Nem kijelentve, hanem a szavaknál erősebb módon. Ráutaló magatartással.

— Vélemény:

Ez már nem politikai botrány. Ez a magyar államapparátus erkölcsi összeomlásának nyilvános pillanata. Látszólag ez a hatalom már nemcsak gyanús, hanem közveszélyes. Nemcsak bűnös, hanem társadalomellenes.

A Szőlő utcai gyermekotthon körül kirobbant – vagy inkább újra berobbanó – botrány nem csupán egy újabb sötét fejezet a magyar közéletben. Hiszen telex is feltárta, hogy a vádat már egy évtizede ismeri a rendőrség — azóta hallgat. Sőt titoktartásra kötelezte az ügyet ismerő szakembereket. Ha a vád igaz, akkor gyakorlatilag minimum bűnpártolást követett el a bűnüldöző hatóság. Ez az ügy végérvényesen elválasztotta a politikai bűnözést a társadalmi valóságtól. A gyermekek szexuális kizsákmányolásáról szóló vádak már nemcsak politikai, hanem erkölcsi összeomlást jeleznek. A hatalom aberrációja már nem leplezhető – még saját köreiben sem. Éppen ezért a jelenlegi Fidesz–KDNP párturalom olyan sebeket hagyott a magyar társadalmon, amelyek kiáltva követelik a hatalmi gépezet leváltását, a változás szükségességét.

A parlamenti jelenet: a bűn felismerése a hatalom arcán

Semjén Zsolt szeptember 22-i, még az Országgyűlés elnökét is váratlanul ért parlamenti felszólalása volt az a pillanat, amikor a hatalom saját magát leplezte le. A KDNP elnöke papírból olvasott, védekező, tartalmatlan monológot mondott, amelyben „vérvádról” és „karaktergyilkosságról” beszélt. Egyetlen mondatot sem szentelt az áldozatoknak. Egyetlen gesztust sem tett a gyermekvédelem felé.

A felszólalás alatt a körülötte ülő fideszes politikusok arca megdermedt. A testbeszédük beszédesebb volt, mint bármelyik nyilatkozat. Látható döbbent, feszült, elutasító tekintetek, lesütött szemek, merev tartás. Rogán Antal, a kormány kommunikációs gépezetének ura – a botrány vélt másik szereplője – a beszéd végén nem tapsolt. Ez nem véletlen. Ez üzenet.

Ez a jelenet nemcsak politikai, hanem pszichológiai szempontból is beszédes. A hatalom tagjai sem tudják már leplezni az undort. A hallgatásuk nem a lojalitás jele, hanem a tiltakozásé. A tekintetük nem a védelemé, hanem a kivetésé.

A bűn természete itt nemcsak jogi, hanem társadalmi veszély

A Szőlő utcai ügyben a gyanú szerint gyermekeket futtattak prostitúcióra, és a volt igazgató „fentről kapott védelmet” – Kuslits Gábor szerint két magas rangú politikus is érintett lehet. Az egyiknek állítólag fiúkat, a másiknak lányokat vittek. A vádak szerint orgiák zajlottak az igazgató irodájában és egy bérelt házban. Kuslits szerint az igazgató „kézben tartja az egész kormányt”, és csak akkor beszél, ha életveszélyben érzi magát.

Ez már nemcsak politikai botrány és köztörvényes bűncselekmény. Ez a társadalom elleni támadás. Ez a gyermekek ellen elkövetett erőszak, amelyet a hatalom nem megakadályozott, hanem – amennyiben a vádak igazak – asszisztált hozzá.

A társadalom válasza egyfajta erkölcsi forradalom

A parlamenti csend hangosabb volt minden szónál. A tekintetek beszéltek. És amit ezek „mondtak”, az rövid, de nyomatékos üzenet: „eddig és ne tovább”.

Semjén Zsolt nem védekezett, hanem lelepleződött. Rogán Antal nem hallgatott, hanem elrejtózött. A kormány nem reagált, hanem lebukott. Ez az ügy nemcsak a politikai felelősségről szól, hanem arról, hogy a hatalom már nem tudja leplezni saját aberrációját.

A magyar társadalom azonnali váltás után kiált. Nem azért, mert az ellenzék ezt követeli. Hanem azért, mert a hatalom maga mutatta meg, hogy nem tudja, nem akarja, és nem képes megvédeni a legvédtelenebbeket és a saját morális tisztaságát.

Szájer Józsefet az elhíresült drogos homoszexuális orgia után azonnal kivetette magából politikai közössége – látszólag. Hiszen később megpróbálták visszaejtőernyőzni. Novák Katalin volt köztársasági elnök és Varga Judit igazságügyi miniszter korábbi lemondatása olajat öntött az elégedetlen társadalom tüzére. Tehát Semjént és Rogánt – amennyiben a „vérvád” valódi vád – nem lehet sem eltávolítani, sem megvédeni. Matt.

Ezt a helyzetet láthatóan Orbán Viktor és csatlósai is csak undorral és a külső szemlélők látszatát szimulálva figyelik. Bár Orbán még, talán már megszokásból, fenyegetőzött egy kicsit, valamilyen jogi visszacsapást ígérve a vádat megfogalmazókkal szemben. Azonban a 22.-i parlamenti képek őket is leleplezik. Bízom benne – nagyon bízom –, hogy senki nem fog kiesni egy vonatból, senki nem kerül a bűnösökön kívül tragikus helyzetbe. A bűnösöknek sem a tragikus fejlemény, hanem a következetes és kegyelmet nem ismerő következmény lehet az egyetlen járandóságuk.