-- Olvasási idő kb.: 1 perc és 34 másodperc

Tegnap FB. oldalán egy tőle szokatlanul csöpögős köszönő szerenádot adott Magyar Péter a Tisza aktivístáknak. A beszéd célja egyértelműen az érzelmek felkorbácsolására készült és valóban, nálam bejött.

“Ti vagytok a Tisza lelke és szíve, amely hamarosan egész Magyarországot mozgatja majd…

-mondja Magyar Péter.

Sajnos én úgy látom, hogy Magyar Péter érzékelheti, hogy a szombati “Pride” –Orbán utáni második– legnagyobb vesztese ő volt. Meglátta, hogy a Tisza sikere nem feltétlen az Ő sikere, hanem a Reménykedők és a változást akarók sikere, akik maguk előtt tolják a Messiást. Azok a Reménykedők, akik mára már a Messiás nélkül is ki mernek állni, akkor is, ha a Messiás éppen azt sugalja, hogy ne tegyék. Rájött, hogy a gyülekezési jog és az általában a szabadságot korlátozó intézkedések témájában mutatott sunnyogás, a politikai veszteség elkerülése érdekében nem megnyilvánuló hallgatás rossz döntés volt.

Így hát gyorsan szerepelnie kell. A figyelmet ismét magára kell vonni, lehetőleg meg kell lovagolni a jelenlegi hangulatot, de nincs új téma. Jobb híján elkezdte édeskedve körbe udvarolni az aktivistáit. (Akik egy pár tízezres tábor).

A mostani La Fontaine jelmezes negédeskedés másik célja az lehetett, hogy meglovagolja a több százezres tömeg sikerének farvizét és azt a látszatot keltse, mintha köze lenne hozzá. Egyébként az orbáni propaganda is ugyanezt tette és minden csatornán hirdeti, hogy “bejött Orbán mesterterve“.

Most összeért és hasonlít a két nagy rivális kommunikációs stratégiája, éppen úgy mint a legutóbbi, június 25.-i budapesti közgyűlés közös (Tisza-Fidesz) bojkottja esetében, aminek következő köre éppen most zajlik.

Kellett nekünk Magyar Péter. Kellett, hogy kiporolja a társadalomból a politikai apátiát. Azonban az igazi küzdelem a szavazókért most kezdődőtt el.

Kérdéses, hogy a szavazók az elkövetkező időszakban mennyire szeretnek ki a Messiásból, mennyire szeretnek vissza a régi ellenzékbe, mennyire esnek bele a Fidesz még ki sem terített csapdáiba és hány új szereplő fogja tudni bizonyítani, hogy ő az igazi.

Az sem mellékes, hogy talán addigra az is kiderül, hogy a Messiás valóban az-e, amit hiszünk, vagy hinni akarunk róla, vagy egy ügyes politikai piramisjáték főszereplője, amiről még az is kiderülhet, hogy egy másik mesterterv szerint játszik. — Meglátjuk, én ott leszek.