Lehetetlen ország – két film a kongói pokolról

Anders Gustaf Ekeberg svéd kémikus nem is sejtette 1802-ben, milyen tökéletes nevet adott az általa éppen felfedezett, 73-as rendszámú átmenetifémnek. Arra utalva, hogy savba merítve képtelen abból bármit is magába szívni és telítődni, az új elemet a görög mitológiai Tantalosz után tantálnak nevezte el. A tantált főleg a javarészt Kelet-Kongóban bányászott koltánból nyerjük, és elengedhetetlen a modern elektronikai termékek kondenzátorainak a gyártásához. Nincs okostelefon tantál nélkül.

A fém névadója, Tantalosz félisten meghittségében saját fiát szolgálta fel vacsoraként az isteneknek, és emiatt Zeusz kegyetlenül megbüntette. Egy iszapos tó partján álló gyümölcsfa ágán lóg, örök éhség és szomjúság kínozza. A hullámok a mellkasát verdesik, mégis visszahúzódnak, ha inni próbál. A gyümölcsfa mindenféle terméstől roskadozik, alma, körte, füge terem rajta rengeteg, de ha megpróbál szakítani, szélvihar támad és ellöki a kezét. Feje felett egy hatalmas szikladarab lengedez, amelyik bármelyik pillanatban összezúzhatja koponyáját. Ezek a tantaloszi kínok tökéletesen leírják a Kongói Demokratikus Köztársaság mindennapjait, amelyeket lebilincselően mutat be két dokumentumfilm a Verzió Filmfesztivál hétfőn induló programjában.

Itt Numbiban néhány ember kezéhez vér tapad, majdnem mindenki kezéhez sár tapad

A kongói Elisé Sawasawa rendezte Ami sok, az sok és a francia Jean-Gabriel Leynaud jegyezte Sárból és vérből radikálisan különböző filmek, ezért együtt működnek igazán. Kidomborítják egymás erősségeit, és bepótolják a hiányosságokat.

A 2025-ös Sárból és vérből egy apró kelet-kongói bányászfalu, Numbi mindennapjait mutatja be. Numbi mellett koltánt keresnek a környékről – és messzi vidékről – idesereglő fiatal férfiak. Jean-Gabriel Leynaud kamerája nyugodt, lassú mozdulatokkal, gyönyörűen komponált képekben mesél a reményről a reménytelenségben, és egyéni sorsokon keresztül mutatja be a mikrovilágot, amiről legtöbbször csak szalagcímekben hallunk. Legkevesebb 200 embert temetett maga alá a bánya, ahonnan a mobilok kulcsfontosságú alapanyaga jön és Akár 500 ember is a föld alatt ragadhatott a kongói aranybányában – két cím a 444-ről az elmúlt két évből. Történetünk főhőse, Ujumbe egy végtelenül kedves, csetlő-botló fiatal bányász, aki szeretne jobb életet teremteni a kislányának. Minden reggel azzal a reménnyel indul a bányákba vagy a nyílt színi gödrökbe, hogy aznap rátalál egy koltánnal teli telérre. A rendező biztos kézzel válogat markáns mellékszereplőket, a vájárok igényeit kielégítő, a munkáját utáló prostituált, a diákokat a bányászat veszélyeire hiába figyelmeztető, küldetéstudatos pedagógus, a fizetés híján a kenőpénzekből élő, de lelke mélyén becsületes rendőr. Senki sem sablonos, hanem hús-vér, bonyolult ember. A szálak nem feltétlenül érnek össze, de így is bemutatják Kongó lehetetlenségét. Az állam alig több egy szlogennél, miközben a hadsereg a közelben elkeseredetten harcol a Ruanda támogatta M23 lázadószervezettel.

Numbiban szinte egyáltalán nincs jelen az állam. Mindenki árul valamit, a prostituált a testét, a tanár csak akkor jut napi betevőhöz, ha a diákok szülei befizetik a tandíjat, a rendőr, ha az éjszakai letartóztatott megváltja a szabadságát. Ujumbe és társa is csak akkor jutnak pénzhez, ha eladják az általuk kiforgatott koltánt a felvásárlóknak, akik utak híján motorbiciklin juttatják el az árut a nagyvárosba.

Miközben Ujumbe minden reggel új reménnyel indul útnak, élete egyre mélyebb válságba kerül. Sógora hazarendeli a feleségét, mert Ujumbe nem fizette ki a teljes menyasszonyváltságot.

Egy ponton felcsillan a remény. Úgy tűnik, hogy barátjával végre megütötték a főnyereményt, és ércet találnak egy éjszaka egy mély vájatban. Tantalosz azonban megint nem juthat gyümölcshöz, másnap arra térnek vissza, hogy beomlott a tárna, maga alá temetve bányászokat.

A film gondosan megrendezett képekben mesél. Néha számomra túl tökéletesek is voltak a jelenetek, mintha egy játékfilmet néznék. Jean-Gabriel Leynaud francia operatőr ért a kamerához és a történetmeséléshez és türelme is van, hogy alanyai erős mondatait kivárja. „Itt Numbiban néhány ember kezéhez vér tapad, majdnem mindenki kezéhez sár tapad, de az egész világ zsebében lapul a koltán”, állapítja meg Ujumbe a film fő mondanivalóját. És pont ez az a leegyszerűsítő kép, miszerint a kongói konfliktus egyetlen oka a nyersanyagok etikátlan bányászata, aminek a veszélyeire a térséget évtizedek óta kutatók figyelmeztetnek, mint például Séverine Autesserre vagy Peer Schouten. Autesserre híres cikkében meggyőzően mutatja be, hogy nincsenek sima oksági láncok, és a kényelmes narratíva, amelyik a nyersanyagokat látja minden baj forrásaként elkeni a felelősségét sok szereplőnek.

Schouten pedig rámutat, hogy a fegyveres csoportok legalább annyira érdekeltek a bányák mentén szárba szökkenő települések ellátási láncainak a megadóztatásában, mint magukban a nyersanyagok bányászatában. Legutóbbi példája a sörkereskedelem, amelyik sok lázadónak – és a központi kormánynak is – kiszámíthatóbb és jövedelmezőbb bevételi forrása. Viszont egy film nem egy sok száz oldalas, évtizedeken át folytatott terepmunka-beszámoló, hanem egy vizuális narratíva, annak pedig Leynaud filmje szinte tökéletes.

Az M23 lázadók faluról falura közelítenek és se az ENSZ békefenntartók, se a román zsoldosok, se a kongói hadsereg nem képes őket feltartóztatni

Az idén bemutatott Ami sok, az sok radikálisan különböző film. A kongói autodidakta filmrendező, Elisé Sawasawa szülővárosában, Gomában sétál egy kamerával és mindent rögzít. Leynaud gondosan megkomponált, széleslátószögű képeivel szemben Sawasawa szuperközeli képekben mutatja be kelet-kongó egy másfajta poklát. Sawasawa rettenetesen tehetséges, hiába áll centiméterekre az alanyaitól, filmje mégsem csúszik át hatásvadászatba vagy szenzációhajhászatba. Bemutatja, ahogy egyre közelebb kúszik a háború a ruandai határon és a Kivu-tó partján fekvő, milliós Gomába. Az M23 lázadók faluról falura közelítenek és se az ENSZ békefenntartók, se a román zsoldosok, se a kongói hadsereg nem képes őket feltartóztatni. Ahogy érkeznek a menekültek a nagyvárosba, egyre növekszik a feszültség. Mindenki egyre éhesebb. Az emberek az M23-at támogató Ruandát, a tehetetlen ENSZ-et, és az inkompetens kongói kormányt egyaránt vádolják, de eközben élik tovább a mindennapi életüket, amennyire csak lehetséges. Fiatalok dalokat és videoklipeket vesznek fel stúdiókban, emberek iskolába hordják a gyerekeiket, mindenhol szól a zene, folyik a sör és zajlik a tánc. Egészen addig, ameddig 2025. januárjában az M23 tönkreveri a kongói hadsereget és elfoglalja a várost.

Számomra, aki a térséget kutatja, lenyűgözően érdekesek, elgondolkodtatóak és szórakoztatóak a képek, de néha eszembe jut, vajon mennyit érthet meg ebből egy olyan néző, akinek fogalma sincs Kongóról. Szinte egyáltalán nincs narráció, nem tudunk meg semmit a kontextusról. Látjuk a Ruandába tartó, ércekkel megrakott kamionokat, de nem tudjuk meg, hogy a kongói koltán jelentős része ruandai ásványként jelenik meg a világpiacon. Látjuk, hogy a dühös helyiek megtámadják és kifosztják az ENSZ békefenntartók bázisát, de nem tudjuk meg, miért képtelenek a kéksisakosok megakadályozni az M23 előretörését. Látjuk, ahogy a kongói hadsereg besorozza a városi nyomornegyedek ifjait, és nevetséges fapuskákat szorongatva sebtében kiképezi őket, de csak sejtjük, hogy ezek a fiatalok majdnem mind meghalnak majd az első összecsapásban a sokkal jobban felszerelt és kiképzett lázadókkal szemben. Látjuk Tantalosz kínjait, de nem értjük, miért kell ezeket a kínokat kiállni. De talán pont ez Sawasawa filmjének a mondandója, a helyiek számára is érthetetlen a rájuk szakadó erőszak.

Éppen ezért érdemes mindkét filmet megnézni, mert együtt remekül kiegészítik egymást, és közelebb hoznak minket ahhoz, hogy megértsük a világ egyik leglehetetlenebb országát.

  • Sárból és vérből – november 19. csütörtök 18:45, Toldi mozi és november 22. vasárnap 18:00, Toldi mozi
  • Ami sok, az sok – november 19. csütörtök 16:00, Művész mozi és november 23. hétfő 21:15, Toldi mozi

A 444 a Verzió médiapartnere, a Verzió versenyprogramjában a 444 Bakpakk című filmje is szerepel, rendező: Fődi Kitti.

A szerző volt kollégánk, szociálantropológus, az ELTE oktatója.


Forrás

Érdekességek

‘Old ideas are for old people’: A new MAGA group looks to push GOP further right

Jövőre újra bíróság elé állítják a három gyerekét megölő Lindsay Clancyt

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

hir8.com

HU EUR/HUF364.49Ft
17 nov · CurrencyRate · EUR
CurrencyRate.Today
Check: 16 Nov 2026 23:25 UTC
Latest change: 16 Nov 2026 23:18 UTC
API: CurrencyRate
Disclaimers. This plugin or website cannot guarantee the accuracy of the exchange rates displayed. You should confirm current rates before making any transactions that could be affected by changes in the exchange rates.
⚡You can install this WP plugin on your website from the WordPress official website: Exchange Rates🚀
HU USD/HUF331.37Ft
17 nov · CurrencyRate · USD
CurrencyRate.Today
Check: 16 Nov 2026 23:25 UTC
Latest change: 16 Nov 2026 23:18 UTC
API: CurrencyRate
Disclaimers. This plugin or website cannot guarantee the accuracy of the exchange rates displayed. You should confirm current rates before making any transactions that could be affected by changes in the exchange rates.
⚡You can install this WP plugin on your website from the WordPress official website: Exchange Rates🚀


Vélemény

A jelenlegi politikai környezetben – ahol a parlamenti struktúra nem biztosítja a valódi fékek és ellensúlyok működését – különösen fontos, hogy legyenek olyan politikai és civil hangok, amelyek a nyilvánosságban és a társadalmi párbeszédben képesek konstruktív kontrollt gyakorolni. -Jámbor Péter


könyv borító

Süllyedő szigetről új lakónegyedbe.

Süllyedő szigetről új lakónegyedbe.

-- aztán vissza -- „Életünk darabjait magunk mögött hagytuk”: Ha a sziget elsüllyed, én is elsüllyedek vele” – mondja Delfino Davies (a szigetegyik ős-lakója), és mosolya egy pillanatra…

Tovább »