, kiszámítható folyamat.

Ezért is bíznunk kell abban, hogy ’26-ban kormányváltás és valódi demokratikus irányt vevő VÁLTOZÁS jön el.

Ami biztos számomra, hogy a mindenkori parlamenti kétharmados többség veszélyes. A sarkalatos törvényekhez elengedhetetlen ugyan, de az nem bölcs döntés, ha egy adott párt vagy ideológiai tömörülés hozza meg azokat. Igenis fontos, hogy a nagyságrendekkel támogatottabb, akár többségi erővel rendelkező parlamenti pártok képesek legyenek a kisebb pártokkal és –ami fontosabb is lehet– a FÜGGETLEN országgyűlési képviselőkkel közösen és együtt dolgozni, egymást meghallgatni és szakpolitikai érvek és nem párt-hatalmi érdekek mentén, az ország érdekeit képviselve dönteni, akár közös kezdeményezéseket létrehozni. 

Még akkoris, ha a 2/3-os többségű parlamenti párt, a legoptimálisabb esetben, valóban az ország érdekeiért és a választói akaratnak mindenben megegyező érvek mentén müködteti az országot, a mindenkori ellenzék véleményének kinullázása mindig közvetlen veszélyt jelent. Elhallgattatása pedig még egy színlelt demokráciában is a társadalom, a közösség elleni bűn.

Borítókép forrás: index.hu