2016 és 2018 között egy útépítés munkálatai közben a munkások Cambridge közelében egy vaskori vagy római kori település nyomaira bukkantak, nem messze tőle pedig egy árokra, ami tele volt csontokkal. A régészek a területen 40 helyszínen végeztek feltárásokat, de a 9135 csont jelenlétére nem találtak magyarázatot, annyi viszont rögtön kiderült, hogy a maradványok békáktól származnak.

De ki és miért temetne ide ennyi békát? Mi történt velük? Megették őket? Az első vizsgálatokból kiderült, hogy a csontokon nincsenek vágásnyomok, így valószínűtlen, hogy lefejtették volna a húst a csontokról – de az is elképzelhető, hogy megfőzték őket. Lehet, hogy a közeli földek miatt gyűltek itt össze, hiszen itt volt víz is, élelem is, de ez még nem magyarázza a halálukat. Egyes feltételezések szerint az állatok télire az árokba húzódtak hibernálódni, de megfagytak, mások szerint nem tudtak kijönni belőle, és éhen pusztultak, ehhez viszont az árok túl sekély volt. Lehet, hogy a helyszínnek és a békának együtt valamilyen kultikus jelentőséget tulajdonítottak.

A tettes

Egyik magyarázat sem tűnt tökéletesnek, de mindeddig nem adódott másik. Egy frissen megjelent tanulmány végre eloszlatta a homályt: a békákkal réti fülesbaglyok (Asio flammeus) végeztek nagyjából 1800 évvel ezelőtt, és bagolyköpetként kerültek az árokba. Paul Clarkson, a Bournemouth-i Egyetem régésze szerint a kutatásból nemcsak az derült ki, hogy mi pusztította el az állatokat, hanem arról is alaposabb képet kaphattak a kutatók, hogy hogy nézhetett ki a környék a vaskorban vagy a római korban, az viszont nem derült ki, hogy minek áshatták ki a 20 méter hosszú, sekély árkot annak idején.

Az árokban talált csontok többsége gyepi békáktól (Rana temporaria) származott, de akadtak köztük pocok- és cickánymaradványok is. A békacsontok vizsgálata során a maradványok 86 százalékán emésztésre utaló jeleket találtak. A bizonyítékok Clarkson szerint a baglyok irányába mutattak.

A gazdálkodók kivágták a fákat a környéken, a mezőn pedig valószínűleg állatokat legeltettek – de a tisztás tökéletes vadászterepet jelentett a baglyok számára is. Annál is inkább, mert az árokban megülő vízben elszaporodtak a békák, amelyekre a madarak az apróbb emlősök mellett előszeretettel vadásztak.

A baglyok tömeges megtelepedése arra utal, hogy a völgy, ahol a csontokat találták, a római korban csendes lehetett: Clarkson szerint vagy legelő volt, vagy valamilyen vallásos jelentősége lehetett, mindenesetre az emberek és a kutyák nagy valószínűséggel elkerülték, a baglyok ugyanis nem szeretik a nyüzsgést. A régész szerint a felfedezés jól mutatja azt is, hogy a kutatóknak nem árt figyelni az apró csontokra is, egy cserépdarab vagy pénzérme ugyanis nem árul el semmit arról, hogy hogyan nézhetett ki egy mező csaknem kétezer évvel ezelőtt, a baglyok vacsorájának elemzése után viszont már ezt is el tudjuk képzelni.

Forrás