Az agrárgazdálkodóknak közhely, de nem árt tisztázni, hogy a betakarítandó, illetve betakarított termés mennyiségét és minőségét számos tényező befolyásolja vagy befolyásolhatja. A műtrágya használatától a vetőmag minőségén és a gépesítettségen át az öntözésig vagy a támogatási rendszerig tart a lista, de még az olyan geopolitikai események is számba jönnek, mint amilyen a fegyveres konfliktusok.

Ugyanakkor a fentiektől függetlenül is létezik az a konkrét biológiai maximum, amelyet az adott terület természeti adottságai lehetővé tesznek. Amennyiben ezek változnak, mondjuk hosszabbá válik a szokásos aszályos időszak, emelkedik az átlaghőmérséklet vagy csökken a talaj vízellátottsága, akkor ez a biológiai maximum is módosul. A Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács és a Barcelona School of Economics közös kutatócsoportja ezt a termőhelyenként különböző, de jól lokalizálható a biológiai maximumot vette alapul annak a globális agrármodellnek a megalkotásánál, amely hosszú távú statisztikai idősorok alapján a következő évtizedekben várható állapotokat is megmutatja – írja az Euronews. A klímavezérelt mezőgazdasági hanyatlást számszerűsítő Climate-Driven Agricultural Decline Index egy olyan bárki által ingyenesen böngészhető termőhely-katalógus, amely megmutatja, hogy a 10 kilométeres bontásban kiválasztható terület vagy régió mezőgazdasági termelékenysége romlott-e és mennyit az ezredforduló utáni időszakban, illetve hogy milyen és mekkora változásokra kell számítani a 2100-ig tartó jövőben.

Az index az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági világszerszervezet, a FAO Global Agro-Ecological Zones (GAEZ) néven ismert, a haszonnövények terméspotenciáljait az adott terület klimatikus, talajtani, geo- és hidrológiai tulajdonságait 10 kilométeres bontásban megadó agroökológiai adatbázisán alapul. Ehhez kapcsolódik az Európai Unió Copernicus programjának AgERA5 meteorológiai adatbázisa, amely napi bontásban tartalmazza a hőmérsékletet, a csapadékot, a napsugárzást, a szélviszonyokat és a párolgási adatokat gyakorlatilag az egész bolygóra. Ez tett lehetővé, hogy a modellszámítások figyelembe vegyék azokat az időjárási szélsőségeket is, amelyek döntően befolyásolják egy-egy terület termőképességét.

A CADI újítása, hogy a fejlesztők a különböző növények eredményeit közös nevezőre hozták: nem tonnákban vagy hektáronkénti hozamban számol, hanem azt, hogy a termés hány ember éves energiaigényét lenne képes fedezni. A People Fed per Year mutató közérthetőbb, de így nem csupán azt lehet megmondani, hogy egy adott területen hány százalékkal romlott a terméspotenciál, hanem azt is, hogy ugyanaz a földterület évente hány emberrel kevesebb ellátására elegendő élelmiszert tudna biztosítani.

Bár a CADI atlasza alapján a legnagyobb kataklizma Dél-Ázsiában és Közép-Afrikában várható, Európában 60 év múlva Dél-Magyarországnál csak a Vajdaságban várható meredekebb termékenységromlás a 2001-es alapértékhez képest.

Az Euronews ismertetője szerint az indexet kidolgozó kutatócsoport célja nem az volt, hogy újabb drámai előrejelzéseket készítsen, hanem hogy létrehozzon egy olyan, tudományosan egységes mérőeszközt, amely megmutatja: hol veszít már ma is termőképességéből a mezőgazdaság, hol maradt változatlan, és mely térségek profitálhatnak átmenetileg a melegebb éghajlatból. A CADI azt próbálja megbecsülni, hogy ugyanaz a földterület, ugyanazzal a talajjal és domborzattal, kizárólag az éghajlat változása miatt ma mekkora termésre lenne képes, illetve mekkorára lesz képes a jövőben.

Forrás