Szeptember végén jelentették be, hogy költségvetési csalás gyanújával nyomozást indított a Nemzeti Adó- és Vámhatóság (NAV) a Most vagy soha! című filmre adott állami támogatás felhasználása miatt.

Rákay Philip 2024-ben bemutatott kalandfilmje a magyar filmgyártás történetének addigi legköltségesebb alkotása lett: a Nemzeti Filmintézet 4,7 milliárd forintos állami támogatást ítélt neki oda, mely a filmgyártáshoz kapcsolódó 30 százalékos adókedvezménnyel együtt összesen 6,1 milliárd forintba került, de a hvg.hu szerint a költségek összesítésével már 7,022 milliárdos gyártási költséget kapott eredményként.

Rákay a nyomozás elrendelésekor közölte, hogy ő is csak a sajtóból értesült a nyomozásról, amúgy sem volt semmi köze a gyártási feladatokhoz, ő a kreatív producere volt a filmnek. Az egyik legismertebb fideszes jós teljesen kiborult, és azt írt, hogy

„A leghatározottabban visszautasítok ezért minden olyan állítást vagy sugalmazást, amely személyes felelősséget tulajdonít nekem a vizsgált állami támogatás felhasználásával kapcsolatban”

Azt is írta, hogy: „A NAV hivatalos közlése még csak utalást sem tartalmazott arra vonatkozóan, hogy az eljárás az én személyes magatartásom miatt indult volna, vagy azt, hogy bármely döntésemmel a támogatás felhasználását befolyásoltam volna; a sajtóban megjelent cikkek alaptalanul sugallják ennek ellenkezőjét”.

Az Index közérdekű adatigénylés útján megszerezte Rákay produceri szerződését, az ebben foglaltak viszont más képet festenek Rákay szerepéről, aki távolról sem csak a kreatív feladatokért felelt.

Rákay szerződése aláírásával ugyanis kötelezettséget vállalt arra, hogy

• közreműködjön a finanszírozás előteremtésében, kapcsolatot tartson a támogatókkal.
• Részt vegyen a gyártáshoz szükséges anyagi eszközök megszerzésében (bankhitel, szponzorok, koprodukciós partnerek).
• Részt vegyen a film forgatás előtti előkészítése, forgatása, utómunkái alatt felmerülő művészeti, szervezési feladatok megoldásában.
• A forgatási helyszínek keresése, szervezése is a feladatai közé tartozott, ahogy az is, hogy, részt vegyen a helyszínek és a szereposztás meghatározásában, illetve kialakításában, és ennek során érvényesítse a művészi, gazdasági szempontokat.
• Ellenőrizze és felügyelje felvételi munkálatokat, stúdiómunkálatokat, utómunkálatokat.
• Az egész gyártás és forgalmazás tekintetében kutassa fel a leggazdaságosabb megoldásokat és segítse elő, hogy a rendező és a gyártásvezető a film elfogadott költségvetését betarthassa.
• Folyamatosan ellenőrizze a film költségfelhasználását, és tájékoztassa erről a Filmelőállítót.
• Működjön közte a film promóciójában, forgalmazásában, lásson el értékesítési feladatokat.

A szerződés azt is magában foglalja, hogy Rákay cégét, a Norton Consulting Zrt.-t 49 millió forint plusz áfa produceri díj illette meg, valamint övék a film felhasználásából származó nettó bevétel 25 százaléka (a filmelőállító valamennyi költségének, befektetésének és egyéb, produkcióhoz kapcsolódó kiadásának levonása után).

Az Index kérdésére egyébként az NFI a film pénzügyi elszámolásáért film producerei közül Fülöp Péter vezető producert jelölte meg. Az Index megkereste Rákayt is, aki közölte velük, hogy nem magolta be a szerződését:

„Azért volt négy producere ennek a filmnek, mert elosztottuk a feladatokat. Nem emlékszem a szerződésemre, nemhogy a producer társaiméra, vagy azok tartalmára, nem úgy dolgoztunk, hogy akkor pontról pontra mindenki bemagolta a saját szerződését, hanem egyszerűen ahogy ezt már csak az élet hozza, kiosztottuk a feladatokat, a szerepköröket, és ennek alapján dolgoztunk. És rám a kreatív feladatok hárultak, nem véletlenül. A gyártási feladatokat nem tartom szórakoztatónak, nem érdekelnek, nem a szakmám. Ezért ezekkel nem foglalkoztam azon túl, hogy az volt a társaim felé az elvárásom, hogy beleférjünk a költségvetésbe.”

Forrás