Akár 20-30 százalékkal is fokozhatják a globális felmelegedést ebben az évszázadban a permafroszt és a vizes élőhelyek üvegházgáz kibocsátásai, valamint más természetes visszacsatolások – írta meg csütörtökön a New Scientist egy friss kutatás alapján.

Christina Schädel, a Massachusetts-i Woodwell Klímakutató Központ éghajlatkutatója és kollégái a vizsgálatukban négy jelentős természetes visszacsatolásból származó kibocsátásokat vettek számításba.

Az Environmental Research Letters folyóiratban publikált tanulmányuk szerint egy olyan forgatókönyvben, amikor az emberi tevékenységből származó kibocsátások elkezdenek csökkenni 2050 után, a természetes visszacsatolások az évszázad végéig 0,4 Celsius-fokot adhatnak hozzá a felmelegedéshez. Ha már most csökkenni kezdenek, akkor 0,2 fokot.

De mik ezek a visszacsatolások, amiket a kutatók vizsgáltak? Az első a nagyrészt az északi sarkvidéken elterülő permafroszté, aminek felmelegedésével mikrobák elkezdik lebontani az örökké fagyott talajban rejlő növényi és állati maradványokat, ami szén-dioxid- és metánkibocsátással jár.

A második a vizes élőhelyeké, amik a hőmérséklet emelkedésével több metánt bocsátanak ki. A víz felmelegedése és a mikrobák intenzívebbé váló anyagcseréje tovább növeli tavak és más vízfelületek metánkibocsátását, ez eredményezi a harmadik visszacsatolást. A negyedik az erdőtüzek gyakoribbá válása, ami a léghőmérséklet növekedéséhez és a talaj kiszáradásához köthető.

„Minden, a felmelegedéshez hozzájáruló kibocsátást teljes körűen számításba kell vennünk, különben félrevezető jövőre készülünk” – mondta a lapnak Schädel. Bár a klímamodellek már számolnak egyes természetes visszacsatolásokkal, a kutató szerint az ezekből származó kibocsátásokat kihagyják a szénbüdzsékből, így a kibocsátás csökkentéssel a kelleténél gyengébb célokhoz kezdünk közelíteni.

„Ez arra utal, hogy a globális felmelegedés az eddig vártnál nagyobb mértékben haladhatja meg a 1,5 Celsius-fokot, az ezzel járó összes többletkockázattal együtt” – mondta Tim Lenton, az Exeteri Egyetem éghajlattudományi professzora, aki nem vett részt a kutatásban.

Forrás