Csaknem pontosan öt évvel ezelőtt, 2021. augusztus 9-én és az azt követő napokban tömegesen kerültek elő elpusztult állatok és mérgezett csalétkek a Tura, Galgahévíz és Hatvan által határolt mezőgazdasági területeken. A dögök 96 százaléka olyan védett vagy fokozottan védett faj volt, mint a rétisas (Haliaeetus albicilla), a barna kánya (Milvus migrans) és a hamvas rétihéja (Circus pygargus). A csalik és a tetemek száma szerint minden idők legsúlyosabb szándékos magyarországi ragadozómadár-mérgezése történt a turai Szent András Dombi Vadásztársaság területén.

A mérgezés közel 8 ezer hektárra terjedt ki. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) koordinálta PannonEagle LIFE projekt munkatársai által készített alábbi térkép, valamint a módszer és a kivitelezés alapján máig él a gyanú, hogy az elkövetők a NER-es vadászok egyik kedvenc apróvadas területéről próbálták meg totálisan kiirtani a potenciális terítéket „dézsmáló” fajokat.

Brutális dózis

Az MME kutyás egységének, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának és több önkéntesnek a segítségével a Gödöllői Rendőrkapitányság által megkezdett helyszínelésen talált bizonyítékok alapján az elkövetők a rendkívül erős idegméregnek számító, hosszú idő óta tiltott karbofuránnal preparálták a csalétkeket, amelyeket óriási mennyiségben szórtak ki a területen. Az már korán nyilvánvalóvá vált, hogy a mérgezett csalik ekkora mennyiségben a ragadozómadarak és dúvadak mellett bármely más melegvérű állatra, így az emberre is komoly veszélyt jelentettek.

Annak idején megírtuk, hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) szaklaboratóriumaiban végzett patológiai és toxikológiai elemzések eredményei szerint „a csalétkekben talált 6000 mg/kg értéket meghaladó és az egyes barna rétihéjákból kimutatott 60 mg/kg értéket megközelítő koncentrációk sokszorosan felülmúlták a korábban valaha is ismerté vált valamennyi ilyen esetnél mérteket”.

Az Európai Unióban már 2008-ban betiltották a karbofurán tartalmú anyagok növényvédelmi célú felhasználását. Az MME akkori közleménye szerint a mezőgazdasági forgalomban valaha is kapható egyik legmérgezőbb vegyület halálos dózisa a különböző emlősfajoknál testtömegkilogrammonként 3-19 milligramm, de a madarak általában ennél jóval érzékenyebbek, és számos fajnál 1 milligramm értékeket is mértek. A toxikológiai szakirodalom szerint a karbofurán tartalmú szerekből egy késhegynyit kitevő 1 gramm, illetve egy negyed teáskanálnak megfelelő 1 milliliter oldat jó eséllyel az emberre is halálos lehet, de már ezen mennyiség töredéke is súlyos tüneteket, akár maradandó egészségkárosodással járó mérgezést okozhat.

Az öt éve elpusztult rétihéjákból kimutatott koncentráció a halálos dózis 36-szorosa volt, ami a természetvédők szerint jól mutatja, hogy a csalétkekből fogyasztó állatoknak esélyük sem volt a túlélésre. Az MME szerint még a másodlagos vagy harmadlagos mérgezést elszenvedő madarak is elpusztultak, és a 114 mérgezett állatból csak két rétihéját sikerült megmenteni (köztük egy hamvas rétihéját, amely olyan mérgezett erdei pityerből fogyasztott, amely előtte a csalétken táplálkozó rovarokból evett).

A „koncentrációk alapján megbecsülhető, hogy a megtalált és eltávolított csalétkekben is még annyi méreganyag lehetett, amely elég lett volna 158 felnőtt ember halálához vagy 158 ezer barna rétihéja pusztulásához. Hasonló gondolatkísérlettel szemléltetve, a területen egy párban költő, világszerte veszélyeztetett parlagi sas esetében például ez a mennyiség a teljes világállomány megmérgezéséhez elég lett volna. És ezek a számok csak a begyűjtött csalétkekre vonatkoznak, az elkövetőnél ennek a mennyiségnek a sokszorosa kellett, hogy rendelkezésre álljon a csalétkek elkészítéséhez” – hívta fel a figyelmet az MME 2021. szeptemberi közleménye.

Nyomozati szakasz

A PannonEagle LIFE projekt munkatársai szerint az „elkövetés módja és a korábbi tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy azzal a céllal helyezhettek ki ilyen mennyiségben mérgezett csalétkeket, hogy a lehető legtöbb ragadozót irtsák ki szisztematikusan a területről. Ennek egyik oka lehetne, hogy az elkövető a környéken tartott háziállatait kívánta öncélúan megvédeni, de a mérgezés mértéke és nagy kiterjedése ezt nem valószínűsíti. A másik leggyakoribb ok, hogy az elkövetők azt hiszik, hogy a ragadozók kiiktatásával nagyobb apróvad-terítéket tudnak a sportvadászat részére biztosítani”.

Bár a Gödöllői Rendőrkapitányság és az ügyet később átvevő Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodája (KR NNI) kiterjedt nyomozást folytatott az ügyben, a felelősöket máig nem sikerült megtalálni. A tömeges madármészárlást okozó, dózisát tekintve akár 158 emberre is végzetes mérgezés elkövetői ma is büntetlenek, annak ellenére, hogy a nyomozás során a természetkárosítás mellett egyebek mellett az állatkínzás és más bűncselekmények gyanúja is felmerült.

A Qubitnek 2026. augusztus 18-án megküldött válasza szerint a „KR NNI a turai madármérgezéssel kapcsolatban természetkárosítás miatt indult büntetőeljárás során számos nyomozási cselekményt hajtott végre. Adatgyűjtések, elemzések, kutatások, tanúkihallgatások történtek, valamint kollégáink a helyszíni szemle során mintákat és anyagmaradványokat gyűjtöttek be, amelyekkel kapcsolatban igazságügyi toxikológiai szakértői vizsgálat is zajlott.

A nyomozás során azonban olyan személyi és tárgyi bizonyítékokat felkutatni – amelyek alapján az elkövető kiléte megállapítást nyert volna – nem volt lehetséges, így az eljárást 2024 novemberében a hatóság felfüggesztette”.

Az esetnek ugyanakkor van egy pozitívnak mondható következménye. Ahogy arra a Vízőrző Mozgalom úttörőjeként ismert Németh András saját Facebook-oldalán emlékeztetett: a turai madármészárlás nyomán 2022. január 1-jétől lett külön büntetőtörvénykönyvi tényállás a méreg alkalmazásával, állat elpusztítására alkalmas csalétek kihelyezésével, több állat életét veszélyeztetve elkövetett természetkárosítás minősített esete. „A Btk. 242. § szerint az alapvető természetkárosítás három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha azonban olyan mértékű pusztulás következik be, amely a törvényben meghatározott súlyosabb feltételeket teljesíti, akkor egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés a büntetési tétel. Ráadásul a törvény külön nevesíti azt az esetet, amikor a természetkárosítást méreg alkalmazásával vagy állat elpusztítására alkalmas csalétek kihelyezésével, több állat életét veszélyeztetve követik el”.

Forrás