Nyüzsgő, disztopikus metropolisz égig érő házakkal, repülő autókkal, pulzáló fényekkel és fényreklámokkal, akár a Blade Runnerben vagy Az ötödik elemben, de a Dredd bíró is beugrik a nézőnek a képről, ahogy a film noir is – persze, ezeken a helyeken csak úgy burjánzik a bűn, teljesen mindegy, hogy 2047-ben vagy 1950-ben járunk, és hogy emberek vagy androidok népesítik-e be őket.

Az utcán egy szoros bőrcuccba öltözött, jól láthatóan AI-jal generált csaj repeszt az esőben egy meglepően ósdinak tűnő motoron, útközben néha behunyja a szemét, de nem kenődik fel semmire, sőt, még arra is van ideje, hogy megálljon egy kislány mellett, akit az előbb kis híján elütött egy autó, de csak a nála lévő zacskóból borult ki az alma a pocsolyába. A motoros lány felvesz egy almát a koszból a robotkezével, és visszaadja a gyereknek, aztán fittyet hányva arra, hogy még vagy két kiló szétgurult az úton, visszaül a motorra, és távozik.

A film felének a felénél járunk, de nagyjából már mindent kipipáltunk, amit ki lehetett a szűk bőrnadrágtól az androidokon át a szomorú csellózenéig, és még legalább ugyanennyi van hátra – vagyis úgy három-négy perc. Annyit guggolva is kibírok a Citadel mozi nulladik sorában, a D4-es széken, pláne úgy, hogy a mozi nem is létezik, az is annak az AI-ökoszisztémának a része, amiben a The Beautiful Illusion című sorozat készült, aminek az első részét hétfő délelőtt tekinthettem meg egy online sajtóvetítésen. Illetve az első résznek majdnem a felét a projektről szóló ismertetővel együtt, a hivatalos premier majd decemberben lesz.

A főhős Te vagy!

A fél rész csak ízelítő abból, hogy mire lehet képes az AI Prismatik Studio, amiről a fejlesztői azt ígérik, hogy a filmzenétől a moziteremig, az operatőri munkától a forgatókönyvírásig mindenben segíti a showrunner munkáját, aki ebben az esetben Simonkovits Ákos – ő a mesterséges intelligencia minden döntését ellenőrizheti, felülbírálhatja, tulajdonképpen eszközként használhatja a technikát ahhoz, hogy drága stáb, külön stúdió és színészek nélkül vászonra vigye, amit elképzelt. „Digital Cinema: a gép generál, az ember rendez. Harminckét specialist. Egy showrunner. Te” – szól az ígéret.

Ami egyelőre nem igazán teljesül. Egy fél részből persze még nem lehet az egész sorozatról ítéletet mondani, de miután a készítők hangsúlyozták, hogy ez nem egy trailer, hanem ez az, ami már kész van a produkcióból, azért valamire már lehet következtetni. (Mellékszál, de a trailer egyébként azért trailer, mert régen a főműsor után vetítették a bemutatókat, csak aztán rájöttek, hogy akkor a kutya se nézi meg őket, úgyhogy átrakták őket a film előttre.)

Ez nem a trailer

Mindegy is: ez nem egy trailer, ez már maga a film, és sajnos kísértetiesen emlékeztet egy 1981-es kanadai kultfilmre, a Heavy Metalra. Legalábbis annak alapján, amit eddig látni lehet belőle: a Heavy Metalnak majdnem másfél óra jutott arra, hogy ne legyen benne semmilyen szemmel látható logika, a Beautiful Illusion-nak eddig csak néhány perc. A vetítés felvezetőjében nagyjából képbe helyezték a nézőket arról, hogy mi is ez az univerzum, a fél epizód után pedig már a folytatásból mutattak részleteket, úgyhogy nem sok idő maradt kibontani a történet részleteit, de úgy tűnt, hogy erre nem is igazán törekedtek az alkotók. Ahogy a Heavy Metalnál, itt is jó ötletnek tűnhetett rábízni a sikert a csajokra és a zenére; itt a csajokat az AI szebben rajzolja meg, a zenét viszont már kevésbé találta el. A projekt weboldala szerint ebben a filmben is AI- és kézműves megoldások elegyéről van szó, de bármikor szívesebben hallgatom a Blue Öyster Cultot, mint ezt a ciripelést, amitől egyébként sajnos anélkül is hidegrázásom van, hogy kifejezetten valamilyen mesterséges intelligenciával készült zenére fizetnék be.

A sorozat képi világa is színtiszta AI, amin szintén nem kell meglepődni: minden felvételt a mesterséges intelligencia generált, ezt világossá is teszik. Ettől még lehetne jó is a film, már amennyit látunk belőle, de sajnos nem jó: olyan, mint egy különösen látványosra tervezett videójáték trailere, amiről aztán kiderül, hogy azért mégsem néz ki olyan jól egy hétköznapi gépen, mint azon az erőművön, amin a bemutató készült.

Saya, Drex és Raze

A legnagyobb gond az, hogy az első epizód feléből gyakorlatilag semmi nem derül ki semmiről. A felvezetőből megtudjuk, hogy a főhősünket Sayának hívják, és android, akit kiskorában rabolt el a Szindikátus, hogy csábító bérgyilkost faragjon belőle, akit Shinkyo városában akarnak bevetni. Saya semmit nem tud a korábbi önmagáról, de esténként elmerül a tengerben, ahol emlékfoszlányokhoz jut, de arról semmit sem tud, hogy ezek az emlékek valósak-e vagy sem. Drex, a főgonosz és Raze, a jobbkeze viszont ezt nem nézik jó szemmel, és megpróbálják meggátolni a lányt, hogy leleplezze az illúziókat.

Ez teljesen úgy hangzik, mint a színes RTV egyik műsorajánlója az aktuális török szappanoperáról, és még úgyabbul, ha fogalmad sincs róla, hogy kicsoda Ögül, akit Ögödej rajtakapott, hogy egy különösen nagy értékű szappanszállítmányt titkol féltékenyésgből Fatimától. Ki a franc az a Drex? Milyen Raze? A főszereplő csajt a fél részből már megismertük, de csak annyi derült ki róla, hogy szeret fekete bőrnadrágban motorozni, míg a gonosz testhezálló fehér ruhában szeret gonoszkodni. Az, hogy Saya egyáltalán a pozitív hős, nagyjából abból következtethető ki, hogy vele foglalkozik többet a film, ő kerül bajba, ráadásul még egy almát is visszaad egy kislánynak.

Önmagában ebben nincs saját mitológia, saját világ, nincs semmi, ami a nézőt bevonzaná vagy kíváncsivá tenné, csak egymás után pörgő akciódús jelenetek vannak, lövöldözés, vér, száguldás. Dialógusok alig vannak, azok is inkább kinyilatkoztatások egy-két mondatban, amikből legfeljebb annyi derül ki, hogy ki a gonosz. Tessék, ismét itt a Heavy Metal: ott egy darab űrből érkező fika okoz kalamajkát, akiről csak annyit lehet megtudni, hogy ő maga az ősgonosz, de hogy mi köze van minek és mihez, arról már nem derül ki semmi.

Musknak se jött össze

Jelenlegi állapotában tehát a Beautiful Illusion (a sorozat címe arra utal, amit Saya megtapasztalhat, amikor a víz alá merül) nem egy működő sorozat. Egy fél résszel még nem is kell feltétlenül annak lennie, de ha már ennyi elkészült, ráadásul az egész első évad forgatókönyve megvan, az AI-seggeken feszülő bőrnadrágoknál és a lövöldözésnél már azért többet is tudhatna a néző – ez egyelőre csak egy trailer, ami azért is szomorú, mert nem összefoglal valamit, hanem ez maga az a valami. Egyre tudok csak gondolni: öreg vagyok én már ehhez a melóhoz, mert lehet ám, hogy a sokat emlegetett hülye fiataloknak a TikTok után már teljesen normálisnak hat, hogy semminek sincs köze semmihez, cserébe viszont egy jelenet csak pár másodperces, de nem hinném, hogy itt van a hiba. Talán inkább ott, hogy az AI sok mindenre alkalmas, de mindenre nem: többek között filmkészítésre sem, ami már azért is gyanús, mert ez nem csak a Prismatiknak nem jött össze, hanem a világ leggazdagabb emberének, Elon Musknak sem, a mesterséges intelligencia által megálmodott új Odüsszeia, ami az üzletember szerint jobb lesz, mint Christopher Nolan filmje, még a saját mesterséges intelligenciája, a Grok szerint is egy kalap szar.

Lehet még ebből valami? Lehet, persze: néhány évvel ezelőtt azt sem hittük volna, hogy teljesen vállalható popszámokat fog írni az AI, ahogyan azt sem, hogy évszázados matematikai sejtéseket igazol. Az már más kérdés, hogy kell-e egy filmbe, zenébe vagy képbe valami plusz, amit csak az ember tehet hozzá: a Prismatik éppen azt ígéri, hogy itt ez meglesz, de ebből egyelőre nem sok minden látszik, legfeljebb az, hogy a showrunner szereti a dögös AI-csajokat és a Blade Runnert, ez viszont még kevés az üdvösséghez.

Forrás