Szombaton megírtuk, hogy egy vaddisznó jutott le a Kossuth téri metróállomásra, ami miatt leállt a metróközlekedés, az állomást ki kellett üríteni, majd lezárni, végül pedig ki kellett lőni az állatot. Az esetről több videó is készült, amiket ebben a cikkben tudtok megnézni.

De egyáltalán, hogyan kerülhetett az állat a Kossuth térre? Mit akar a városban? Mit kell csinálni, hogyha az ember épp nyugiban várja a metrót a szombati nagybevásárlás után, és szembetalálja magát a pánikba esett vaddisznóval a mozgólépcsők mellett? Mivel a szerkesztőségben még senki nem került ilyen helyzetbe, Földvári Attilához, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivőjéhez fordultam segítségért.

Hogyan kerül egy vaddisznó a Kossuth térre?

Ez nem egy rendszerszintű dolog és valamilyen okok együttállása terelhette errefelé a vaddisznót, de normális esetben azért a kőrengetegbe nem szoktak bemenni. Azzal együtt, hogy láttunk már hasonlót, talán 2015 környékén, amikor a fél városon keresztül, beleértve a Nagykörutat, végignyargalt néhány példány. Az se volt egy normális dolog, és az se ismétlődött meg, tehát attól nem kell tartani, hogy a Kossuth teret a jövőben ellepik a vaddisznók.

Azt, hogy hogyan került oda, találgatni tudjuk, de megtudni valószínűleg nem fogjuk sosem. Alapvetően azért a budai kerületekben a vaddisznó most már nem egy ritka dolog, onnan pedig bármilyen történés hatására elindulhat egy ilyen kalandra. Én el tudom képzelni, hogy bejutott a Dunába, és eredetileg a Margitszigetre úszott át, de onnan nem hazament, hanem valamilyen okból, lehet, hogy kíváncsiságból, lehet, hogy véletlenül tévedésből, de a pesti oldal felé vette az irányt.

Az interjú után nem sokkal, Juhász László olvasónk el is küldte felvételét, amin az látszik, hogy a metrós látogató valóban a Margitszigetről érkezhetett Pestre:

Utána valószínűleg már pánikhelyzetbe került, erőteljes stressz érte, mert ahhoz azért, hogy egy vaddisznó bemenjen egy épületbe, vagy konkrétan a metróba, aminél azért idegenebb és riasztóbb környezetet én nehezen tudnék elképzelni egy vadállat számára, ahhoz pánikba kellett lennie.

De egyáltalán mit akar a városban a vaddisznó?

Három dolog kell bármilyen állatnak, hogy egy természeti területet használjon. Kell hogy legyen ennivaló, ivóvíz meg búvóhely. És hogyha ezek az állatok, amik a stresszt jobban tűrik, amilyen a vaddisznó, a róka vagy például a nyest is, emberi környezetben megtalálják ezt a három dolgot, akkor viszonylag rövid időn belül megbarátkoznak azzal, hogy egyébként az ember zajos, büdös, autók mennek az úton, vagy a kertvárosban zajosak a gyerekek.

Mert meg fogják érteni, hogy igazából ezek a kényelmetlenségek semmi valós veszéllyel, tehát negatív tapasztalattal nem párosulnak. Ennek az eredménye az, hogy a XII. kerület tele van vaddisznóval, meg az is, hogy több nagyobb városban is megjelent már, például Miskolcon, Szombathelyen, Pécsen vagy Nyíregyházán. Tehát szinte az egész országban ugyanaz tapasztalható mint a budai kerületekben.

Hogy megjelenik egy-kettő vaddisznó, megértik, hogy ott nincs probléma, viszont rengeteg pozitív dolog várja őket. Meg tudják turkálni a komposztot a hátsó udvaron, sokan szabadon kint hagynak kutyaeledelt éjszakára, sok helyen pedig még öntözőrendszer is van, ami után előjönnek a giliszták meg a csigák amiket nagyon szeretnek megenni. Így a következő egy-két éven belül rájönnek, hogy itt igazából lehet élni, nem is kell innen kimenni.

Tehát ezek az állatok már nem bejáró vaddisznók, ezek már nemzedékek óta emberi, tehát urbánus környezetben szaporodó és élő egyedek.

Volt egy kutatás néhány évvel ezelőtt, amit a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Gödöllői Egyetem közösen csinált, akkor még Szent István Egyetemnek hívták. Azt csinálták, hogy a Budapest környéki erdőkben és a Budapesten bizonyítottan lakott területen élő vaddisznó állományokból kilőttek egyedeket és genetikai vizsgálatot végeztek rajtuk.

Azt nézték, hogy a kromoszómáknál milyen változások vannak, és pont olyan kromoszómánál van változás a városi példányoknál, ami a stressztűrésért, vagy az alvásciklusért felel, tehát ők hozzáigazodtak ehhez az ingergazdag környezethez. Így lehet, hogy 50 év múlva a városi vaddisznóról, már mint egy alfajról beszélhetünk.

Ez egy alkalmazkodási folyamat, és ennek a szélsőséges esete az, hogy mondjuk a Kossuth térre valahogy el tud jutni egy vaddisznó.

Ilyenkor mit ajánl, mit lehet tenni, hogyha az ember épp várja a metrót, és szembetalálja magát a pánikba esett vaddisznóval?

Ne menjen közel, és tartsa a távolságot! A vaddisznó nem fog az emberhez magától közel menni, mert ez egy vadállat, ami számára az ember egy riasztó tényező marad bármilyen körülmények között. Ilyenkor kerüljük ki, várjunk egy kicsit, menjünk másfelé, de amíg mi nem megyünk közel, addig ő nem fog ránk rontani, mivel a vaddisznó alapvetően nem támad emberre, csak három kivételes helyzetben.

1. Az egyik, hogyha sarokba szorítjuk és próbál menekülni. Nem feltétlenül támadás, de mondjuk meg tud minket lökni, vagy úgy meg tud suhintani az agyarával menekülés közben hogy abból sérülés lesz.
2. A másik a sebzett vaddisznó.
3. A harmadik pedig, hogyha malacokat vezető vaddisznó kocáról beszélünk, az nagyon vehemensen tudja védeni a malacokat, de mind a három esetben ki tudjuk védeni a konfliktust meg a sérülést meg bármilyen problémát azzal ha nem megyünk oda.

Hogyha mondjuk valaki ezzel szembesül és szeretne valamit tenni, akkor a rendőrséget érdemes hívnia, illetve hívhatja közvetlenül az önkormányzatot is azért, mert a jelenlegi jogi szabályozás úgy szól, hogy a lakott területen megjelenő kárt okozó vagy veszélyt jelentő vadat eltávolítani a polgármesternek a kötelessége.

És miért nem csak egy altatónyíllal lövik ki és viszik el az állatot, miért lövik ki inkább?

Az altatólövedék a gyakorlatban egy nagyon összetett folyamat, kezdve azzal, hogy amivel ilyenkor el tudják altatni ezt az állatot, ez egy ketaminszármazék, amit nem tarthat bárki, csak állatorvos. Ha van is egy állatorvos, akinek van ilyen szere, és viszonylag gyorsan el lehet érni, akkor sem biztos, hogy ért a vaddisznókhoz, vagy a vadállatokhoz. Ilyenkor kérdés, hogy meg tudja-e állapítani a megfelelő dózist ránézésre egy bokrokban álló vaddisznóról, mert ha nem, akkor a szer nem fog hatni. Így ha még sikerül is meglőni, akkor lesz egy kótyagos ingerült, szédülő vaddisznó, amivel növeltük a veszélyt. Ha túladagolja, akkor a vaddisznó ugyanúgy elpusztul, mintha fegyverrel ejtették volna el.

Illetve ha megvan az állatorvosunk, aki ért a disznóhoz, van ilyen ketaminszármazéka, van olyan puskája, amivel ezt az injekciót célba juttatja, akkor is még meg kell lőni a vaddisznót, ami azt jelenti, hogy légpuskánál mondjuk közel kell menni hozzá 20-30 méterre, amit nem biztos, hogy megvár az állat. És hogyha ezek a feltételek mind teljesültek és sikerült meglőni, akkor a következő probléma, hogy még így sem úgy esik össze, mint a filmekben, hanem kell még pár perc legalább, amíg először fáradt lesz, majd valamilyen helyen, ahol előtte valószínűleg meg tudott húzódni, ott fog elaludni.

Ez alatt az idő alatt elkezd rohanni, mert volt valami kellemetlen érzése, hogy valami megcsípte, és akkor képzeljük el, hogy a Kossuth térről Isten tudja hány utcán keresztül rohan egy mérges vaddisznó, amit nem tudunk követni. Tehát egyrészt kihúztuk a veszélynek a hosszát, másrészt áthelyeztük a veszélyt. Úgyhogy ezek azok a körülmények, amik miatt a fegyveres elejtésnél jobbat jelenleg senki nem tud.

Forrás