Amikor nagyjából kilencezer évvel ezelőtt az Andok hegyei között vadászó ősemberek először színezték okkerrel pink árnyalatúra a bőrtunikáikat, ezt majdnem biztosan nem esztétikai megfontolásból tették; akkoriban valami olyasmit jelentett a szín, hogy „az én tunikám tovább fog tartani, mint a tiéd”, merthogy a vörös okkert a bőrök tartósítására használták. (Egy ilyen ruhadarabot egyébként történetesen épp női maradványok mellett találtak meg egy impozáns kőeszközgyűjteménnyel együtt, így a felfedezés végül nem a pinktörténeti jelentőségével vonult be a történelembe, hanem annak bizonyítékaként, hogy az őskorban a nők is vadászhattak.) Jelentése volt aztán az ókori Egyiptom rózsaszín arcfestékeinek (szerelem, szépség, nemiség) és az 1700-as évek rózsaszín ruhakölteményeinek is (gazdagság, rang), de a természetben ritkán előforduló szín körülbelül a 19. századig kevesek kiváltsága maradt, így azelőtt nem is ihletett komplex filozófiai értelmezéseket.

A mesterséges színek megjelenésével aztán a pink szélesebb társadalmi körben is elérhetővé vált, és jelentések egész sora rakódott rá; talán nincs is még egy szín, amihez ennyi fogalom, előítélet, ellentét és érzelem társul.

The post Jelenthet férfiasságot, nőiességet, luxust és giccset, használták a nácik és az anti-trumpisták is, mi az? first appeared on 24.hu.

Forrás