• Hétvégére akár egy méternyit is áradhat a Duna. Ezzel, időlegesen legalábbis, lezárul egy olyan, négy hónapja tartó időszak, amikor a legnagyobb hazai folyó vízállása tartósan olyan alacsony volt, mint az írott történelem során még soha.
• Ez az időszak alapvető változásokat hozott. Az Új Duna ugyanott fut, mint a régi, de ezen kívül rá sem lehet ismerni. 2026. nyarán egészen más karakterű folyó lett belőle, mint amilyen 1980 óta stabilan volt.
• Azóta járom ugyanis a vizet és az ártéri erdőket is. Idén eddig nagyjából 50-szer horgásztam a Dunán, kábé felerészben csónakból, felerészben pedig partról. Így most a személyes tapasztalataim alapján próbálom bemutatni, hogy miben áll ez a meglepően markáns változás.
• Egy ilyen komplex élőhely változásai nyilván csak idővel, komoly kutatások alapján követhetőek tudományos igénnyel, de érdemes összeszedni, hogy mi az, amit egy, terepet aránylag jól ismerő ember is észrevesz ennyi idő elteltével.

Idén nyárra teljesen felborult a jól megszokott életem. Ahhoz például, hogy elinduljak a csónakkal, először tökig be kell gázolnom a folyóba, hogy egyáltalán be tudjak szállni, a jármű ugyanis a parttól 6-8 méterre lehorgonyozva lebeg a Duna újpesti szakaszán.

A csónak évek óta a kábé 15 méter hosszú, ИГОРЬ nevű hajóhoz volt kikötve, ami egy jókora bárkához van rögzítve, ami egy méretes úszó platform mellé simul, amihez jó húsz méter hosszú, hídszerű bejáró vezet a partról. Az indulás a csónakunk ideköltöztetése óta úgy nézett ki, hogy az ember végigment a lejtős hajóhídon, átfurakodott a platformon, ahol Béla, a kikötős igényes szórakoztató központot alakított ki mini bárpulttal, wurlitzerrel és csocsóasztallal, átlépett a bárkára, majd a vaskorlátot fogva, a peremen egyensúlyozva megkerülte a bárka orrát, hogy ott átmásszon az ИГОРЬ-ra, majd annak a nyílt víz felőli oldalán beszálljon a csónakba. Beszálláskor érdemes volt vigyázni, hogy az ember telefonja ki ne csússzon a zsebéből, mert a csónak jó két méter mély, gyorsan áramló víz fölött lebeg és én már áldoztam Iphone-t a Dunának.

Vagyis lebegett, amióta világ a világ. Aztán jött 2026 és a Duna alapjaiban változott meg. A folyó partvonala hagyományosan a kikötőkomplexumunk hajóhídja alatt húzódott, a platform mindig is térdig-mellig érő vízben lebegett – egyszer ide is beleejtettem a telefonomat, de lábujjal tapogatva megtaláltam – , a bárka és az ИГОРЬ 2-3 méteresben. Idén nyár elejére ez az egész szárazra került, így a csónakunkat kénytelenek voltunk a mederben lehorgonyozni.

A gyökeres változások persze nem álltak meg a kikötésnél. Fussunk ki együtt és nézzük meg, hogy miben és hogyan változott meg a Duna egy fél életét a folyón töltő felhasználó szempontjából!

Forrás