„Vannak sajnos, akik még most sem értik, hogy ezt a hazát megosztani bűn. Vannak, akik még most sem értik, hogy vannak percek és órák, amikor csak magyarok vagyunk, jelző nélkül, származás nélkül, politikai szimpátia nélkül. Ők még mindig eldönthetik, hogy az 1956 előtti főhajtás vagy a napi politikai érdekük a fontosabb. Mi meghívtunk mindenkit és mindenkit szeretettel várunk. A forradalom hősei egyetlen összetartó magyar nemzetért adták az életüket, ahol a magyar ember testvérként tekint a másikra. Aki ezt nem érti, az nem érti 1956 üzenetét”

– mondta Magyar Péter miniszterelnök a Bem József téren tartott beszédében csütörtök este, utalva a pénteki rendezvényre is a Kossuth téren.

A miniszterelnök először megköszönte a Rákóczi Szövetségnek az esemény megszervezését. Megemlítette, hogy nagymamája is a Műegyetem hallgatója volt az 1956-os események során. Ezután felidézte a forradalom napján a Bem téren induló menetet. „Nincs erősebb a szabad magyar emberek akartánál és tetteinél” – mondta. „Mindenkinek külön-külön el kellett döntenie, hogy mit tesz meg a hazáért, ha az bajban van” – mondta a forradalmárokról. Többüket is megnevezett, köztük Marián Istvánt, Jeszenszky Sándort és Csík Józsefet. Felidézte az akkori lengyelországi eseményeket, amik a „remény és a bátorság üzenetét hozták el Magyarországra”. Ezután Bem Józsefet méltatta, aki szerinte „összeköti Lengyelország és Magyarország történelmét”.

Néhány nappal később már a lengyelek álltak ki a magyar forradalmárok mellett, akik vért adtak, segítséget küldtek a magyar forradalmároknak. „Dicsőség mindkét nemzet 1956-os hőseinek” – mondta a miniszterelnök. Szerinte felnövő generációk tömegei teszik fel a kérdést, hogy mi az a lyuk a nemzeti zászló közepén. „Abban a lyukban benne van mindaz, amitől a magyarok meg akartak szabadulni. A rájuk kényszerített elnyomó hatalom, a mindent ellepő hazugság, a hétköznapokat szorongató félelem, az idegen megszállás. És benne van mindaz, amit vissza akartak venni. A szabadságuk, a méltóságuk, saját hazájuk, ahhoz való joguk elidegeníthetetlen, eltiporhatatlan joguk, hogy szabad magyar polgárként élhessenek a hazájukon.”

Szerinte a lyukas zászlót „mindenki értette, mert minden nyelven ugyanazt mondta. Ez a mi országunk, és mi akarunk dönteni a sorsáról. Ezért emeljük ma is magasba büszkén a lyukas zászlót. Milyen jó, hogy ma örömmel emelhetjük magasba ezt a zászlót” – mondta. „Van erőnk, van akatunk, van közös jövőnk. A derűnk természetesen nem jelent jelentést. Éppen ellenkezőleg: soha nem feledjük el a forradalom mártírjait”. Hozzátette: „a magyar nép nem tört meg, nem hajtotta le a fejét, és egyenes gerinccel, felszabadultan nézhet egymás szemébe. Az áldozat nem volt hiábavaló: a haza szabad, és van közös jövőnk”.

Elmondta: élete egyik legjobb élménye volt, hogy szerdán egykori ‘56-os egyetemistáknak adhatott át kitüntetéseket. „Valóban átéltem, hogy ez a nemzet, a magyar nemzet legyőzhetetlen” – tette hozzá. Szerinte „ez a haza erősebb, mint valaha, mert itt vannak azok, akik 70 éve kiálltak érte, és itt vannak az új nemzedékek, akik továbbviszik az ő hazaszeretetüket”. Ezért mindenkit arra hívnak ezen az évfordulónk, hogy a haza együtt ünnepelje a velünk élő hősöket a mártírok mellett. „Éljük át holnap egész nap, mit jelent 1956 számunkra” – mondta, majd a pénteki Kossuth téri rendezvényre hívta az egybegyűlteket.

„70 évvel ezelőtt a világ legnagyobb birodalma hitt abban, hogy tankokkal eltiporhatja egy nemzet lelkét, de tévedtek. A pesti, budai utcákon vesztették el végleg azt az érzelmi és erkölcsi háborút, amiből soha többé nem állhattak talpra” – mondta. Szerinte 1956 örökre beírta „nemzetünk nevét a szabad világ szívébe”. Viszont szégyen és fájdalom, hogy a rendszerváltás óta sem sikerült lerónunk a nemzet adósságát. Nincs olyan „közös, méltó helyünk”, amit az áldozatok emlékének szenteltünk volna.

„Vállaljuk, hogy a következő években megalkotjuk a magyar szabadság méltó szentélyét. Egy 1956-os, valódi múzeumot hozunk létre, ami emléket állít az áldozatoknak, a harcolóknak, a névtelen hősöknek. Mert tisztelt honfitársaim, a nemzet, amely nem felejti a hőseit, örökké élni fog.”

– tette hozzá.

Forrás