A 3D-nyomtatás, a mikrokontrollerek és a hadi drónok a korábbiaknál is halálosabbá, és könnyebben telepíthetővé tették a gyalogsági, vagy taposó akna (anti-personnel mine, anti-personnel landmine) néven ismert gyilkoló eszközök új generációját – írja a New Scientist.

A gyalogsági aknák betiltásáról rendelkező, 1997-ben 122 ország által aláírt ottawai egyezmény ugyan még életben van, ám a brit tudományos lap által megkérdezett szakértők szerint Ukrajna orosz invázióját követően új életre kelt a világszerte civilek millióinak életét kioltó hadi technológia. Az új generációs gyilkoló eszközök „olcsón előállíthatók, és olyan kifinomultságot kínálnak, amelyet használóik néhány évvel ezelőtt még százszoros áron sem remélhettek” – nyilatkozta a New Scientistnek Seán Moorhouse, katonai tanácsadó, aki szerint az orosz-ukrán háborúban a 100 grammnál kisebb tömegű, csonkításra rendszeresített aknák gyártási technológiája bármely frontvonalbeli egységnek lehetővé teszi az ilyen eszközök telepítését.

A New Scientist szerint Ukrajnában a leggyakoribb a Jonik („kis katona”) becenevén ismert típus, amelynek mágneses aktiváló szerkezete elég érzékeny ahhoz, hogy egy közelben tartott puska is beindítsa. De akadnak az emberi test hőjére, a mozgásra vagy a Bluetooth-eszközök hullámhosszára érzékenyített változatok is. A városi környezetben gyakran tégla- vagy betondarabnak, természetesebb közegben pedig egyebek mellett zöld hernyónak álcázott aknák egyre nehezebben észrevehetők. A telepítést pedig, mondanunk sem kell, a paradigmaváltó hadiipar által fejlesztett drónok végzik.

„Ezeket az egyszerű eszközöket bármely, robbanóanyaghoz hozzáférő csoport gyorsan előállíthatja, ami lehetővé teszi az aknaháború jelentős kiterjesztését” – idézi a lap Roy Gardinert, a Defense Tech for Ukraine nevű nonprofit szervezet munkatársát, aki szerint az aknamentesítéssel foglalkozó szervezeteknek sürgősen alkalmazkodniuk kell az új típusú gyalogsági aknák jelentette kihívásokhoz, és frissíteniük kell képzési, valamint tájékoztató programjaikat. A technológia enyhítheti a problémát: a mesterséges intelligenciával felszerelt drónok már szerepet kapnak az aknák felderítésében és hatástalanításában. Moorhouse azonban figyelmeztet: a gyalogsági aknák jelentette kockázat inkább nő, mint csökken, és valószínűsíthető, hogy számos állam, sőt nem állami szereplő is alkalmazni fogja ezeket az olcsó, könnyen beszerezhető és hatékony fegyvereket.

A gyalogsági aknák a konfliktusok lezárulta után még évtizedekig veszélyt jelentenek a civilekre. Az Ottawai Egyezményt az hívta életre, hogy ez a tartós veszély súlyosabbnak bizonyult, mint bármilyen katonai haszon.

Forrás